Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-127

464 CXXVIL ORSZÁGOS ÜLÉS. megegyezés, ma az ország közgazdasági létének alapfeltételei forognak szóban. Legyen szabad azért, méltóságos főrendek, szavazatomat a tárgy fontosságával szemben röviden indokolni, annyival inkább, mert mig szavazatommal csatlakozom a főrendiház azon tagjaihoz, kik e törvényjavaslatot el nem fogadják, az indokok, melyek engem erre vezetnek, részben eltérők azoktól, melyek itt felhozattak. Ugy hiszem, kétségtelen az, hogy különböző viszonyok egyenlő szabályzat alá vonása mindig sérelmes eljárás, hogy ne mondjam igazságtalan. Úgy hiszem az is kétségtelen, hogy Ausztriának és Magyarországnak közgazdászat! viszonyai nem csak különbözők, de némely tekintetben ellentétesek is. Az sem lehet vita tárgya, hogy azon tényezők közt, melyek által a kormány, a törvényhozás, a nemzetgazdaság fejlesztésére befolyt, a vám, a közvetett adók és a bankügy rendezése a legfontosabbak; ezek azok, melyek által a törvényhozás a legnagyobb befolyást gyakorolja a nemzet közgazdaságának fejlesztésére. Ha tehát különbözők Ausztria és Magyarország közgazdászati viszonyai, — a mi nézetem szerint bizonyításra nem szorul, mert közdomású, hogy Ausztria túlnyomólag iparüző ország, Magyarország viszont túlnyomóan földmivelő, — akkor bizonyításra az sem szorul, hogy más irányú törvényhozási intézkedés szükséges Magyarországon és más Ausztriában s ennek természetszerű következménye volna az önálló vámteriilet létesítése. Azonban egészen annak a lehetősége nincs kizárva, hogy kísérlet tétessék kölcsönös egyezkedés útján egyenlő szabályozás alá vonni e viszonyokat Ausztriában és Magyarországom Ez esetben természetesen mindenik fél kénytelen engedni oly érdekekből, melyek a másik fél érdekeivel szemben állanak. Képzelhető, hogy a vámügyi törvényhozás terén Ausztria és Magyarország közt, a nélkül, hogy az egyik fél érdekei sérelmet szenvednének, megegyezés jöjjön létre; képzelhető azon esetben, ha az a legkorlátlanabb szabad kereskedelmi irányban történik. A szabad kereskedelmi elvekből az követkekezik, hogy a fogyasztó ott vegye fogyasztási czikkeit, a hol azokat legolcsóbban kapja; s ennek egyik következése az volna, hogy Ausztriával szemben vámsorompók ne állíttassanak fel, hogy a magyar fogyasztó annál könnyebben jusson az ausztriai ipar azon czikkeihez, melyekre szüksége van. Úgy hiszem, méltóságos főrendek, hogy az ország közgazdasági érdekei és ezek alaptételének megsértése nélkül lehetetlen más kiegyezés Ausztriával, miut a feltétlen szabad kereskedés alapján. De ha ilyen egyesség nem sikerül, önálló vámterület létesítésére kell törekednünk. Annak bizonyítása alól, hogy a jelen kiegyezés nem a szabad kereskedelmi iránynak hódol, de védvámos, annak bizonyítása alól felmentett a t. kereskedelmi minister úr, ki maga is elismerte, hogy az határozottan védvámos, különösen a gyapjúnemüeknél. A kérdés csak az, hogy nagyobb vagy kisebb mértékben védvámos-e, de hogy védvámos, az kétj ségtelenül áll. Ennélfogva nem fogadhatom el a vámszövetségről szóló törvényjavaslatot azért, mert az ! által Magyarország fejlődése, nem mondom, mint némelyek, hogy tán tönkre volna téve, de mindenesetre megnehezítve lenne, holott az országgyűlés feladata nem az, hogy ezt megnehezítse. De nem is hozatott fel semmi, a mi e szerződés közgazdasági momentumát illeti. Az mondatik : fogadjuk el politikai okokból, azért mert ha el nem fogadjuk, beáll a chaos, fogadjuk el, mert ha elfogadjuk, ez megnyugvást fog nyújtani. Megengedem, hogy ha elfogadjuk, megszűnik a viszály Ausztriával; de méltóztassanak megengedni, vissza íog maradni az, a mi ennél sokkal roszabb: az az elkeseredés, a mi roszabb a nyílt viszálynál. A t. kereskedelmi minister úr azt monda, hogy az önálló vámterület létesítése ealamitas volna. Méltóztassanak megengedni, mások meg ellenkezőleg a jelen egyezményt tekintik calamitásnak. Itt két nézet áll egymással szemben. Ugy hiszem, sikerült bebizonyítani, hogy egyenlő feltételek mellett egyenlő szabályozása forog fenn a közgazdasági kérdéseknek; de, a hol azok oly eltérők, mint itt Ausztria és Magyarország közi, ezen kérdésnek egyenlő szabályozása az egyik félnek túlságos előnyt, a másiknak túlságos kárt : okoz. Méltóztassanak megengedni, hogy még egyet I hozzak fel, a mi itt még meg sem pendittetett s ez