Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-140

552 CXL. ORSZÁGOS ÜLÉS. ina már a kérdés különben is annyira meg van világítva, hogy körülbelöl mindenki tisztában van magával az iránt, hogy e kérdésben, hol csak­ugyan a quid eonsilii tekintete döntő, mi hatá­rozattal fog annak eldöntéséhez járulni, (ügy van!) És bár azon kijelentés, a melyet a vita ele­jén halottam, midőn nagy hangzatosan mondatott ki, hogy egyetlen ok sincs e törvényjavaslat el­fogadására, épen e perczben a tárnokmester ő nméltóságának ékes, fényes beszéde által kellő mértékre reducáltatott; engedjék meg a méltó­ságos főrendek, hogy magam is meg kíséreljem egy pár tömör vonású vázlatban röviden elmon­dani azon szempontokat, melyek a kormányt vezették, midőn e törvényjavaslatot, felelősségé­nek egész súlyát érezve, a törvényhozás elé ter­jesztette. (Bálijuk!) Az kétségtelen, mélt. főrendek, hogy Magyar­ország jogi álláspontja e kérdésben tiszta. A 10 éves vita folytán, mely e kérdés körül for­gott, mindkét részről kifejtetett mindaz, a mi a két fél álláspontjának tisztába hozatalára felhoz­ható volt, s mindazok, a mik felhozottak a mo­narchia másik felének kormánya részéről, fel­fogásunkat az ország jogi álláspontjára nézve meg­ingatni képesek nem voltak. Kormány és kormány közt, parlament és parlament közt folyt tárgyalá­sok nem voltak képesek bennünket arra eapacitálni. hogy Magyarország tartozik ezen adósságban részt vállalni. De constatáltatott egy. az t. i., hogy a két fél álláspontja egymással összeegyez­tethetetlen, s hogy ennélfogva a kérdést más­kép megoldani nem lehet, csak úgy, ha keres­tetik oly áthidalás, mely az egymással szemben álló és ki nem egyenlíthető jogi felfogás mellő­zésével az egyezkedés, a compromissum és köl­csönös engedékenység ösvényére vezeti át a kérdést. A kormány ezen utat választotta. Ha csak arról volna szó, hogy a 80 millió iránt vállal­unk fizetési kötelezettséget, ha e kérdés mind­azon közgazdasági és pénzügyi kérdésekkel, melyek a monarchia nyugalmát a három éves vita alatt folytonosan koczkástatták, nem állana oly szoros Összefüggésben, ha ezen kérdés nem kötné magát önmagától oly szorosan a többi kérdéshez s főleg ezek egyikéhez, a bankkér­déshez: azt hiszem, nem akadna senki a mélt­főrendek közül, a ki e törvényjavaslatra rásza­vazna. (Ugy van! ügy van!) De mert azon álláspont a helyes, a melyet a tárnokmester úr ő nméltósága elfoglal, a mely ki tud bontakozni a kérdés megítélésének szűkebb keretéből, és azon magasabb álláspontra képes helyezkedni, a melyből egyedül itélendők meg a kérdések akkor, midőn a monarchia vitás érdekeinek kiegyenlíté­séről, s a nyugalom helyreállításáról van szó, akkor azt mondom, hogy ezen 80 millió kérdése már nem csupán a 80 millió, hanem átalában a kiegyezés kérdése, s kérdése annak, hogy a harcznak a két fél közt a kölcsönös engedékeny­ség alapján véget vessünk, s ha ez igy van, akkor azt mondom, hogy Magyarország helyze­tében és az ország érdekeinek őszinte, komoly mérlegelése mellett lehetetlen a törvényjavaslat ellen szavazni. {Helyeslés?) Mert nem áll az, mélt. főrendek, a mit itt a vita elején hallottam, s már volt szerencsém ennek ellenében itt e teremben elmondani meg­győződésemet, hogy e kiegyezés minden részében csak dictatum Magyarország rovására, hogy a kiegyezés minden részében engedmény van téve Magyarország részéről. Hiszen, ha azon mélt. főrendi tag, ki e nyilatkozatot tette, azt kész is megvalósítani, az osztrákok még ma is igen szívesen elengednének ezen kiegyezésből egy pár tételt, a mi nem osztrák érdekben, hanem határozottan Magyar­ország érdekében stipuláltatott. Ha valaki azt mondja nekem ma, midőn már concludálva vannak az acták, hogy a resti­tutió kérdésének oly elintézése, a mely csaknem egyetlen évben megmenti Magyarországot 3 millió­nyi tehertől, tehát 10 annyitól, mint a mit egy évben fizetni fogunk; ha valaki azt mondja, hogy ez nem történt Magyarország érdekében: azzal nem vitatkozom többé, (Helyeslés.) Ha valaki azt mondja, hogy a fiiianczvámok elvállalása mindkét fél részéről Magyarország érdekeinek háttérbe szorításával történt; az egész kérdésnek meg­birálására nem competens, mert elfogult szem­pontból indul ki. Igenis, vannak ezen egyezményben enged­mények Magyarország részéről, megmondottam, hogy hol vannak, nem takartam el egyet sem, és azon kijelentéssel szemben, a melyet hallottam,

Next

/
Oldalképek
Tartalom