Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.
Ülésnapok - 1875-54
LtV. OKSZÁGOS ÜLÉS. 49 tikai község a felekezeti iskola számára emelt épületei, mint az iskolaház, a tanitó lakása, stb. a községi iskola számára lefoglaltatnak, ha lefoglaltatik azon 5%-nyi adó, melyet eddig a felekezeti iskola számára fizettek a lakosok, s melynek az új iskolára való átszármaztatása az 1868. XXXVIII. t.-cz. 15. §-ában kimondatik, — mondom, megfogható nem lévén, mikép lehessen majd az ily felekezeti iskola számára, mely épületeitől s járandóságaitól elesett, új épületeket állítani és az addig élvezett 5°/ 0-os pótló jövedelmet megszerezni; nem is lehet az innen támadó méltó panaszt az által elnémítani, hogy nagyon természetesnek látszik, hogy a község által emelt iskolaépületek s a község lakói által fizetett 5°/ 0nyi adó a községi iskola számára vétetnek igénybe. Én ez érvelésben szójátékot látok, mely nem dönt az ügyben, s mely csak ujabban és egészen indokolatlanul csusztattatott be a modern tanügyi törvényhozás phraseologiájába, Léteztek mindenkor községi iskolák, melyek egyszersmind felekezetiek voltak. S ha ezen iskolák körül mindazon tényezők sorakoztak volna, melyek hivatva vannak a jövő nemzedéket áldásos köznevelésben részesíteni, föl lehetett volna ezen iskolákat elébbi jellegükkel úgy tartani, hogy mind az állam érdekeinek, mind a hitfelekezetek méltányos kivánatainak megfelelve egy vallásos, erkölcsös, munkás, becsületes, a haza és nemzet iránt hű nemzedéket neveljenek. De nem igy történt. A „községi iskola" elnevezésben egy új műszó, új technicus terminus alkottatott kizáró fogalommal a felsőbb actio, vagy az alsóbb actióhoz járuló felsőbb jóváhagyás folytán felekezeti jellegökből kivetkőztetett iskolák számára; kizárólag községieknek kezdettek ezek neveztetni, holott semmi ok nincs arra, hogy a felekezeti iskola is egyúttal községinek ne hivattassék. En nem akarok szándékosságot keresni e dologban, gyanúsítani senkit sem akarok, de bármiként álljon is a dolog, az eljárás eredménye az, hogy ezen új fogalom, új phrasis által propaganda csináltatott a felekezeti iskoláknak jellegökből való kivetkőztetésére; mert az igy ambitionált és félrevezetett községi öntudat számára egy új indok, egy csalétek, sőt egy indirect felhívás teremtetett a végre, hogy felekezeti jellegökből kivetkőztetvén tanodájukat, azt új stilű községivé FŐBEKDI RAPLÓ II. 1875—78. tegyék, holott az ezelőtt is egyszersmind községi volt. En épen azért semmikép nem járulhatok azon nézetekhez, melyeket a felsőház hármas bizottsága, ragaszkodván a képviselőház által visszautasítása alkalmával felhozott indokoláshoz, magáévá tett. Nem pedig azért, négyméltóságú elnök és mélt. főrendek! mert ismerem a dolog nagy jelentőségét, levén a tanügy terén tapasztalataim terjedtek és mélyen behatók. Kötelességemnél fogva érdeklődtem ez ügy iránt mindenkor, minden jelenséget figyelemmel észlelvén, és lelkismeretesen megfontolván; s igy tevén, azon meggyőződésre jutottam, hogy a hitfelekezeti iskolának felekezeti jellegéből való kivetkőztetése bárhol is semmi oly előnyt nem eredményezett, melyet eredeti természete megtartásával elérni ne lehetett volna. De igen is eredményezett a tanügyre nézve sok hátrányt. Az iskolai felügyelet rendesen szenvedett. Tekintsék csak a mélt. főrendek községeink legnagyobb részét, melyekben az iskolaügy iránt alig van valaki más, ki érdeklődnék, ki hozzá értsen, mint épen a lelkész; és megvallandják, hogy az iskolára való felügyelet, melyet az állam közegei csak nagy ritkán gyakorolhatnak, szomorú vereséget szenved, ha az iskola iránt egyedül érdeklődő, a tanügyet egyedül szívén hordó lelkész az iskolai igazgatástól elüttetik. De más bajok is származnak az ily gazdátlan állapotból. A vallásos oktatás és vallásos nevelés legtöbb esetben megzavartatik, eredményeiben meghiusittatik; s váljanak bármennyi ismerettel megtöltött emberek ily iskolák tanítványaiból , meghibázván valláserkölcsös mtívelődésök, minden egyéb műveltségök nem lesz üdvös, nem áldásos. A tanítói karba és annak a lelkészhez való viszonyába oly ellenségeskedések vagy legalább félreértések rontanak be, melyek a tanügyre csak károsan hathatnak ki. Mindenesetre megzavartatik, megzsíbbasztatik az egy nagy ez él elérésére közreműködni hivatott főtényezőknek, az állam és egyház tanhatóságainak összhangzó munkálkodása. És hol ennek neszét veszik a sehol sem hiányzó nyugtalan akaratok: beront a községek iskolaügyébe a viszálkodás. Az elközösités a jelszó, melynek hangoztatásával kielégítést keres sok személyes indulatoskodás. A tanitó vagy jegyző boszantani akarja a papot, és el?
