Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-140

CXL. ORSZÁGOS ÜLÉS. 547 melylyel nines is jogom bírni — de minden más emberi hiúságtól is mentnek kell magamat éreznem ; az előttünk lévő törvényjavaslathoz még is néhány szerény észreve'telt tenni bátorkodom, sőt fájdalom, távollevő sok tagra való tekintettel, ezt kötelességemnek tartom. Nem akarom a méltóságos főrendeket azon számtalan §. elősorolásával [untatni, melyeknek alapján ezen bankadósság elvállalása nyakunkba akasztatik, mert megvallom, nem vagyok képes megérteni azon modorú jogi szempontot, hogy azt is meg kell fizetni, a mivel az illető nem tartozik. De miután ezt még is meg fogjuk fizetni, szerény nézetem szerint sokkal illendőbb lett volna, mindjárt a kiegyezési tárgyalások elején kimondani, hogy Lueam ur — engedelmet kérek, nem tudom micsoda czűn illeti meg őt, mert fájdalom soha sem voltam supplicánsképen előszobájában,— ezen ajándék nélkül a kiegyezést nem engedi, sőt még ezen eljárás nem csak a magas kormányra, de még Lucám úrra is szebb világot vetett volna, mert most borravalónak tekinthetnék, melyet az osztrákok megadni vonakodtak. {Mozgás.) Azzal sem akarom a méltóságos főrendeket untatni, hogy ezen borravaló egy kicsit nem nagy-e? vagy hogy ezen kiegyezés egyátalában érdemel-e borravalót. {Mozgás.) Hiszen a közvélemény azt az ország jóléte és ipara halottas torának tekinti, melynél még a jövendő feltáraadásra sem lehet áldomást mondani. Azt az egyet én sem merem tagadni, hogy adó-executionális ügyekben, melyek — tudvalevő dolog, — kormányunk atyai gondoskodásának főbb pontját képezik, mert mint hallottam jövő évben az iskolákban az adóvégrehajtási rendeletek tantárgyat fognak képezni, igen előnyös lesz ezen bankadósság megszavazása, mert ha Pétertől azt fogják követelni, a mivel Pál tartozik, mi igen gyakran megtörténik, az adófelügyelő azzal fogja magát menthetni, hiszen ti is megszavaztátok a bankadósságot, holott az nem titeket illetett. Azt is bevallom, hogy külföldi hitelünkre nézve nagy befolyása lesz, mert ha valamely ember vagy állam azt a terhet is elvállalja, a mi őt nem illeti, vagy óriás sok pénzzel bir, vagy pedig a bukás szélén áll, t. i. semmit sem fizet, és miután ezen szomorú eseményt ilyen nyomorult csekély deficit mellett feltételezni sem lehet, tehát minket okvetlenül igen gazdag „dilapitádoroknak" fognak tekinteni. Korlátolt jobbágyi eszemmel azonban ezen két előnyt nem tartván elegendőnek — az ország uj sarczolására — az előttünk fekvő törvényjavaslatot el nem fogadom. Csáky Albin gr.: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat, mely hála az égnek a kiegyezési törvényjavaslatok legutolsója, a jogi szempontnak nem felel meg, az iránt, ugy hiszem, semmi kétség sem lehet. Ott van és eléggé világosan szól az 1867-ik évi XII. és XV. t. ez., — ott van azok számára, kik túlságos scrupulositással minél több tanúbizonyságot keresnek, a gr. Lónyay Menyhért akkori magyar pénz ügy minis térnek a 80 millió bankadósságra vonatkozó kimerítő, részletes és minden bizonynyal legilletékesebb nyilatkozata, és ott van végre az e tárgyban eljárt orsz. bizottság előadójának Falk Miksa képviselőnek fényes tollából folyt kristálytiszta érvelése, melylyel az ellentétes osztrák szempont tarthatlansága megczáfolhatlanul bebizonyíttatott. De mit ér a jogi szempont maga, méltóságos főrendek, mikor annak tényleges érvényesítése nem áll hatalmunkban, és másrészt a kérdés elodázása, függőben tartása összes bel- és külügyi érdekeinkkel ellenkezik. Az egyes állampolgár a jogi szempont megóvását a bíróságnál keresi; az államnak ily esetekben, ha végletekre kerül a sor, hadi erejök áll rendelkezésökre, és minthogy a mi helyzetünkben az utóbbinak gondolata is teljesen ki van zárva, másrészt pedig a nemzetközi bíróságok eszméje az annyira magasztalt XIX. századbeli civilisatio közepette még nem honosodott meg, csak egy út maradna nyitva előttünk, és ez ; mit sem tenni, a kérdést függőben tartani. De mikor épen ezen passiv magunktartása az egész kiegyezést kérdésessé tenné, mikor ez esetben a hosszú vajúdások után végre valahára létrejött egyértelmű megállapodások helyét ismét a legkárosabb, a teljes bizonytalanság állapota foglalná el, mikor belügyeinknek rendezetlen volta megszámithatlan anyagi káron kivül, a monarchiánk súlyát a napirenden levő nagy horderejű külügyi kérdések megoldása tetemesen