Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-140

CXL. ORSZÁGOS ÜLÉS. 551 az izgalom még inkább neveltetett; de azt hiszem, hogy az illetők csak későbbi időben fognak arról meggyőződni, hogy a nehézségekből való kibontakozásra mily nagy és fontos szükség volt. Másrészről fel kell még azt említenem, hogy az egész kiegyezés létrejötte e kérdés elintézésétől van feltételezve,mert ha e kérdés nem tisztáztaíik, hanem továbbra is függőben hagyatik, az egész ügynek még igen sok phasison kellett volna átmennie, minek elkerülése minden időbea, de különösen akkor érdemel fő tekintetet, mikor a külviszonyok olyanok, melyek azt kívánják, hogy a monarchia minden alkatrésze közt a legnagyobb solidaritas létezzék. (Elénk helyeslés.) Ezen általam most érintettekhez még csak azt csatolom, hogy én még azon meggyőződésben sem vagyok, hogy ezen áldozat oly nyomasztó volna, mint állíttatik, mert azon felvilágosítások után, melyeket más helyen ő nagyméltósága a a pénzügyminister ár adott és a melyeket közölünk mindenki, mert érdeklődünk az ügy iránt, a legnagyobb figyelemmel kisért, — un poco di Ince — meg lehettünk győződve, hogy a mint egyrészt a jogi szempont kétségtelenül bizonyos tekintet alá eshetik, az elvállalandó teher sem súlyosodik oly igen reánk, s e tekintetben is némi megnyugtatást nyertünk. Mert igaz, hogy évenként 400,000 frtnyi járadékkal fogunk járulni az elvállalt tehernek tisztázásához, de csak tiz év múlva, mert ezen idő alatt, csak lucrum eessansról van szó. Hogy tiz év múlva mi lesz, azt nem tudhatjuk, de azt mindenesetre óhajtom, hogy szerencsésebb csillagzatok sugár-árja alatt, több egyetértéssel, a valódi szükségletnek nagyobb elismerésével és méltánylásával és ne azon terhekkel folyjon akkor a tárgyalás, a melyek a mostani kiegyezést vezető államférfiak vállaira nehezedtek. Meglehet, hogy akkor a most létrejött megállapodás értelmében folytattatni fog évenkint a 400,000 frt lerovása, vagy talán az akkori szerencsésebb constellatióknál és viszonyoknál fogva, valamely előnyösebb szerződés lesz köthető, mely által e teher, — melyet jelenleg súlyosnak tekintünk, de a mely korántsem olyan terhes az országra nézve, mint azt főleg talán azért kürtölik, hogy minél népszerűtlenebbé tétessék maga az ügy és a kormány, —könnyebben lesz viselhető. [Igaz! ügy van!) Ez ismét egy indok, a mely engem arra vezet, hogy e törvényjavaslatot nemcsak átalánosságban, hanem részleteiben is elfogadjam, és szavazatommal az előttem elhangzott pártoló nyilatkozathoz társulva, azt elfogadásra ajánljam. Még csak egy forró óhajtásomat kell, mielőtt beszédemet berekeszteném, kifejeznem itt; a méltóságos főrendek körében, kik,— s erről azt hiszem, mindenki meggyőződött, — a kormányt csekély kivétellel, készségeden támogatták a kiegyezési kérdésekben, hogy t. i. valamint sikerült a pénzügyminister úr szorgos takarékosságának és gondos körültekintésének már eddig is csökkenteni a deficitet, másrészről érvényesüljön a kormánynak azon ernyedetlen törekvése, hogy ezen elvállalt terheken és azokon felül, melyeket az összmonarchia biztonléte netalán megkíván, a melyért mindenki utolsó csepp vérével és utolsó krajczárjával adózni hazafi kötelességének tartja, (Elénk tetszés) direct adókban ujabb teher az országra ne súlyosodjék és szorgosan elkerültessék az, a mi által a — szokott őszinteségemmel kimondom — már alig elviselhető terhek növekednének. Ezek kijelentése után elfogadom a törvényjavaslatot. (Elénk helyeslés.) Széll Kálmán pénzügyminister: Nagymélt. elnök úr, mélt. főrendek! Nem lehet szándékom ezen kétségkívül igen fontos kérdésnek oly taglalásába bocsátkozni, a mely annak keletkezésétől fogva fejlődési stádiumain át mai mozzanatáig minden egyes részletét kellőleg megvilágítani képes lenne. Felment engem ettől nemcsak az a körülmény, hogy a kérdés úgyszólván 10 év óta a nyilvánosság minden közege által kellően meg világíttatott, hogy azon vita, a mely köztünk, a kérdésre nézve fennforgott, minden egyes részében úgyszólván az ország szine előtt folyt, de felment ettől azon kiváló és kitűnő beszéd, a mely illetékes helyről a főtárnokmester úr részéről épen most hangzott el, s azon igen szép és érdekes előadás, melylyel a vitát Szepesmegye főispánja bevezette. Nem teszem ezt azért, mert e kérdés felett körülbelől már be vannak az acták zárva, (ügy vanl) A mélt. főrendek lesznek hivatva végleges szavazással határozni e kérdés sorsa felett. De