Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.
Ülésnapok - 1875-140
552 CXL. ORSZÁGOS ÜLÉS. ina már a kérdés különben is annyira meg van világítva, hogy körülbelöl mindenki tisztában van magával az iránt, hogy e kérdésben, hol csakugyan a quid eonsilii tekintete döntő, mi határozattal fog annak eldöntéséhez járulni, (ügy van!) És bár azon kijelentés, a melyet a vita elején halottam, midőn nagy hangzatosan mondatott ki, hogy egyetlen ok sincs e törvényjavaslat elfogadására, épen e perczben a tárnokmester ő nméltóságának ékes, fényes beszéde által kellő mértékre reducáltatott; engedjék meg a méltóságos főrendek, hogy magam is meg kíséreljem egy pár tömör vonású vázlatban röviden elmondani azon szempontokat, melyek a kormányt vezették, midőn e törvényjavaslatot, felelősségének egész súlyát érezve, a törvényhozás elé terjesztette. (Bálijuk!) Az kétségtelen, mélt. főrendek, hogy Magyarország jogi álláspontja e kérdésben tiszta. A 10 éves vita folytán, mely e kérdés körül forgott, mindkét részről kifejtetett mindaz, a mi a két fél álláspontjának tisztába hozatalára felhozható volt, s mindazok, a mik felhozottak a monarchia másik felének kormánya részéről, felfogásunkat az ország jogi álláspontjára nézve megingatni képesek nem voltak. Kormány és kormány közt, parlament és parlament közt folyt tárgyalások nem voltak képesek bennünket arra eapacitálni. hogy Magyarország tartozik ezen adósságban részt vállalni. De constatáltatott egy. az t. i., hogy a két fél álláspontja egymással összeegyeztethetetlen, s hogy ennélfogva a kérdést máskép megoldani nem lehet, csak úgy, ha kerestetik oly áthidalás, mely az egymással szemben álló és ki nem egyenlíthető jogi felfogás mellőzésével az egyezkedés, a compromissum és kölcsönös engedékenység ösvényére vezeti át a kérdést. A kormány ezen utat választotta. Ha csak arról volna szó, hogy a 80 millió iránt vállalunk fizetési kötelezettséget, ha e kérdés mindazon közgazdasági és pénzügyi kérdésekkel, melyek a monarchia nyugalmát a három éves vita alatt folytonosan koczkástatták, nem állana oly szoros Összefüggésben, ha ezen kérdés nem kötné magát önmagától oly szorosan a többi kérdéshez s főleg ezek egyikéhez, a bankkérdéshez: azt hiszem, nem akadna senki a méltfőrendek közül, a ki e törvényjavaslatra rászavazna. (Ugy van! ügy van!) De mert azon álláspont a helyes, a melyet a tárnokmester úr ő nméltósága elfoglal, a mely ki tud bontakozni a kérdés megítélésének szűkebb keretéből, és azon magasabb álláspontra képes helyezkedni, a melyből egyedül itélendők meg a kérdések akkor, midőn a monarchia vitás érdekeinek kiegyenlítéséről, s a nyugalom helyreállításáról van szó, akkor azt mondom, hogy ezen 80 millió kérdése már nem csupán a 80 millió, hanem átalában a kiegyezés kérdése, s kérdése annak, hogy a harcznak a két fél közt a kölcsönös engedékenység alapján véget vessünk, s ha ez igy van, akkor azt mondom, hogy Magyarország helyzetében és az ország érdekeinek őszinte, komoly mérlegelése mellett lehetetlen a törvényjavaslat ellen szavazni. {Helyeslés?) Mert nem áll az, mélt. főrendek, a mit itt a vita elején hallottam, s már volt szerencsém ennek ellenében itt e teremben elmondani meggyőződésemet, hogy e kiegyezés minden részében csak dictatum Magyarország rovására, hogy a kiegyezés minden részében engedmény van téve Magyarország részéről. Hiszen, ha azon mélt. főrendi tag, ki e nyilatkozatot tette, azt kész is megvalósítani, az osztrákok még ma is igen szívesen elengednének ezen kiegyezésből egy pár tételt, a mi nem osztrák érdekben, hanem határozottan Magyarország érdekében stipuláltatott. Ha valaki azt mondja nekem ma, midőn már concludálva vannak az acták, hogy a restitutió kérdésének oly elintézése, a mely csaknem egyetlen évben megmenti Magyarországot 3 milliónyi tehertől, tehát 10 annyitól, mint a mit egy évben fizetni fogunk; ha valaki azt mondja, hogy ez nem történt Magyarország érdekében: azzal nem vitatkozom többé, (Helyeslés.) Ha valaki azt mondja, hogy a fiiianczvámok elvállalása mindkét fél részéről Magyarország érdekeinek háttérbe szorításával történt; az egész kérdésnek megbirálására nem competens, mert elfogult szempontból indul ki. Igenis, vannak ezen egyezményben engedmények Magyarország részéről, megmondottam, hogy hol vannak, nem takartam el egyet sem, és azon kijelentéssel szemben, a melyet hallottam,