Főrendiházi napló, 1881.I.kötet • 1881. szeptember 26–1883. május 28.

Ülésnapok - 1881-18

98 XVÍII. ORSZÁGOS ÜLÉS. álláspontja a bizottság jelentésében foglalt állásponttal hallgatásom következtében azonosnak vétessék, óhajtok röviden a nagyméltóságú főrendek engedelmével felszólalni s nézeteimet előterjeszteni, átalában hazánk pénzügyi, közgazdasági és politikai helyzetére nézve, szem előtt tartva mindenkor azon képet, melyet ezekre nézve az 1882-iki költségvetés nyújt. Aggodalommal tekintem, méltóságos főrendek, hazánk pénzügyi helyzetét, nemcsak azon csekély aggálylyal, mely a hármas bizottság jelentésében is kifejezést talál, de a legkomolyabb, a legsúlyosabb aggodalmakkal, azon aggodalmakkal, melyeket a kétségbeeséstől már csak egy hajszál választ el. Midőn hét évvel ezelőtt az országban fennálló két legnagyobb párt azon czélból egyesült, hogy az országnak súlyos pénzügyi helyzetén egyesült erővel segítsen, én úgy fogtam fel a a mai ministerelnök úr akkor követett magatartását, hogy ö oly súlyosnak látta akkor az ország pénzügyi helyzetét, miszerint félretéve mindazt, a miért éveken át küzdött, azon időpontban, nem tekintve azon magasztos czélokat, melyeket maga elő tűzött, hogy t. i. hazánk az államiság minden attribútumával legyen felruházva Ausztriával szemben, hogy, mondom, félretéve mindent, arra használja erejét, hogy az ország megrongált pénzügyi helyzete orvosoltassék. És ha összehasonlítom a mostani helyzetet az akkorival, én javulást nem látok. S miután ott, a hol nincs javulás, stagnatio van és ez mindenkor rosszabbulás előjele, vagy arra vezet, s mert ez állapot 7 év óta tart, ez már maga is a rosszabbulás; én a mai pénzügyi helyzetet súlyosabbnak tartom, mint a mely fenforgott akkor, mikor a mostani kormány támadt. Legyen szabad ezt egy-két számtétellel indokolnom. 1874-ben, tehát egy évvel előbb, mint a ministerelnök úr átvette az országügyeinek vezetését, az ország összes kiadása volt 247 millió, ma 328 millió, a növekedés tehát 81 millió; a bevételek összege volt 1874-ben 203 millió, tehát e kettőt összevetve, a deficit 44 millió. De ha nem saját álláspontomat, hanem a hármas bizottság állás pontját fogadom el, az is elismeri, hogy 50 millió azon összeg, melynek fedezéséről gondoskodni kell; ezt tekintem a most fennálló deficitnek. Ennélfogva javulást a pénzügyi helyzet tekintetében 7 év óta nem láthatok. Nem lehet tagadni, hogy sikerült a pénzügyminister úr ő nagyméltóságának egy hitelműveletet, t.i. a rente-conversiót keresztülvinni. E tekintetben elismerem a kormány érdemét, annyiban, a mennyiben felismerte és czélszerűen fel tudta használni a pénzügyi piacz kedvező helyzetét; de utóvégre is, bármennyire határozott ellenzéki álláspontot foglaljon el bárki is, azt úgy hiszem, mindenkor fel fogja tenni, hogy bármily kormány egy bizonyos irányban valamit csak lendít az ország javán s egy bizonyos irányban mégis csak képes lesz előmozditani a közügyek fejlődését. E tekintetben, a hitel czélszerü felhasználását tekintve, elismerem tehát, vannak e kormánynak érdemei, csakhogy ez nem elég, mivel a hitel czélszerü felhasználása, megengedem, fontos, de csak egy része azon rendszabályoknak, melyek szükségesek, hogy a nagy mértékben megrendült egyensúly az állam háztartásában helyreállíttassák. De méltóságos főrendek, ha aggodalommal tekintjük a pénzügyi helyzetet, a mi engem legfőkép aggaszt, az azon körülmény, hogy a most létező kormány, úgy látszik legalább előttem, megfoghatatlan közönynyel fogva fel a pénzügyi helyzetet, lemond az egyensúly helyreállítására való törekvésről és föltételezi egyszerűen azt, hogy majd mikor a beruházások, melyekre oly nagy súlyt fektettünk a múltban, gyümölcsözni fognak, ezek fognak az ország pénzügyi helyzetén segíteni. Milyen téves e nézet, erre nézve legyen szabad magának a pénzügyminister úr ő nagyméltóságának a képviselőházban tett egy kijelentését idéznem, azon kijelentését, hogy beruházásaink, melyek legnagyobb részben a vasúti építkezésekben állanak, tehát ezek az állam által garantirozott vasutak, körülbelül 17»%-át jövedelmezik a befektetett tőkének, a többi vasutak pedig 2%-át. Hol vagyunk tehát azon időponttól, a hol a befektetett tőkének magasabb százalékkal való jövedelmezése és hol vagyunk, mikor a befektetett tőkének, — mert ezt el kell érnünk, bármily hosszú idő múlva