Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.
Ülésnapok - 1875-127
CXXV1I. ORSZÁGOS ÜLÉS. 461 a maga részéről azt, hogy azon szerencsés kivételes állapotban van, hogy többed magával még azon régi conservativ párthoz tartozik, mely elveit ma is fenntartja, a nélkül természetesen, hogy azokhoz mereven ragaszkodnék. Én még sokkal kivételesebb állapotban vagyok, mert 53. év óta, ez a 12-ik országgyűlés, melyen részt veszek. (Éljenzés) Ezt csak azért hoztam föl, mert nagyon belátom, mily különbség van a főrendiháznak mostani állása közt a képviselőházhoz, mint volt akkor, és mily nagy mérvű a változás. Tudok oly időt, mikor a főrendiház azt mondotta, hogy nekünk vető jogunk van. Próbáljuk meg most ezt. De ismét volt oly alkalom midőn azon nemes feladatát teljesíthette a képviselőházzal szemben, melyet ő nagyméltósága most előhozott, t. i. a kiegyezést a két ház közt, sőt a trón közt is közvetítette; és a midőn a nádor ezt tette, akkor mindig támaszkodhatott a főrendiház befolyására. Ezeket azért hoztam föl, hogy ha már hozzá kell szólni a dolgokhoz, lehetetlen hogy mindezen lepergett időket szem előtt ne tartsuk, és hogy meg ne gondoljuk, hogy nem mehetünk ugy neki a dolgoknak és tárgyaknak, mint a hogy tettük ezelőtt 25—30 évvel, hanem fenn kell az egyetértést tartani a képviselőházzal, mely első sorban volt hivatva mindezen törvényeket jól meghányva, elfogadni. Midőn én ezen törvényjavaslat elfogadása mellett szólok, engem nem azon argumentumok győznek meg, melyeket itt említtetni hallottam, milyen pl. a ministeri crisis, mely e mostani perczben kétségtelenül igen válságos lenne, de ismétlem nem birna rá a törvényjavaslat megszavazására. A provisorium nagy mérvbea aggaszt, mert tessék megpróbálni még ilyen 3 évet, a milyent legközelebb leéltünk. A mi azt illeti, hogy ezen egyesség mellett, mely 1867-től a mai napig fenntartatott, nem nyilatkozott a közvélemény az országgyűlési választások alkalmával, bocsánatot kérek, erre nem volt mód, mert 10 évig nem szólhatott hozzá. Ez tehát nem argumentum. Én ezért azt hiszem, hogy ezen egyesség, ha oly nagy mérvben, hogy az áldott béke ily nagy országban teljesen helyre álljon, nem is felel meg a várakozásnak, de mindenesetre javítja a helyzetet. A ki a hírlapokat figyelemmel kiséri, a ki az azokban közlött nyilatkozatokat jól megfontolja, mondjon bárki bármit, de az kétségbevonhatatlan, hogy az ország megunta az agitatiót. Méltóztattak ezt tagadni, de az nem áll. Tagadhatatlan, hogy az ország megunta az agitatiót, melyben napról napra, egyikről a másikra, nem tudjuk, hová jutunk. Jönnek a képviselő-választások, és a választók nem tudják magokat orientálni. Nem jobb-e hát ezt az ügyet most j elintézni, ha kissé roszabb is ezen egyesség, mint a mi óhajtásunknak teljesen megfelelne. A legnagyobb igazságtalanság, ha valaki azt mondja, hogy ezen egyességnél jobbat is lehetett volna kötni. Hogy mi most, az utolsó stádiumban, midőn évek óta a keleti kérdés I minden embert izgatottságban tart, — nálunk \ ugyan szóba sem jött, kivévén az egyetlen esetet, ; midőn ragályos betegségek elleni óvintézkedéI sekről volt szó, — hogy mi most ezen órában bele bocsátkozzunk a részletek megvitatásába, azt teljesen lehetetlennek tartom, és nem értem b. Wenckheim László ő méltóságának azon álli| tását, hogy ő nem érti, nem látja be, mi lenne ! a következése annak, ha mi a javaslatot most visszadobunk. Nagyon okosan mondja a hármas bizottság, hogy vannak e javaslatnak egyes pontjai, melyeket talán nem lehet helyeselni, de elfogadja a javaslatot, hogy végre valahára megadassék az országnak az a béke, melyre épen a jelen pillanatban oly nagy szüksége van. Elfogadom a törvényjavaslatot átalánosságban a részletes vita alapjául. (Helyeslés) Trefort Ágost az ipar, közgazd. és keresk. niinisteriiim vezetője: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Azon fényes szónoklat után is, mely az imént elhangzott, méltóztassanak megengedni, hogy röviden felszólaljak és kérjem méltóságtokat, méltóztassanak a napirenden levő törvényjavaslatokat, a mint a képviselőház által szerkesztve átküldettek, azon módosításokkal, melyeket a hármas bizottság indítványozott, elfogadni. Ezen kérésemet legyen szabad nagyon röviden, tisztán a tárgyhoz szólva, indokolnom. (Halljuk!)
