Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-140

CXL. ORSZÁGOS ÜLÉS. 555 azt mondhatom, hogy ezen egyesség az érdekek 1 lehetőség szerinti kölcsönös kiegyeztetésén alapszik, és mert ezen alapszik, és mert a kiegyezés létre nem jötte az ország igen sok vitális érdekét igen érzékenyen sújtaná, azt a kérdést vagyok szerencsés a mélt. főrendek kegyes figyelmébe ajánlani: vájjon jobb-e azt mondani, nem akarok a quid consilii álláspontjáról hallani, hanem vissza húzódom a quid juris álláspontjára és nem participálok ezen 80 millióban, de akkor kérdésessé teszem a kiegyezést; vagy pedig jobb-e meglatolni az előnyöket és hátrányokat s ha azt találom, hogy azon áldozat, melyet a törvényjavaslat magában foglal, arányban nem áll azon bajokkal, azon súlyos következésekkel, azon esélj^ek bizonytalan kimenetelével, melyeket a kiegyezés be nem fejezése magával hozna; ha azt látom, hogy ezen teher nem több, mint 3—400 ezer forint évenként az első 10 évben; ha látom, hogy ezen évi teher tízszerese nem ér ' föl azon kárral, mely a restitutió eddigi állapotából egy évben az országra hárult, és a melytől az új megoldási módozat által megszabadulunk; ha mindezeket és azon magas szempontot veszem figyelembe, mely paraucsolólag követeli, hogy a monarchia két fele közt a nyugalom és a békés egyetértés helyre álljon: akkor előttem gyakorlati szempontból a következtetés igen tiszta és világos, és azt mondom, bár nem szívesen tágítok jogi álláspontoktól, de tágítok, hogy ezen aránylag nem nagy áldozat árán elérjem mindazt, mit a kiegyezés befejezésétől várok. (Elénk helyeslés.) Es méltóztassanak mélt. főrendek meggondolni, hogy azon áldozat, melyet elvállalunk, aránylag nem olyan nagy; mert a mint ő excellentiája a főtárnokmester ur igen kimerítően kifejtette, nem arról van szó, hogy a 80 milliónak 30%-át mi elvállaljuk a teher egész nagyságában, hanem csak arról van szó, hogy egy 30%-nyi kamat nélküli rátákban és diluált teherminőségben 60 éven át fizessük meg, a mi körülbelül 400,000 frtnyi évi rátának,— vagy ha valaki ezen teher iránt calculál, egy egyszerű primitív mathematikai formula szerint 6 és félmillió tőke-tartozásnak felel meg, mely terhet oly jövedelmi forrásból fogunk fizetni, a mely jövedelmi forrással még eddig tényleg nem bírunk, úgy hogy e terhet a kiegyezés nyomán az ország számára megnyíló új bevételből fogjuk fedezni, a mennyiben a bank jövedelmében Magyarország partieipálni fog, tehát oly jövedelmi forrásból, mely még eddig a mi költségvetésünk fedezeti részében nem fordult elő. Mindezeket meglatolva, mélt. főrendek, azt lehet mondani, hogy e megoldási módozat lehetőleg szelíd, mérsékelt neme a teherben való participatiónknak. És ennek még azon előnye is van, mit azért akarok megemlíteni, mert ezen szempont még e vita folyamában nem emeltetett ki, hogy t. i. a kérdés definiiive meg lesz oldva s a jelen kiegyezés tizedik éve után, a mikor újból kell a közgazdasági viszonyokat szabályozni, nem fog az többé a vita hullámain felmerülni, mely méltóztassék elhinni, a kiegyezési kérdések nehézségét igen nagyon és tetemesen fokozta. (Helyeslés.) És azért nem áll ám az sem, mit megint a vita elején agy mélt. úrtól hallottam, hogy mi ezt árul adjuk a banknak; mert ezen törvényvényjavaslatnak csak futólagos elolvasása is azon meggyőződésre vezethet mindenkit, hogy ebből a bank nem kap semmit, hanem hogy ezt Ausztriának fizerjük, mert köztünk van kérdés, Magyarország és Ausztria közt. (Helyeslés) Ha mindezt figyelembe veszszük, akkor egészen máskép fogunk a kérdés felett ítélni, mint ha csak amúgy ezen hallott érvelésnek csalhatatlanságában hívén, pálezát törünk e törvényjavaslat felett. (Helyeslés.) De én mélt. főrendek, azon apostrophálást sem fogadhatom el, melylyel egy

r igen t. szónok beszédét befejezte, azí mondván; ne legyen gyáva az ország, ne fogadja el ezen törvényjavaslatot, hisz nem lesz semmi baj. Méltóságos főrendek! Én a bátorságnak két nemét ismerem. (Halljuk!) En isinerem a bátorság azon nemét, mely igen sokat mer, és mert igen sokat mer, koczkázíat is igen sokat. Én ismerem ezt a bátorságot, de azt hiszem, hogy a bátorság ezen neme az ország ügyeinek vezetésénél, oly helyzetben, melyet nemcsak egy kérdésnek, hanem a kérdések összességének szempontjából kell megítélni, mondom, a bátorságnak ezen neme elnémul és el is kell némulnia a bátorság azon másik nemével szemben, mely igenis