Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-127

CXXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 463 tetik a szövetek, a ruházatokra szánt ezikkek vámemelése tekintetében. De itt is legfeljebb a gyapjú szöveteknél lehet azt mondani, hogy némileg védvám czéloztatik. A lenárúknál a mostani vámok tartattak meg, melyek az értéknek mindössze 7—8%-át teszik. A pamut-szöveteknél szintén legnagyobb részben az eddigi vámok tartattak meg, s csupán a luxus-czikkeknél történt a vámok felemelése, sőt a gyapjúárúknál is, több czikknél a mostani vám megtartatott. Legnagyobb felemelés történt az Angliából importált vegyes árúknál, melyekből a monarchiába évenként körülbelül 18,000 métermázsa hozatik be. Ezekből tisztán gyapjú árú körülbelől 1,800 métermázsa, a többi pedig pamuttal vegyes angol gyapjúezikk, körülbelől 10,200 métermázsa, a miből Magyarországra 9,700 mázsa esik. Ezen ezikkek eddigi 40 frtos vám mellett az ezüst ágiéval együtt 402,4.08 frtot fizettek. Ezen vám az új tarifa szerint, ha tekintetbe veszszük azon módosításokat, melyek a méltóságos főrendek előtt feküsznek, s azok el is fognak fogadtatni, az arany agióval együtt 544,000 frt lesz, és igy a növekedés csak 142,000 frt. Ez azon összeg, melyre az mondatik, hogy ez ajándék a lajthántúli gyárosoknak, s hogy ez nagy áldozat részünkről a lajthántúli gyárak részére. De ha még az is lenne, akkor is combinálva azt némely más vámokkal, péld. némely állatokéval, — melyeknek tenyésztése szintén vámokkal védetik — ezen többlet jóformán zérusra redueáltatik, eltekintve a kiegyezés anyagi hasznától. Egy igen erős érv hozatik fel ezen törvényjavaslat ellen, hogy kiviteli czikkeink kivitele a külföldre biztosítva nincs, hogy mi eddigi kereskedelmi politikánkkal szakítottunk, hogy eddig nem sikerült kereskedelmi szerződéseket kötni. De a tények az ellenkezőt bizonyítják, mert az eddigi kereskedelmi szerződések most is fennállanak, és miután valószínű, hogy a legközelebbi időben nem leszünk képesek a szerződéseket megújítani, ezek ismét meghosszabittatnak. Egyébiránt Olaszországgal már most megkezdődtek a tárgyalások, és remélem, hogy Németországgal is lesz alkalom a tárgyalásokat megújítani, mert valamint az osztrák-magyar monarchiának, ugy más államoknak is szükségök van kereskedelmi szerződésekre. Gyakran hallottam, hogy bármennyire is kívánja Magyarország, a Lajthán túli tartományoknak nem fekszik érdekökben a kereskedelmi szerződések megújítása. De ez nem áll, mert ezt nem csak azon nyilatkozatok czáfolják meg, melyek a Lajthántúl a képviselőházban történnek, hanem megezáfolják magok a tények is. Az osztrákoknak is nagy kivitelök van, ha nem is gazdasági, de iparczikkekben, és ezen kivitelt ők szerződések által biztosítani akarják; mert ha a külföld retorsiót akar gyakorolni, nagy differentiális vámokat akar felállítani, sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy ezen vámok az iparczikkeket érik, mint a gazdasági czikkeket. Végre gyakran mondatik, hogy ezen vámés kereskedelmi szerződés oly hátrányos Magyarországra nézve, hogy mi forma szerint adózói vagyunk az osztrák iparnak. Igenis, közös vámterületen bizonyos mértékben adózunk nekik, de más tekintetben meg ők adóznak minekünk. A magyar földmivelő adófizetője az osztrák iparnak, midőn a szükséges iparczikkeket vásárolja; ezen hátrányban tehát vagyunk kétségtelenül, de ezen hátrány nem a Lajthán túliakkal való kapcsolatunk körülménveiben rejlik, mert ezen hátrányban vagyunk minden más iparüző országgal szemben is. melylyel összeköttetésben vagyunk, és ha Ausztriával nem is lenne vámszövetségünk, e hátránytól nem fogunk megszabadulhatni, mert e hátrány az, melyben minden földművelő állam áll az iparüző államokkal szemben. Ez olyan baj, melynek megszüntetését decretálni nem lehet, hanem a mely csak akkor fog megszűnni, ha elegendő tőkéink lesznek gyárak, ipartelepek állítására, ha kellő szakértelmüség fog állani iparunk szolgálatára, a mit pedig rögtönözni, improvizálni nem lehet, mert ez hosszú idők működésének kérdése. Mindezeknél fogva van szerencsém ismételve kérni a méltóságos főrendeket, méltóztassanak a jelen törvényjavaslatot elfogadni. (Helyeslés.) Prónay Dezső b.: Ugy hiszem, kétségtelen, hogy mióta hazánkban az alkotmányos élet 1867-ben megújult, fontosabb törvényjavaslatok még nem voltak a ház asztalán, mint azok, melyek most tárgyalás alatt vannak. Ha 1867-ben az ország politikai létének alapfeltételei voltak vitások, azok felett történt