Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-140

546 CXL. ORSZÁGOS ÜLÉS. gyalási fokozatokat, az előttünk lévő javaslat azonnal érdemileg tárgyaltassék. {Helyeslés.) Elnök: Van-e valakinek a tett sürgősségi indítvány ellen észrevétele? (Nincs!) Ha nincs, akkor a sürgősségi indítvány egyhangúlag elfogadtatik, és igy a hármas állandó bizottság jelentésének és a törvényjavaslatnak nyomban való tárgyalása elrendeltetik. Ez okból, azt hiszem, czélszerü lesz a jelentést eredetiben felolvasni, s csak azután bocsátkozni a tárgyalásba. Zichy F. Viktor gr. jegyző (olvassa a hármas bizottság jelentését, a quota-bizottság jelentését és a kormány újabb előterjesztésének indokolását), Bánffy Dezső b. jegyző (olvassa a törvényjavaslatot.) Elnök: Van-e valakinek észrevétele átalánosságban ? Hugonnay Béla gr.: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Engedjék meg a méltóságos főrendek, hogy a szőnyegen levő törvényjavaslatra adandó szavazatomat indokoljam, mit tenni annál is inkább szükségesnek tartok, miután e törvényjavaslat elfogadása által hazánkra nézve oly fontos egyezmény fog megvalósulni, melynek hordereje kiki előtt eléggé ismeretes, s igy a ház méltósága is megkívánja, hogy tagjai közül néhányan álláspontjukat, illetőleg szavazatukat indokolják. (Halljuk!) Én ép a törvényjavaslat fontosságánál fogva nem adhatom arra szavazatomat, nem adhatom pedig azért, mert abból — mint egyátalában az egész kiegyezésből — azt látom, hogy mindig hazánk az, kinek a szerényt kell játszania, kinek engednie kell, hogy ha valamit el akar érni. Már pedig ennek szükségét nem látom be; nem látom be pedig azért, mert nincs de csak egy szóval sem indokolva, hogy miért legyünk ép mindig mi a megrövidítettek, holott ezen egyezmény két oldalú szerződés, melynek jó kimenetele az egyik felet ép úgy érdekli, mint a másikat, melynek létesülése ép ugy üdvös s jótevő az egyikre, mint a másikra. De nem látom indokoltnak az egész törvényjavaslatot, már azért sem, mert nem tudom sehogy sem fölfedezni az okot, hogy miért vállaljunk mi el oly adósságot, miért veszünk magunkra oly 24 milliót, melynek csinálásában parányi részünk sem volt; de különösen oly féltől elvállalni, kivel egy régibb szerződés — az 1867-íki kiegyezés — még most is fennáll, hol a legnagyobb határozottsággal ki van jelölve álláspontunk, azon álláspont, mely a jövőre nézve még csak gondolatban sem enged bennünket azon hitre hozni, hogy mi későbben adósságokat vállaljunk el. Méltóságos főrendek! Hazánk nincs oly helyzetben, hogy újból meg újból csak terheket vállaljon el a kecsegtető jó jövő reményében — már úgy is görnyedt vállára, s játsza a nagylelkűt ; mert bárcsak lennénk oly helyzetben, s ekkor, hiszem, egy sem volna köztünk, ki e törvényjavaslat ellen szólana, sőt mindannyian örülnénk, ha megmutathatnók a világ előtt, hogy erszényünk tele lévén, nem nézünk néhány millióra, s nagylelkűen elvállalnák a más által tett adósságot. De már nem akarván soká a méltóságos főrendek figyelmét kikérni, még röviden meg kell jegyeznem, hogy én az egész kiegyezésen vörös fonálként látom keresztül húzódni a magas kormány ama kívánságát, hogy mi engedjünk, s ezt azzal indokolja, hogy ha engedünk, akkor az hazánkra nézve előnyös lesz. Én ezen eljárást nem helyeslem, sőt roszallom, mert azt, hogy mit tehettünk s miben engedhettünk, azt az 1867-iki kiegyezés elég praecise kitünteti, s ha az áll, — a mi bizonyos, — akkor már eo ipso kizáratott, hogy mi 10 év után ismét engedjünk. Mert ép úgy mint hazánk^ szintúgy a monarchia másik fele elfoglalja az 1867-iki kiegyezés folytán jogos álláspontját, s mindkét fél tudja s ismeri saját fegyvere előnyét; azért keljen ki mindkét fél a síktérre, s küzdjön meg, vívja ki magának, s iparkodjék elérni a már úgyis kijelölt czélt, de ne legyen gyáva s ne hátráljon meg, de különösen ne hátráljon hazánk, melynek nemzetéről, melynek bátor jelleméről eléggé fényes bizonyságot nyújt a történelem, s ha ezt megteszszük, ugy a már előre körvonalozott czélunkat minden engedés, minden adósság elvállalása nélkül el fogjuk érni. Az előadottak folytán a törvényjavaslatot el nem fogadhatom. Dessewffy Egyed gr.: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Nemcsák szónoki —