Főrendiházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–1880. márczius 20.

Ülésnapok - 1878-27

XXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 109 elv, a mely ma a lehetetlenségek közé taortzik. Lehetséges ez ott, a hol primitív állapotok vannak, a hol a vizek lefolyása mesterségesen semmi által nincs korlátozva. De midőn a folyamok szabályozása az egész országban megkezdetett, és a fő recipiens folyóban sokkal magasabban emelkednek az árvizek, magától érthető dolog, hogy azon fennsiki vizek, a melyek eddig minden körülmény köztbefolyhattak a folyamba, ekkor már a felmagasodott folyamba teljességgel be nem férnek. E szerint a törvény ma már nem követelheti azt, hogy a vizek természetes lefolyása ne akadályoztassák. Mert akkor tiz határ közt veszély nélkül elmegy a viz, és midőn oda érkezik a recipienshez, — legyen az a Kőrös, a Tisza vagy a Sajó — és nem folyhat be a folyamba: akkor nagy tó képződik, a mely számos birtokosnak tetemes kárt okoz. Kezdetleges, természetes állapotban ez lehető volt, de ma már, midőn a szabályozás annyire előrehaladt, lehetetlen, s azért a törvényt ugy kellene módositani, hogy az illető csak akkor ereszthesse be a vizet saját határában, ha egyúttal ezen felülről érkező víznek kellő lefolyása is lehető. Ezen bizottságnak egyátalán feladata volna mindazt, a mi vizi jogunkra vonatkozik, összeszedni, azt egyöntetűvé összefoglalni és a jövő vizi codexünknek alapjait megvetni. Ilyen volna a viz tulajdonjogának megvitatása, mely törvényeinkben érintve sincs. A kérdések, melyeket elősoroltam, ugy vélem, mind olyanok, melyek a kormány figyelmét rég igénybe vehették volna. Történtek hibák; nem mondom, hogy ezek a mostani kormányt terhelik egyedül, hanem ezek az előbbi kormányoknak is, sőt a provisoriumnak és a Bachrendszernek is tulajdonitandók. A technicai bajok elmondása, illetőleg pointirozása után, — mert nem praetendálom magamnak, hogy tüzetesen kifejtettem volna a hibákat, hanem csak megérintettem azokat — áttérek most vizi ügyeink egy nevezetes bajára, és ez társulataink szervezetében létezik. Ezen momentuosus kérdést, a mely meggondolást igényel, a törvényhozásnak komoly figyelmébe akarom ajánlani, még pedig azért, mert a Tiszavölgyön létezik sok társulat, talán 30—40 is, melyek teljes autonómiával vannak felruházva, tehetnek töltéseikkel és a pénzügyi kérdésben azt, a mit akarnak. Töltéseiket fenntarthatják jó karban, vagy elrongálhatják, egy szóval korlátlanul cselekesznek, s a kormánynak befolyása e tekintetben semmis, következőleg a kormány alig gyakorolja a főfelügyeleti jogot. Meg van ugyan mondva törvényeinkben az, hogy a kormánynak joga van kormánybiztost kiküldeni s a társulati ügyeket, ha azok bomlásnak indulnak, rendezni. Királyi biztos olykor ki is küldetik; — azonban eljárása teljességgel ki nem elégítő, mert a dolgok lényegében, t. i. a pénzkiadásban egyátalában nem rendelkezhetik, mert mégis nagymérvű kirovást nem tehet, s azért a nagyobbszerű bajt gyökeresen orvosolni nem bírja. Vannak ugyanis oly esetek, a hol az ártéren létező egy hold megvédésére 5—15 írtra megy a köíLség, de ennyit lehetetlen egy évben behajtani, s ha kölcsönhöz kell folyamodni, a kormánybiztos azt nem veheti fel, mert ezt előbb a közgyűlésnek kell jóváhagyni. Ha tehát kormánybiztos küldetik od ci

? cl hol zilált állapotok vannak, melyek leginkább a pénzügyekből erednek, akkor ő gyökeresen még sem intézkedhetik, mert a szükséges költségeket meg nem szavazzák, már pedig a mint emiitettem, a törvényhozásnak feladata arról gondoskodni, hogy a társulati öblözeten túl levő magas parti földek is az árvizektől megvédessenek, úgyszintén a városok és falvak, melyek mögöttük léteznek. Ha pedig a társulati gátak roszak, azon városok, falvak és földek meg nem védhetők. Én a társulatoknak korlátlan intézkedési jogát nem kívánom s azt korlátoztatni akarom a kormány által. Minthogy azonban alkotmányos érzetüek vagyok s a kormánynak a társulatok ügyeibe nem kívánunk oly befolyást engedni, a mely teljesen elnémítaná a társulatokat, részemről több elvbarátommal azon véleményben vagyok, hogy a közlekedési ministeriumban egy oly, akár, mondjuk, kormánybiztosnak, akár osztályfőnöknek kellene lennie, a ki a tiszavölgyi folyók és árterek ügyeit kezelje. Ezen osztályfőnök mellé egy bizottságot kívánnék alkalmaztatni, a mely az összes tiszavölgyi társulatok képviselőiből állana. Ezen bizottságnak azonban csakis vélemé-