Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.
Ülésnapok - 1875-54
50 LIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. közösítik az iskolát; később majd kibékülnek ismét a lelkészszel és az uj szövetség áldomás poharát az iskola visszafelekezetesitése fűszerezi, így azután oly hullámzás, oly állhatatlanság hozatik be, a csak folytonos és egy irányban következetes működés által áldásossá válható tanügybe, mely megakasztja a sikert és terméketlenné teszi a köznevelésnek a nemzetre nézve gyümölcsözni hivatott fáját. Majd lábra kap az uralomvágy, melylyel a helységek hatalmasai gyakran csekély tanítói képességgel biró kegyénekeiket ültetik be a tanítói székekbe. Majd a tanítói javadalom fölosztása és az a fölött való meghasonlás szolgáltat okot az elközösitésre; majd ismét bizonyos alantas állású egyének hitegetéseikkel fordulnak a néphez, államsegélyt ígérgetvén neki, ha közössé teszi tanodáját; s megindul a licitatio, mert vannak megint, kik a föpásztoroknál jelentkeznek, hogy többet kapjanak, mint a mi az állam részéről igértetett, s az iskola megtartassék az egyháznak. Egy szóval, tapasztalásból mondhatom, hogy az elközösitési lehetőség által oly ingatag állapot jön be a tanügy vezetésébe és folyamába, mely csak a legkárosabbj leket reá nézve. Én ezt akartam némileg megakadályoztatni minapi indítványommal, melyet az azt már egyszer elfogadó mélt. főrendek pártfogásába ujabban is ajánlok. Tudom ugyan, mélt. főrendek! hogy ezen módositvány sem lesz képes egészen orvosolni a dolgot s mást fogtam volna én, mint már folebb jelzem, az 1868-ki XXXVIII. t. ez. javítására előterjeszteni, ha ez most revisio alá került volna. De miután ez nem történt, én tehát a siker reménye nélkül tettem volna más indítványt, azért a kisebb jobbitmánynyal is beértem s most is beérve ragaszkodom minapi indítványomhoz, kérvén a mélt. főrendeket, méltóztassanak a képviselőház és a hármas bizottság határozatai ellenében, előbbi megállapodásuk mellett maradni. Vay Miklós b. koronaőr: Nagyméltóságú elnök ur, mélt. főrendek! Az épen hallottakból azt kell következtetnem, hogy még mindig létezik azon aggodalom, hogy ezen előttünk fekvő törvény mellett a kormánynak puszta önkényétől fog függni, valamint bezárathatni a törvényes kellékekkel nem biró felekezeti iskolákat, ugy azok helyébe bármikor is államiakat vagy községieket állithatni; — sőt e veszély, némelyek szerint, a közigazgatási törvények létrejövetele után még nagyobb lesz, a mennyiben az, a mi eddig a cultusministerium tetszésétől függött, jövőben leginkább a tanfelügyelők s még kevesebb garantiát nyújtó közigazgatási bizottságok akaratától lesz feltételezve. Hogy tehát e veszélyes eshetőségnek eleje vétessék, az hozatott a mélt. főrendek által múltkor javaslatba, hogy épen emiitett jogával csak akkor élhessen a cultusminister, ha vagy kimutattatik a felekezeti iskolák előre látható tartós tehetlensége, — vagy vétkes hanyagságból nem helyezik az illető felekezetek iskoláikat oly állapotba, hogy azok a bezárás ellen biztosíttassanak. Látjuk azonban, hogy a képviselő ház ezen hozzátételt el nem fogadta; — ma tehát a kérdés az: megmaradjon-e a felsőház javaslott módositványa mellett, — vagy azt elejtvén, fogadja el az eredeti szerkezetet. Az első, t. i. a főrendi módozat innen túl is leendő feltartása mellett, ma megint annyi érv hozatott fel, hogy nem tagadhatom meg magamtól, hogy ellenkező, ugy mint az eredeti szerkezethez való visszatérést óhajtó szavazatomat röviden ne indokoljam. (Halljuk!)] Reám, mélt. főrendek, ezen szőnyegen lévő törvényjavaslat épen nem teszi azon impressiót, mintha a cultusminister oly értelemben akarná a maga malmára hajtani a vizet, hogy rést, ürügyet találjon arra, hogy mentől könnyebben s mentől gyakrabban községiekkel cserélhesse fel a felekezeti iskolát, sőt ellenkezőleg annyi retortán, oly hosszú időszakok közbeesése mellett hajtatja az előforduló eseteket keresztül, hogy jó formán csak akkor kényszerítteti magát a községi iskola felállítására, mikor már nem tud az elől szabadulni, — sőt még a végső határozó perezben is szabad keze marad a ministeinek, tenni vagy nem tenni valamit. Mert avagy lássuk, mit mond ezen törvény ? Ha valamelyik felekezeti iskola nem teszen eleget a törvény kívánalmainak, erről a tanfelügyelő jelentést teszen a közigazgatási bizottságnak ; — ez felterjeszti a dolgot a ministernek; ez beküldi az ügyet az illető iskolai főhatóság-