Főrendiházi napló, 1881.I.kötet • 1881. szeptember 26–1883. május 28.
Ülésnapok - 1881-19
XIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 125 ség-e egyátalában kölcsönre szert tehetni? Szükséges állapot, megengedem; de a kölcsönkötést magát vívmánynak oda állítani nem tudom. Tegyünk összehasonlítást Nyugot-Európa államai és a mi államunk között. NyugotEurópában, ha az állam hitelre szorul, megtalálja azt saját polgárai körében, saját társadalmában helyezheti el az államhitel papírjait és maga a társadalom nyújtja neki a kölcsönt; míg nálunk — nem rendelkezem adatokkal, hogy számokkal igazoljam — hogy a 107.000,000 frt kamatból, mennyi vándorol külföldre, — de hozzávetőleg és a pénzügyminister némely tájékoztató kijelentésére támaszkodvü, merem állittam, hogy 60—70.000,000 frt megy külföldre. Nézetem szerint nem sokat különbözik ez a tributumtól, mint a minőt valamikor a béke kedvéért hatalmasabb államoknak fizettek. Felhozatott, hogy hitelünk mennyivel ked vezőbb és hogy az előtt nem kaptunk másként kölcsönt, mint zálogra. Ez akkor volt, midőn a 153.000,000-os kölcsön felvétetett. Nagyon súlyos és szomorú helyzet, hacsak kézi zálog mellett lehet hitelre szert tenni. Azonban nem jobb-e ezen állapot annál, a midőn az eladás kezdődik, a hol ma állunk ? Akkor elzálogosítottunk, most pedig eladnánk, ha volnának vevők. Ezeket voltam bátor előhozni a pénzügyi helyzetre vonatkozólag, s igy még csak egykét megjegyzést kívánok a közgazdasági állapotra nézve tenni A belügyminister úr emiitette, hogy a közép- és kisbirtokos osztály helyzete súlyos, hogy a földadó felette magas és hogy ez okozza részben azt, hogy ezen osztály súlyos helyzetben van. Szeretik ezt, mint elszigetelt jelenséget oda állítani. Ha egy régi fa koronája és csúcsa legfelsőbb ágain kezd száradni: elszigetelt jelenség-e ez? A baj nem az ágakban, hanem a gyökerekben és a talajban, a melyből ezek táplálkoznak, rejlik. Én a magyar társadalom legfelsőbb ágainak a nagy- és középbirtokos osztályt tekintem. Ha ott jelentkezik a baj, ez nem elszigetelt jelenség, mert ennek oka mélyebben, azon talajban keresendő, a melyen a társadalom áll. Meglehet, hogy egy ily fának koronáján, a mely száradni kezd, még igen szép zöldelő ágak vannak, meglehet, hogy a fa új gyökeret bocsát és hogy annak ágain messziről zöldet látunk, de ne hagyjuk magunkat ezen parasyta növényektől tévútra vezetni. A hol ily jelenség mutatkozik, a talaj nem képes többé táplálni és ez a legkomolyabb baj. Hogy a földadó súlyos, elismeri a kormány is. Mennyivel súlyosabb az, hogy ha az ily adóhoz még három-négy másféle adó is járul. Pedig ilyen helyzetben vannak a szőlőbirtokosok. Ezek meg vannak terhelve földadóval; a földadó után fizetnek átalános jövedelmi pótadót; az átalányozási rendszer következtében fogyasztási adót, az eladás végett a városokba beszállított bor után fogyasztási adót és a szőlő melléktermékének, a törkölynek értékesítése után szeszadót. Egy és ugyanazon tárgy után 5-féle adó fizettetik és igy azt, hogy ez súlyos helyzet, tagadni nem lehet. Ez egy második philloxera, a mely a nemzetgazdaság e fontos ágán pusztit. Ha még ezen adó mellett a pénzügyi kormányzat kielégítő, tűrhető volna; azonban e téren tapasztaljuk a legnagyobb visszásságokat. Nem kívánhatjuk, hogy a pénzügyi kormány közegei tekintettel legyenek az egyes egyének speciális helyzetére, azt azonban megkövetelhetjük, hogy az állam közegei járjanak el objective a törvény és igazság szerint. Ez nem alkalmazható ma a pénzügyi kormányzatra. Itt most is az az elv uralkodik, behajtani mentől több jövedelmet, bárhonnan jöjjön az, akár olyantól, a ki tartozik, akár olyantól, a ki nem tartozik s maga sem tudja, hogy indebite fizet. Én nem kívánom azt, hogy e tekintetben a pénzügyi közegek segítsenek a bajon, de annyit legalább megkívánhatunk tőlük, hogy a feleket felvilágosítsák az utak és módok iránt, melyeken az orvoslás kereshető. Mi aztán a következmény? Az, hogy a közönség nem látja az adóhivatalnokban azon állami közeget, a ki fontos állami functiót teljesít, hanem látja benne ellenségét, a melynek kijátszására minél több furfangot felhasználni igyekszik. S ezen helyzettel szemben mi a kormány