Főrendiházi napló, 1881.I.kötet • 1881. szeptember 26–1883. május 28.

Ülésnapok - 1881-19

124 XIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. delmek folyókká tétethessenek, alkotmányos életünk újabb idejében meggyökerezett ezen gyakorlathoz képest szólalok fel, kijelentvén, hogy az általunk imént tárgyalt törvényjavaslatot, mely az 1882. évi állami költségvetésről szól, illetőleg az ezen törvényjavaslatnak 5. §-ában foglalt felhatalmazást, el nem fogadom. Midőn már a költségvetés átalános tárgyalásánál felszólaltam, kifejezést adtam mindazon aggályoknak, melyek közgazdasági állapotaink iránt bennem élnek. Nem akarom ismételni azokat, miket felhoztam, hogy jelenleg mily súlyosak gazdasági, pénzügyi állapotaink; hanem miután ezen vita folyamában e háznak több szónoka által számtalan körülmény hozatott fel, mely az általam elfoglalt álláspontnak ellenkezőjét látszik bizonyítani, azt t. i., mintha közállapotaink javultak volna, szükségesnek tartom a mondottak némelyikére reflectálni. Felemiitette pl. ő nagyméltósága Zichy Ferencz gróf úr, hogy közállapotaink egyátalán javultak, hogy mily súlyos volt a monarchiának pénzügyi helyzete azon időszakban, melyet az absolutismus korszakának neveznek. Nem lehet tagadni, hogy ő nagyméltósága teljesen hitelt érdemlő részletes adatokkal igazolta, hogy akkor igen súlyos volt a monarchiának pénzügyi helyzete; de elfeledte, vagy legalább csak futólag érintette, hogy annak oka, hogy 1852ben oly nagy volt a deficit, igen közel fekszik, hiszen csak két évvel azelőtt zajlott le egy nagy háború. De továbbá idézett ő nagyméltósága adatokat 1855—56-ból, mely adatok mind azt illustrálták, hogy azon időben az absolut korszak alatt mennyivel súlyosabbak voltak a monarchiának pénzügyi viszonyai. Én megvallom, nem tartom irigylendőnek azon magyar pénzügyminister helyzetét, a kinek kormányzatát még csak össze is lehet hasonlítani azon állapottal, hiszen a rosznál is van még mindig roszabb helyzet. Ne feledjük, méltóságos főrendek, hogy 1859-ben az olasz csatamezőkön történt eseményekre bizonyos befolyással volt a kedvezőtlen pénzügyi helyzet is.Hogy azon időhöz képest pénzügyi helyzetünk jobb, azt elismerem, de ez legalább is igen kétes értékű dicsőség, ha egyátalában dicsőség van benne. Felemlittetett azonban, hogy mily vészes következményei voltak Törökországban annak, mikor ott a hitel megrendült. Ez már azután sajnos, közelebb eső példa. És hogy azon következtetést vonom le belőle, hogy ezen aggályos pénzügyi helyzetünkben én meg nem szavazhatom a felhatalmazást a kormánynak, nem adhatom meg neki, hogy az ország jövedelmét kezelje, annak oka az, hogy nem tartom kizártnak a lehetőséget, hogy a catasztrópha talán sokkal közelebb áll, mint a mint elismerik. Paralellät méltóztatott vonni az osztrák hitellel is. Hiszen mi volt az eredménye annak a pénzügyi helyzetnek, a melyet Zichy Ferencz ő nagyméltósága ecsetelt? Az úgynevezett, Gouponsteuer, a mely nem egyéb, mint leplezett állami bukás. És ennek hatása alatt jöttek létre a magyar kormánynak azon terhes kölcsönei, az kétségtelen előttünk. Mert az alkotmányos aera kezdetén kötött kölcsönök terhes voltát én annak tulajdonítom, hogy akkor még talán nem lévén teljesen tájékozva a közönség Ausztria-Magyarországnak egymáshoz való viszonyáról, mintegy ellenszenvvel viseltetett mindazon pénzügyi művelet ellen, a mely a monarchia köréből jött a piaczra. Paralellát vont ő nagyméltósága a régi magyar kölcsönök és a mai magyar kölcsönök kamatlába között. Felhozta, hogy előbb sokkal magasabb kamat mellett nyert a magyar állam kölcsönt. Tökéletesen igaz, de én ennek okát abban látom, hogy akkor közvetlenül az osztrák pénzügyi politika hatása alatt szenvedett a magyar hitel is; második okát pedig látom abban, hogy talán indirect pressió gyakoroltatott azon hatalmas bankárcsoport által, a mely mintegy monopolizálni akarta az összes hitelműveleteinket. Hogy első kölcsöneink, a vasúti kölcsön, később a 153 milliós kölcsön, nem sikerülhettek oly jól, mint az utóbbiak, annak oka azon bankárcsoport törekvésében fekszik, a mely minden concurrentiát kizárni akart a hitelműveletek terén. Mikor azonban újabban egy más bankárcsoporthoz fordultunk, több készséggel találkoztunk. Javult pénzügyi helyzetünk, azt elismerem, és ezen körülmény is nagyban hozzájárult, hogy a magyar állam kedvezőbb hitelt nyert, mint az előtt. De olyan nagy előny vagy dicső-