Főrendiházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–1880. márczius 20.

Ülésnapok - 1878-49

XLIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 22T á fát ide hozod, azzal csak alkalmatlanságot csinálsz nekem. A birtokos legtöbb esetben inkább szereti, ha készpénzben fizetik ki neki 3, lopott fát, mint ha azt természetben hozzák vissza az udvarába. Én tehát a módosítást nem tartom helyesnek. Kemény Gábor b. kereskedelmi mimister: Koronaőr ő excellentiájának felfogását nagy részben magam is helyesnek tartom, csupán még kissé megtoldandónak vélem. Pálffy gr. módositványa felfogásom szerint is nemcsak nincs előnyére a megkárosított birtokosnak, de gyakran kivihetetlen. Megtörténhetik, az, hogy a lopott fa meg van félegesitve, egy részét felhasználták; teszem fel müfának volt szánva, s annak többé nem használható. Vagy megtalálják a fát a vásáron, kisül, hogy lopott fa és elkobozzák. Ez esetben azt állapitni meg kényszeritőleg a törvényben, hogy a fa mindenesetre visszavitessék a tulajdonos házához vagy raktárába, magának a tulajdonosnak sincs érdekében, sőt nem is kivihető. Már pedig nagyon kell vigyázni, hogy olyasmi ne legyen a törvényben megállapítva, a mi kivihetetlen. Ugy látszik, Pálffy gr. azon nézetből indul ki, mintha akkor, ha valakire rásüttetik, hogy fét lopott, a lopott fa az eltulajdonító birto- | kában marad, ha megtéríti a fa értékét és kiállja a büntetést. Ez szerintem nem áll. Ha -megällapittatott, hogy bizonyos famennyiség, mely valakinél találtatott, lopott tárgy, megszűnik annak az illetőnek ahoz minden tulajdonjoga, s az illető hatóság teendője, ugy a kártérítésre, mint a lopott tárgyra nézve intézkedni. Tehát minden egyes esetben a hatóság feladata azt megállapitni, hogy a lopott fával, 3ha megtalálható, mi történjék. Kívül áll ezen büntetésen az, hogy kártérítésül megállapíttatik a fának teljes értéke, azon felül még egy bizonyos rész és azután megbüntettetik, mint kihágó, a ki fát lopott. Én nem tartom kivihetőnek és igen sok esetben nem tartom a károsult érdekében lévőnek azt, mit Pálffy ő excellentiája indítványoz S azon felül olyannak tartom ez ügyet, mely az erdőhatóság által esetről esetre megoldandó. Ez okokból nem szeretném változtatni a jelenleg tárgyalás alatt lévő szakaszt. Pálffy Móricz gr.: Ő nagyméltósága a minister ur azt méltóztatott mondani, hogy ha valamely városba már beszállittatott az eltulajdonított jószág, igazságtalanság volna, hogy a kártevő a tárgyat még a faraktárba visszaszállítani köteles legyen. Ez az eset soha sem fog előfordulni, mert ha ezt kívánná a birtokos, akkor csak magának ártana. Indítványommal én arra czéloztam, hogy a lopott fa kiszállíttassák az erdőből, mert ott van a baj, hogy mikor a tolvaj az erdészeti személyzet által tetten kapatik, rendesen oda veti az eltulajdonított fát, azon nyilatkozattal, hogy tessék azt haza vinni, és mondhatom, hogy legérzékenyebb büntetése a tolvajnak az, ha köteleztetik maga a fát az erdőbirtokosnak falujába vagy raktárába vinni vagy szállítani. Engem indítványom tételénél nem az vezérelt, hogy a birtokos érdekeit előmozdítsam, mint inkább, sőt mondhatnám, egyedül az, hogy a kártételeket megakadályozzam, hogy hacsak a nép moralitására, hogy legyen béke és rend és tulajdonbiztosság, a mi — sajnosán kell azt itt kiemelnem — tettleg nem létezik, mi a perek szaporítását, a bíróságok túlterheltetését, és ez által az állam kiadásait ad infinitum szaporítja, a népességet tönkre teszi, mely bajok orvoslása szerint különös öszszeköttetésben van a nemzeti vagyonnal, a népesség jólétével, és egyátalában a haladás lehetőségével. Mindezeknél fogva bátor vagyok kérni a méltóságos főrendeket, hogy mivel indítványom elfogadása sok baj és kár megakadályozására nagy befolyással fog bírni, méltóztassanak módositványomat elfogadni. Sztáray Antal gr.: Én a t. előttem szólott indítványát pártolom, de mivel a Vay báró ő excellentiája által felhozottak igazságát szintén kénytelen vagyok belátni, egy közvetítést vagyok bátor ajánlani, azt t. i., hogy Pálffy gróf indítványa ugy módosíttassák, hogy az illető a tulajdonos kívánságára legyen kénytelen a fuvart megtéríteni. Majthényi László b.: A magyar jogéletben van egy elv, mely latinul igy hangzik: Jus clamat ad dominum. E jogelv szerint intéztetik el minden olyan kárositási eset, mikor valaki