Főrendiházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–1880. márczius 20.
Ülésnapok - 1878-27
110 XXVlI. ORSZÁGOS ÜLÉS. nyezö szavazat adatnék, felruházva azonban azzal a joggal, hogy minden oly esetben tudomást szerezhessen magának, a melyekben a kormány intézkedett, vagy intézkedni fog. Ezen vízügyi tanácsot annyival inkább szükségesnek tartanám, mert azon ügyek, melyeket a kormány el fog intézni, mégis nagyobbrészt a társulatokat érdeklik. Egy tiszavölgyi központi bizottság most is létezik, ez azonban csak képviselő és sürgető közeg, mely az egyes társulatok ügyeit akár a kormánynál, akár a hatóságoknál előmozdítja, de különben nagyobb befolyással nem bir, bár tekintélyes képviselői vannak abban az összes tiszavölgyi társulatoknak. Van még egy momentum, a melyet most megérinteni nem akarok, és ez a pénzbeszerzés kérdése. E tekintetben most nem kívánok nyilatkozni azért, mert tudtommal van a pénzügyministerium előtt egy törvényjavaslat, a melyet a tiszavölgyi társulat központi bizottsága nyújtott be. E törvényjavaslat, magán utón, ugy tudom, pártolásra talál, s ennélfogva ma korainak látnám azt itt megérinteni. Mellőzni fogom tehát e kérdést, fenntartván magamnak a jogot, hogy annak idején, ha a törvényjavaslat a törvényhozás elé kerül, arról nézeteimet előadhassam. Áttérek előadásom másik részére, mely a fennsiki földekre vonatkozik. Annak indokolása, azt hiszem, nem szükséges. Elmondtam már, hogy a fennsiki földek veszélyeztetve vannak, hogy e földek megvédendők volnának az árvizek ellen, mert az ottani birtokosok egyátalában nem tehetnek arról, hogy a Tisza, Maros, Kőrös szabályoztatott, és hogy most ki vannak téve a veszélyeknek. A fennsiki földek biztosítására az volna a teendő, hogy az e részben hozandó törvényben kimondassák, hogy a fennsiki földek védelmére fenn a magas partokon ott, a hol szükséges, gátak építtessenek, a melyek közmunka által létesíttessenek. Áttérek azon városok és falvak érdekeinek méltánylására, a melyek hajdan egyátalában nem, most pedig az árvizeknek állandóan ki vannak téve. Azt hiszem, itt is áll azon alapelv, a mely a fennsiki földekre nézve, t. i. hogy a törvényhozás utján kell gondoskodni arról, hogy ezen városok a legnagyobb biztosságban részesüljenek az iránt, hogy az árvizek azokat többé ne bántsák. A technicusok nézete — ugy látszik — e tekintetben oda convergál, hogy körgátak építtessenek, a melyek a városokat körülvegyék, és oly bástyát képezzenek, hogy ha netalán a külgát elszakad, a belső körgát által védelmezve legyenek. — Üdvös volna ezen városoknál és falvaknál még oly főutakat is, oly magaslaton vezetni, hogy ha a körgát is be találna szakadni, akkor a lakosság a főúton találna menedéket. És ezen főútnak czélja még az is volna, hogy azon niveaun kezdenének tovább építeni. Egy másik kérdés, melyet még meg kell érintenem, az eltelepités ügye, hogy t. i. a lakosokat a veszélyeztetett helyekről elkeli költöztetni és letelepíteni más helyre. Ez intézkedés természetesen csak kivételesen fogna alkalmaztatni, és kívánatos is, hogy csak kivételesen történjék. Elmondva azokat, a miket szükségesnek láttam, arra kérem fel a kormányt, hogy válaszát a tárgy sürgősségénél fogva minél előbb megadni méltóztatnék s kérem, hogy méltóztatnék minél előbb nyilatkozni arra nézve, hogy hajlandó lesz-e az interpellatiómban javaslatba hozott bizottságot összehívni. Rudnyánszky József b. jegyző (olvassa az interpellátiőt). Elnök: Ezen interpellátio az összes ministeriumhoz lévén intézve, közöltetni fog a ministerelnök úrral. Kemény Gábor b. földmivelés-, iparés kereskedelmi minister: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Nem áll tisztemben és nem is hivatásom azon interpellátióra a melyet Károlyi Sándor gr. ő méltósága az imént benyújtott, rögtön válaszolni. Sokkal nagyobb is a tárgy és oly sok elágazó ügy foglaltatik abban, semhogy arra rögtön kimeritőleg válaszolhasson egy minister, a ki nem vezeti azt a szakot, a melyet a tett interpellátio érint. Az interpellátiónak azonban egyik pontja speciálisan a földmivelés-, ipar-, és kereskedelemügyi szakmába vág és erre nézve sem
