Főrendiházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–1880. márczius 20.

Ülésnapok - 1878-68

LXVJII. OESZÁGOS ÜLÉS. 333 hogy a mi róla átalánosságban elmondható, elmondható részleteire nézve is. Megengedem, hogy a mit az imént átalánossádban elmondottam, elmondhattam volna a részleteknél is, viszont részben azon megjegyzések, melyeknek elmondására most magamat indíttatva érzem, az átalános tárgyalásnál is elmondhatók lettek volna, ámbár szorosan véve itt is elmoodhatók. {Halljuk!) A mi azon állítást illeti, bogy a közös hadsereg intézménye, annak bennső szelleme nem olyan, hogy germanizál, erre nézve kijelentem, hogy én ugyan igen tiszteleni bárkinek meggyőződését, és ennél fogva tisztelem azon meggyőződést is, mely kifejezést nyert azon szavakban, hogy a közös hadsereg intézménye nem germanizáló, de sajnálattal hozzá teszem, hogy nem osztozhatom benne. Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Nem tehetek róla, ha én a közös hadsereg intézményében, annak mai alakulásában, számos részletében nem esetlegességet, hanem az újabb időben életbeléptetett rendszabályok, törvények következményeit láthatom egyedül, hanem látnom kell egy hossza történet folyamatának módozatait, végeredményeit. És miben áll, miben nyilvánul azon hoszszu történet? Tagadni nem lehet és meg vagyok győződve, hogy a ki a történetet ismeri, el fogja ismerni azt is, hogy a közös hadsereg germanizál; tagadni nem lehet azt, hogy igen természetes törekvése volt ez a habsburgi dynastiának, hogy mindazon országokat, melyek jogara alatt egyesültek, egy egységes birodalomban egyesítse. {Közbeszólás: Más birodalmak is azt tették!) Igen, elismerem, hogy minden európai dynastiának ez volt politikája és törekvése. Mi más lett volna hát a habsburgi dynastiáé? Hogy ezen törekvés az idők és körülmények változásához képest másmás alakban nyilvánult, az igen természetes. Ha tekintetbe veszszük, hogy az örökös tartományokban mily hamar állott be azon időpont, a mely több-kevesebb, hosszabb-rövidebb időközben minden európai államnál beállott kivéve Angliát, bogy a középkori constitutio. nalismust felváltotta az absolutismus; s ha ezen állapot hamarább állott be az örökös tartományoknál, mint Megyarországban és ha Magyarországon ez állapot csak rövid időre és kivételesen állhatott be, mert itt a középkori constitutionalismus sokkal tovább állott ellent az absolutismus áramlatának, mi természetesebb nagymélt. főrendek, mint hogy az örökös tartományokat egy egységes birodalomban egyesiteni törekvése volt a dynastiának, azokban támaszát keresé. Hozzá járulnak ehhez a külviszonyok, hogy csak a török időkre hivatkozzam; hozzá járult ehhez, hogy mintegy átmenetül szolgált e tekintetben a német császárság. Mi természetesebb, mint hogy ezen egyesítő törekvés és a dynastia ezen politikájának eszközéül a hadsereget választotta? Mi természetesebb, mint hogy a hadseregnek túlnyomó jellege német, germán volt, minek ismét természetes folyománya, utóhatása, megengedam, az utóbbi időben gyengébb, mint előbb volt, de utóhatása ma is meg van. De mélt. főrendek, ezen törekvés nem ábegyedül. Igaz, nem hosszú időkből, de személyes tapasztalásból mondhatom, hogy ugyanazon hatást, melyet nagyban és egészben ma is láthatunk azoknál, kik a magyar ifjak közül a katonai pályára lépnek, ugyanezen hatást észlelhetjük a lengyelekre nézve Poroszországban, tehát nem bennünk, a magyarokban mélt. főrendek, hanem az intézményben keresem én ezen hatás okát. {Helyeslés.) S ha ez ugy van, ismét csak azon consequentiára juthatok, melyet már kifejeztem, hogy mindaddig, mig biztositékot nem nyerünk az iránt, hogy ez állapotokon reformálni fognak, hogy a nemzetnek ezen jogos aspiratiói kielégíttetnek, ugy a mint ez az 1867: XII. t. ez. alapján létesíthető, nem tartom helyesnek, hogy az országgyűlés mintegy kiadja kezéből azon eszközt, mely leginkább felhasználható e reformok életbeléptetésére. Ennélfogva kérem a méltóságos főrendeket, hogy a ÍO évi időszakot, minthogy különben semmi biztositékunk arra nézve nem lenne, hogy az óhajtott reformok létesíttessenek, megrövidítse. Még csak egy megjegyzést kívánok tenni. Az 1867: XII. t. ez. 11. §-ában én épen azon elvet látom lefektetve, melyből kiindultam, hogy t. i. a hadseregnek kiegészítő részét képező