Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-127

458 CXXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 1867-nél, a melyet a tapasztalat politikailag kielégítőnek, gazdaságilag meg nem ront ónak bebizonyított — sőt némi tekintetben jobbnak állitható és bebizonyítható — és igy sem poli­tikai bukást, sem közgazdasági hanyatlást nem fognak eredményezni : tiszta lelkiismerettel el­fogadom ezen törvényjavslatot is. Cziráky János gr.: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! A magam részéről előre bocsátani kivánom azt, hogy nincs szándékom azon alapos tanulmányokon sarkalló részletes megjegyzésekre hasonlókép részletes megjegyzé­seket tenni, melyeket b. Lipthay Béla mélyen t. barátom tett, és pedig azért, mert ezek ré­szint oly tárgyakra vonatkoznak, melyek alapos szakképzettséget feltételeznek, részint olyanokra, melyek mint a szesz- és czukoradó kérdése, már elintéztettek, részint olyanokra, melyek mint a restitutio kérdése, később kerülnek tárgyalás alá, s végre, melyek magánál a részletes vitánál lévén tárgyalandók, kétségtelenül bő anyagot fognak szolgáltatni a szakértő és kormányi elő­terjesztéseket védeni hivatott férfiaknak azokra nézve megfelelni, mikre én felelni — egész szerény­séggel bevallva — magamat hivatottnak és kép­zettnek nem tartom. Én csak úgy, mint azt kitűzte ő nagyméltó­sága t. elnökünk, az átalános szempontokat aka­rom érinteni, a mennyiben a hármas bizottság, a melynek vezetésével én voltam megtisztelve, épen ezen szempontokból kiindulva, azokat a méltósá­gos főrendeknek tanácskozás alapjául meggyőző­dése szerint előterjeszteni kötelességének ismerte. Háromszáz éve annak, hogy a szükség ugy hozta magával, hogy a monarchia két része ér­dekeinek biztosítása ezéljából, a bel- és külellen­ségek elleni megóvása tekintetéből a közös ural­kodónak jogara alatt egyesittetett. Ezen szük­séglet praegnans kifejezést talált magában a pragmatica sanctióban. Ennek még részletesebb, és a fennforgó kö­rülményekhez alkalmazott elintézését foglalják magukban az 1867. évi törvényczikkek, a melyek­nél kellő figyelemmel voltak arra, hogy ezen monarchiának egymástól elágazó, két külön szer­vezettel és külön alkotmánynyal biró országa van azon érintkezési ügyek elintézésére, a melyekben szükséges, hogy összhangzás uralkod­jék ; megállapították az alapokat, melyeknél fogva hazánk azokra nézve, a miket mindenik fél külön­külön saját magának fenntartani óhajt, és a me­lyekben hazánk törvényhozását a régi köztörvé­nyeink szerint is ezen intézkedési jog megillette, a monarchia másik felével időről-időre egyezke­dési, szerződési kapcsolatba lépett. Mélt. főrendek, én e teremben azon kivéte­les és azon felette szerencsés állapotban vagyok, a melynél fogva bár kevés számmal, de mégis többen jelen lévő conservativ tagtársaimmal ta­lálkozván, azon érzelmemet fejeztem ki, hogy én ezen kiegyezési munkálatokat illetőleg magamat az ábrándok terére csábittatni nem engedtem. Hiába, paucis dentis, paucis mutatis, hogy ha más alapból kondulni a kiegyezésnél, mint a melyből a valódi conservativ férfiúnak kiindulni szent hivatása, nem akarunk, akkor mind a két fél érdekeinek kellő mérlegelése és egyensúlyba helyezése szükséges. Ezért méltóságos főrendek, én nem éltem csalódásokban, nem éltem illusiókban a kiegye­zésre nézve, bár kétségi-elenül egyik-másik tárgyra nézve több előnyt óhajtottam volna elérni hazánkra nézve, mint a mennyi eléretett; és hogy erre kétségtelenül hazánk kormánya is törekedett, azt méltóztassanak megengedni, még az ellenség sem tagadhatja meg tőle, mert hiszen ezen több év óta tartó tárgyalások épen azt bizo­nyítják, hogy a kormányférfiak szorosan ragasz­kodtak ahhoz, hogy hazánk érdekeit szem elől nem téveszhetik, — de szem előtt kellett tar­taniuk másfelől a közös kapcsolat érdekeit is. És erre nézve méltóztassanak megbocsátani, mél­tóságos főrendek, meggyőződésem szerint nem jó szolgálatot tesznek az országnak és nemzet­nek azok, kik mindig oly fekete színben ecsete­lik és oly helytelennek nyilvánítják mindazon intézkedéseket, melyek a kölcsönös méltányos­ságon és az egymásközti viszony és érdekek összehasonlító egyensúlyozásán alapulnak. Nem osztozom azon nézetben, hogy minden előny az egyik, és minden hátrány a másik ré­szen legyen, mert a mi hangoztattatik itt e te­remben és a mit épen gr. Schmidegg t. barátom is hangoztatott, ugyanazt fogják hangoztatni a túlsó oldalon is; s méltóztassanak meggondolni azt, hogy a mi a képviselőházban és részint a

Next

/
Oldalképek
Tartalom