Főrendiházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–1880. márczius 20.
Ülésnapok - 1878-68
334 LXVIII. OESZÁGOS ÜLÉS. magyar hadsereg bizonyos önállóságot jelez. (Olvassa a %-t.) >Ő Felségének a hadügy körébe tartozó alkotmányos fejedelmi jogai folytán mindaz, a mi az egész hadseregnek és igy a magyar hadseregnek is, mint az összes hadsereg kiegészitő részének, egységes vezérletére, vezényletére és belszervezetére vonatkozik, 6 Felsége által inlézendőnek ismertetik ehCziráky János gróf (közbeszól): De ő Felsége által egységesen intézendő. Prónay Dezső b.: Igenis, ő Felsége által egységesen intézendő — az erre vonatkozó törvényes korlátok közt. A törvényhozás a hadsereg létszámának megszavazását felhasználhatja arra, hogy az 1867: XII. t. ez. alapján a reformokat kezdeményezhesse. így tehát ebben nincs ellenmondás. De nem akarom a méltóságos főrendek figyelmét tovább fárasztani, hanem bátor vagyok a hadi létszám megállapításáról szóló törvényjavaslat 1. §-ához egy rövid módositványt benyújtani. Ezen módositvány czélja az, hogy ugyan elkerültessék az, a mit Cziráky János gróf ö méltósága is elkerülni kivan, hogy t. i. egy pillanatig se hagyassák a monarchia védtelenül, de hogy másrészt, bárki legyen is a kormány élén, a szükséges reformok életbeléptethessenek. Az általam indítványozott módositvány abból áll, hogy a törvényjavaslat első §-a 4. sorában e szavak helyett: »a következő 10 évre stb. tétessék : a következő két évrec. Keglevich István gróf: Nagyméít. elnök? mélt. főrendek! Én a beadott módositványhoz hozzá nem járulhatok, és az eredeti szöveg változatlan fenntartása mellett szavazok. (Élénk helyeslés.) Bátor leszek szavazatomat, s ez iránybani nézeteimet röviden indokolni. (Halljuk!) Bámulom, hogy mennyire sikerült azon érdekes előadásnak, a melyet Prónay Dezső báró tartott, a vitát annak eredeti tárgyától eltávolítani. (Helyeslés.) Én ugyanis azt hiszem, hogy ezen törvényjavaslat lényege abban áll: vájjon ez az egyszer megállapított 800,000 ember megszavaztassék-e vagy nem. még pedig tiz évre, és nem abban áll: vájjon kell-e nekünk közös hadsereg vagy sem? (Helyeslés.) Itt erről I egyátalában nem lehet szó, s én megvallom, hogy ez a kérdés olyan, a melynél örömmel láttam volna, ha a mélt. főrendiház szokása szerint vita nélkül megszavazta volna a hadsereg eddigi létszámát, és pedig megszavazta volna 10 évre. (Helyeslés.) Ha arról volna szó, vájjon 800,000 ember és pedig 10 évre megszavaztassék-e, én azt hiszem, hogy miután már az 10 év előtt megállapítva lön: ha ezt most változtatni akarjuk, azt csak ugy tehetjük, ha az egyik vagy másik szám ellen, t. i. a 800,000-nyi létszám, vagy a 10 év ellen alapos kifogás tehető. Tán ily kifogás lehet, hogy 800,000 embert kiállítani sok vagy egészségügyi, vagy pénzügyi szempontból. Az első, s egyetlen alapos indokot vajmi ritkán hallottam említtetni. Az egyetlen, a mit sokszor hallottam és a mivel számolnunk is kell: ez a pénzügyi tekintet. Ha azt mondjuk, hogy ezen hadsereg, a mint az most szervezve van és elfogadva lesz, és bebizonyul 10 évfolyamán, hogy túlságosan drága, s azt budgetünk el nem birja, ezen érvnek alapján alig mondhatja valaki, hogy mégis szavazzuk meg. De ez szerintem jelenleg nem áll. A mi a pénzügyi szempontot illeti, itt azt mondhatom, hogy hadi budgetünk nemcsak nem túlságos nagy a többi európai államok hadi budgetjéhez képest, hanem — ha őszintén akarjuk a dolgot taglalni — s ha a kormány — akár a közös kormány, akár a honvédelmi minister őszintén be akarja vallani: hogyan állunk e tekintetben — ki kell mindnyájoknak jelenteniök, hogy ha valami változtatás tehető, az a budgetet inkább magasabbra fogja emelni. Ha a folytonos ijesztés nem volna, ha a kormány kellő figyelmet fordított volna 10 év alatt az ország jövedelmének és adóképességének emelésére, akkor ezen hadsereg költségei nem volnának oly elviselhetlenek. Megvallom, egyátalában feleslegesnek tartottam volna egy szóval is motiválni nézetemet, de két körülmény hozatott fel, a mely szólásra késztet. (Halljuk!) Az mondatott, hogy a hadseregben germanizálás történik, másrészt pedig felemlittetett számtalanszor, hogy fájdalom, oly kevés magyar