Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-133

CXXXIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 519 a jogokat, és a melyeknek megváltoztatása bizo­nyos nehézségekkel van összekötve, hanem a történelmen alapuló jogaink és szabadságaink századokon át alkotott törvényeinkben vannak letéve, ezeket a complicált helyzetnél fogva, a melyben a Lajthán túli tartományok irányában vagyunk, ha kellőleg óvatosak nem lennénk, még könnyen peu ä peu lassankint el is veszíhetnők. Én minden változást csak akkor tartván üdvös­nek, ha az öntudattal, szabad akarattal történik, nem tudok ezen előttünk fekvő törvényjavaslat­nál megbarátkozni azzal, hogy ezen quota-tör­vényben mindjárt az adóvisszatérités is bennfog­laltatik, holott annak a kereskedési szerződés, vagy a tarifa-törvényben lenne helye, úgy vé­lekedvén, hogy daczára azon szavaknak „a vám­és kereskedési szerződés tartalma alatt", mely ezen törvényjavaslat második czíkkében foglalta­tik, az itt érintett körülmény félremagyarázásokra adhat alkalmat, miután itt ezen törvénynél cse­kélyebb a kényszerhelyzet is, mint a többi kiegyezési törvényeknél, s az 1867: XII. t.-cz. 21. §-a gondoskodván igazságos, minden kérdésen felülálló bíróról, ha a Lajthán túli tartományok­kal kiegyezni nem tudnánk: az előttünk fekvő törvényjavaslatot úgy, a hogy az előttünk fekszik, az adóvisszatéritéssel összekapcsolva, a nélkül, hogy valakire legkisebb pressiót gyakorolni óhajtanék, a magam részéről az átalános vita alapjául nem fogadom el. Széll Kálmán pénzügyminister: Nagyin, elnök úr, méltóságos főrendek! A törvényjavas­lat, mely nagyméltóságtoknak tárgyalása alá kerül, két részből áll a quotának, vagyis azon aránynak megállapításából, a melyben a biro­dalmi tanácsban képviselt országok és királyságok, valamint Magyarország a közös kiadások fede­zéséhez hozzájárulnak, és áll a sokszor emlegetett adóvisszatérités szabályozásából. Az 1867. évi XH. t. ez. egyik rendeletében azt mondja, hogy azon arány felett, melyben az ország a közösügyi kiadásokhoz hozzá fog já­rulni, küldöttségek fognak javaslatot készíteni s ha megégjezés jön létre, ezen javaslat; ha pedig megegyezésre nem jutnak, a küldöttségek jelen­tései terjebztetnek a két országgyűlés elé, a melyek azután megkísérlik egymással a meg­egyezést. Ezen stádiumba jutott el ez a kérdés, a mikor a képviselőház ezen törvényjavaslatot a főrendi háznak ätküldötte; mert most arról van szó, hogy megkiséreltessék az egyezkedés, a mely a két küldöttség között nem sikerült aké­pen, hogy mindkét országgyűlés lehetőleg egy­értelmüleg hozzon e tárgyra nézve határozatot, illetőleg fogadja el e törvényjavaslatot. A mi a^tÖrvényjavaslat első részét, a quotát illeti, — a mint azt a bizottság jelentése is em­líti és a quotabizottságnak a méltóságos forem dek között kiosztott terjedelmes jelentései kimu­tatják, — az alapszik azon számításokon, a me­lyek az 1867-iki évben a hozzájárulási arány­nak megállapításánál, ha nem is kizárólag, de hozzávetőleg alapul szolgáltak és ámbár az adó­képesség kifejezésére nézve az összes direct és indirect adók arányát sem lehet exacte és mathe­matice praecis elvül felállítani, mégis más mathe­maticai pontos kulcs hiányában ez az, a mi leg­inkább mérvadó lehet a két fél adóképességének megállapításánál és pedig annál inkább, mert a két fél törvényhozása, a mi az indirect adókat illeti, azon éveket illetőleg, melyekből ezen számitások vétettek, tudniillik 1868-tól 1875-ig nagy vonásokban egyenlő tényezőkön alapszik. Ezen alapon tett számitások pedig kihozzák azt, hogy Magyarországra 29-08, Ausztriára 70'92 szá­zalék hozzájárulási arány esik. Ezen arányszámok igen csekély mértékben térnek el azoktól, melyek 1867-ben a 30:70 hozzájárulási kulcs hasisául szolgáltak, mert az 1867-iki quota-küldöttség munkálatából kiderül, hogy akkor ugyanezen alapon tett számitások kihoztak 28'98 százalékot Magyarországra, tehát valamivel kevesebbet 29 szá­zaléknál ; Ausztriára nézve pedig a megfelelő törtszámmal valamivel többet, mint 70 százalékot, és miután akkor is, daczára annak, hogy az arányszámok nem hoztak ki 70:30 arányt, mégis kölcsönös compromissum utján abban történt meg­állapodás, hogy egyik fél számtételei sem vétet­vén alapul, az arány 30-ban és 70-ben állapít­tassák meg, ugyanazon okok, melyek a törvény­hozást akkor arra bírták, hogy daczára annak, hogy valamivel kevesebb jött ki exact számítás­sal, mégis 30 százalékot fogadott el; ma, midőn a hasonló alapon tett számitások inkább a mi hátrá­nyunkra mutatnak némi eltérést, azt hiszem szin­tén a mellett szólnak, hogy az országgyűlés ma

Next

/
Oldalképek
Tartalom