Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.
Ülésnapok - 1875-128
480 CXXV1II. ORSZÁGOS ÜLÉS. komoly ítélet túlsúlyára számított, mely végre is | érvényt szerez magának. A bankkérdés megoldásának módját átalános pénzügyi elvek, pénzügyi körülmén} 7 ek határozzák meg. Itt nem az a kérdés, hogy mit tehetünk, mi áll jogunkban, hanem az, hogy milyen következményeket von maga után a választott megoldás módja. Magyarország jogát az önálló bank felállításához senki sem vonta kétségbe, de a jog kérdése mellett azonban ott áll a kivitel lehetőségének kérdése és az a fontos kérdés, vájjon a czél elérésére fordított áldozatok ellensulyozzák-e az elért előnyöket? Bármely oldalról tekintem a kérdést, arra a meggyőződésre kell jutnom, hogy az áldozatok túlhaladják az előnyöket. Ha a jegybankok oly varázserővel bírnának, hogy hitelt, vagy legalább olcsóbb hitelt teremtenének : sietnünk kellene azt nagy áldozatok árán is létrehozni; mert a jegybank által teremtett hitel s annak folytonos fokozása bőven kárpótolná az áldozatot. De a jegybankok, fájdalom, nem teremtenek hitelt, sőt maguk is bizonyos fejlettségre emelkedett hitelviszonyok termékei. Az minden kétséget kizár, hogy ha a jelen viszonyok között, a valuta helyreállítása előtt a birodalom két részében külön-külön jegybank állíttatnék, különböző pénzértéket teremtenének, mely pénzrendszerünkben a legnagyobb zavarnak volna okozója. Ily megoldás esetén három különböző értékű papirpénzjegyünk volna: ugyanis a közös jótállás alá helyezett állampapír)egy, osztrák bankjegy és magyar bankjegy, melyek különböző értékkel is bírnának. Van a pénzügyi tudománynak egy régi elve, melyet még senki sem vont kétségbe, s ez az: hogy ha két pénznem közül az egyik bizonyos czélok elérésére alkalmasabb a másiknál, ennek értéke is mindenesetre nagyobb lesz, mint amannak ; a másik axióma az: hogy a kisebb értékű pénznem a nagyobb értékűt mindig és mindenütt kiszorítja a forgalomból. Ha már most az osztrák bank jegyei csupán a lajthántúli tartományban bírnának kényszerforgalommal, a magyar bank jegyei pedig csupán a magyar szent koronához tartozó országokban, az állampapirjegyek ellenben a birodalom mindkét felében alkalmasak volnának fizetések teljesítésére,' ezen axióma alapján önkényt következik, hogy az államjegynek magasabb értéke lesz, mint az osztrák vagy magyar bank jegyeinek, — következik: hogy nemcsak a magyar és osztrák bank jegyei, hanem ezen két bankjegy és az államjegy között is, majd kisebb, majd nagyobb értékkülönbség fog mutatkozni az államjegyek előnyére; Önkényt következik továbbá az: hogy a kisebb értékű jegyek vagy bankjegyek az állampap írj egyeket a forgalomból kiszorítanák. Egyszerű példával világosítom fel a dolgot. Ha valakinek 1,000 frt készpénze van, ebből 500 frt államjegye és 500 frt bankjegy, és fizetnie kell 500 irtot, először bankjegyeit fogná kiadni, mint oly csere-eszközt, melylyel csupán a birodalom egyik felében képes fizetést teljesíteni, — állampapirjegyeit pedig visszatartaná oly eshetőségre, midőn a birodalom másik felében kell fizetnie. De különbség mutatkoznék az osztrák és magyar bank jegyei között is, az osztrák bank jegyeinek előnyére; mert az osztrák nemzeti bank Európában régen ismert, accreditált intézet, s mert jegyeinek értéke még összefüggésbe hozatnék Ausztria állami hitelével, mely — bármi szomorú legyen annak bevallása — habár szintén nem fényes, de mégis kedvezőbb a miénknél. Ezen kérdésnél nem szabad figyelmen kivül hagyni, hogy mi a külföldnek évenkint tetemes összegeket fizetünk. Nem veszem itt számításba azon összegeket, melyeket külföldön levő úrbéri papírok, záloglevelek, városi és egyes magánkölcsönök után fizetni kell; se nem terjeszkedem ki a kereskedelmi mérlegből folyó pénzforgalmi jelenségekre, hanem csak azon összegeket veszem, melyet maga az államkincstár fizet évenkint a külföldnek. Fizetünk Ausztriának 30 millió frtot államadóssági járulékképen, — a 32 millió quóta egy része kimegy az országból, —• aranyban fizetjük a kamatokat, a törlesztést, a vasúti kölcsön, a 30 és 54 milliós kölcsönök után; aranykamatot a 150 millió frt kincstári utalványok után, — részben aranyban, részben ezüstben fizetjük a vasúti subventiókat, mintegy 16 millió frtot. Ezen fizetéseket, mélt, főrendek, állampapirjegyekkel kell teljesíteni; vagy állampapirj egyekkel kell megvásárolni a küldendő nagymennyiségű aranyat és ezüstöt, a melyet ma még, és igen sokáig, csak a bécsi pénz-
