Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-140

550 CXL. ORSZÁGOS ÜLÉS. a törvényjavaslat elfogadására vagy el nem fo­gadására az, ha távollevők nevében szólalunk fel a törvényjavaslat mellett, vagy az ellen, mert ha a távollevők ezen tárgynak oly fontosságot tulajdonítanának, kétségtelenül megjelentek volna a végett, hogy vagy a törvényjavaslat mellett, vagy ez ellen felszólaljanak. (Ugy van!) Magam is azt tartom, hogy ezen kérdés megoldása nem tartozik a legkönnyebb feladatok közé, magam is osztozom azon nézetben, a mely Szepea megyének igen tisztelt főispánja által a mai nap is oly ékesenszólólag hangsulyoztatott, hogy a mi ezen kérdésnek jogi oldalát illeti, mindaz, a mi ennek constatälására szolgálhat, kimerítően felhozatott. De nem szenved kétséget az, hogy e minden magyar által elfoglalt állás­ponttal szemben, különösen addig, mig e kérdés megoldva nem volt, a Lajthán túl egy más nézet uralkodott és igy mindkét részről a quid juris kérdése vettetett el. Ebből merev ellentét fejlő­dött, a melyből a kibontakozás vajmi sok nehéz­séggel van összekötve. Ezen quid jnris kérdé­sére nézve sokat lehetne mondani. Eészünkről hangoztatható a fiat justitia aut pereat mundus, mig másrészről a Lajthán túl azt mondhatnák: summum jus, summa injuria. Nem mondom, hogy ezen kérdés, mint előre bocsátottam, előttem jogi szempontból tisztázva ne volna; hanem mi tagadás benne, mikor 1867-ben az oly nagy fon­tosságú kiegyezési munkálatok készíttettek, tud­juk, hogy mily sok nehézség közt találták meg azon ügyek a törvényszerű kiegyenlítést, s az akkor megoldásra várt kérdések nagy fontossá­gának kell tulajdonítani, hogy mindent tökélete­sen eligazítani s annyira tisztába hozni nem lehe­tett, hogy semminemű kétely se maradjon fenn. Ha van valahol hiba, úgy a baj kútforrását ott látom, hogy akkor e bankadósság iránti kérdés nem helyeztetett oly világlatba, hogy ez utat és módot ne nyújtott volna arra, hogy több vagy kevesebb alapossággal, többé vagykevésbbé sze­rencsés érveléssel Lajthán innen és Lajthán túl e kérdést ne lehetett volna felvetni és az állás­pontokat ellentétbe hozni. Ez szolgált a lefolyt decennium alatt az állam két része közötti vitás kérdéseknek alapjául; ez okozta azt, hogy e kiegyezés műve a lefolyt két év alatt oly óriási nehézségekkel találkozott. Hogy ezen kérdésnek valahára való megoldása a monarchia mindkét felére égető szükség, ezt csak az tagadhatja, ki a monarchiának fennállását és cohaesióját akarja kétségbe vonni, mert valamint áll ránk nézve az, hogy e földön „kivül számodra nincsen hely; áldjon vagy verjen a sors keze: itt élned halnod keli", másrészről bátran merem hirdetni azt, hogy a monarchia kapcsolatán kivül sincs számunkra hely. (Élénk helyeslés.) És ha tekintetbe veszszük az európai constellatiót, részünkről arra kell tö­rekedni, hogy ezen testvéri kapcsolat, ezen cohaesio, minél inkább megszilárdittassék. (Élénk helyeslés.) Többször hallottam említeni, hogy tartsuk fenn a statusquót. Azt hiszik-e a mélt. főrendek, hogy ha valaki az életerőt és az életnedveket kiszivattyúzó sebben szenved, ezen sebet továbbra is nyitva kell tartani, hogy az az élet gyökerén tovább is rágódjék? (Élénk tetszés.) Azt hiszik azon urak, hogy hazánkra és a közös monar­chiára nézve szerencsés dolog lenne az, ha ezen kérdést továbbra is elodáztuk volna ? Én e tekin­tetben azon nézetben vagyok, hogy itt a quid juris kérdése ellenében bátran fel lehet vetni, a minden bölcsebb törvényhozó által szem előtt tartott quid consilii kérdést. Én azon meggyőző­désben vagyok, hogy ezen általam sem kicsiny­lett teher el nem fogadása által, — mert hogy ez áldozattal van összekötve ezt a kormányférfiak közül senki sem tagadta, a kik ezen kérdés sze­rencsés megoldása körül fáradhatatlanul működ­tek és a kik igyekeztek, hogy ezen compromis­sum által az országra nézve minél kedvezőbb eredmény éressék el, — sokkal nagyobb kárt oko­zunk az országnak, mint a mily nagy azon áldozat, a melyet ennek elfogadásával hozunk, mert ha ezen kérdés ki nem egyenlittetik vala, ez által hazánk hitele ismét szenvedett volna. Már azon időponttól fogva, melyben szerencsé­sebb fordulatot vettek a dolgok, láttuk, hogy ezen kérdés tisztázásának reménye is megszilár­dította országunk hitelét a külföld előtt, holott ha a kérdés továbbra is fennmarad, ez az országra nézve a legnagyobb, a legsúlyosabb csapást idézte volna elő. (ügy van! Igaz!) A mi engem bizonyos tekintetben fájdalmas érzettel tölt el, leginkább az, hogy ez iránt ha­zánkban téves nézetek terjedtek el, melyek által

Next

/
Oldalképek
Tartalom