Főrendiházi napló, 1878. II. kötet • 1880. márczius 31–1881. június 1.
Ülésnapok - 1878-132
164 CXXXII. ORSZÁGOS ÜLÉS. tesznek, ezen összeg már magában véve nem oly jelentéktelen, hogy adórendszerünket nem érintőnek volna tekinthető. De még fontosabb lesz ezen kérdés, hogy ha azon tárgyakat egyenként vizsgáljuk, a melyeknek megadóztatása terveztetik. Nem épen a kávét illetőleg alkalmazható ezen nézet. A kávé a theával és több más fogyasztási tárgygyal együtt eddigelé csak a beviteli vám tételei közt szerepel. Elismerem, hogy a munkás nép táplálkozásában a kávé Magyarországban eddigelé oly jelentékeny szerepet nem játszik, minőt más culturálisabb, iparosabb államokban. Mégis a kávé élelmezési szempontból jelentékenyebb, mint a többi élelmezési czikkek, a melyek a vám utján adóztattak meg. Ha tehát azt kérdem, hogy miért épen a kávé ragadtatik ki ezeknek a sorából, csak két magyarázatot találok. Az egyik az, hogy talán ezen az adó könnyebben és nagyobb mértékben beszedhető; a másik, hogy talán vámszerződési viszonyainkat provenientiájánál fogva kevésbbé fogja megzavarni. Egyéb elvi tekintetet e kérdésben felfedezni képes nem vagyok. És a mondottak után elismerem, hogy a kávénak ilyféle, mindenesetre kivételes megadóztatása ideiglen, egy ideiglenes pénzügyi szükséglet tekintetéből oly viszonyok közt, a milyenek Magyarországon léteznek, hogy ha átalában az azután várható jövedelem ezen kivételes eljárást indokolja, nagyobb aggodalom nélkül ajánlható. De a czukor és sör dolgában egészen másképen áll a kérdés. A czukor- és sör termelésünk expensivitásra képes tárgyai. Ezek a szeszszel együtt véve gazdasági iparunkban fontos szerepet játszani hivatottak, Gazdasági gyári iparnak termékei ezek , fogyasztási adóknak csaknem kétharmadát képviseli ezen három czikk után szedett adó. Így tehát mind gazdasági, mint pénzügyi tekintetben és kivált fogyasztási adórendszerünkre nézve a kérdés magában véve is fontos. Elhatározó azonban rám nézve főleg ezen kérdésnek gazdasági oldala. Ezen törvényjavaslat kétségkívül a fogyasztási adórendszernek tényleges, habár csak részletes reformját képviseli. Eddigelé a czukor és sör fogyasztási adója magánál a termelésnél szedetett. Jelenleg annak a közforgalomban a fogyasztás alkalmával való szedése terveztetik és kétségkívül azon elv, hogy a fogyasztási adó, nem a gyári készlet nem a feldolgozandó anyag, nem az előállított termény legkevésbbé pedig átlagozás utján és aversionaliter szedessenek, hanem átalában a fogyasztásnál, kétségkívül helyes és meg nem támadható. Ezen elvnek alkalmazása Magyarország részéről csekélyebb veszélyeztetéssel, annak elfogadása, hihetőleg nagyobb hajlammal találkoznék. A kérdésnek eldöntése azonban eddigelé nem tőlünk függött. Eddigelé mindazon tárgyalásoknál, melyek ezen adóra nézve folytattattak a szakközegek által, azon álláspont foglaltatott el, hogy viszonyaink közt még az eddigit meghaladó költség és termelés mellett sem vihető keresztül ezen adónak a fogyasztás alkalmával való beszedése. De szerintem nem is az czéloztatik ebben, hogy a fogyasztási adó ezen czikkekre nézve nem a termelés, hanem a fogyasztásnál szedessék be; hanem inkább csak az, hogy a fogyasztási adó másodszor a fogyasztás alkalmával is, habár csak szórványosan szedethessék. Én attól tartok, hogy ez utón nem azt fognók demonstrálni, hogy a fogyasztási adó reformja ezen utón keresztülvihető; hanem inkább azt, hogy ezen fogyasztási czikkeket másodszor is, a fogyasztásnál is meg lehet adóztatni. Ez utón csak súlyosbítjuk a rendszert és tartok tőle, csak egy lépéssel előbbre haladunk azon lejtőn, mely pénzügyi és gazdasági viszonyaink tekintetében már is eléggé káros eredményekre vezetett. Lehet, hogy ez utón pénzügyileg egy ideig némi előnyt biztosítunk; azon veszteséget azonban, melyet ezen adórendszer révén iparunk eddig szenvedett, compensálni nem fogjuk. Gazdasági és pénzügyi tekintélyeink után indulva, eddig mindenkor azt tartottuk, hogy Magyarországban a termelés mellett az ipart elömozditani feladatunk, hogy a fogyasztást a termeléssel kitelhetöleg arányba kell hozni, hogy ez utón gazdászatunkat intensivebbé tegyük; s ezen tekintetből eddigelé adóztatási rendszerünk egyoldalúságát elviseltük s azután is elviselni kénytelenek lesrünk. A fogyasztási adók teljesebb kihasználása maradandólag csakis az ipar
