Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.
Ülésnapok - 1875-127
452 CXXVII. OESZÁGOS ÜLÉS. minden körülmény közt megfogják azt szavazni, vagy pedig azon meggyőződésöknek kifolyásából, hogy azok, a kik e törvényjavaslatot megtámadják, kellő alapos ismerettel nem birnak, és ennélfogva állításaik puszta szó. En e második fölfogást akarom elfogadni, mert nehezen hihetem el, hogy a mélt. főrendek, eltekintve a törvényjavaslat hiányaitól, eltekintve talán azon öntudattól, hogy az által az országnak kár okoztatik, mégis megfogják szavazni; ily hazafiatlan fölfogást mélt. uraim önökről fel nem tehetek. Azért fölteszem a másikat, s ennélfogva legyen szabad igazolnom azt, hogy azon állítás, mely szerint az igen t, előttem szólott előttünk kitüntette, hogy e törvényjavaslat és a következők összes sorozata, melyek tárgyalásra várnak, az országra nézve károsak, némileg számokkal és némi magyarázattal bővebben kifejthessem. (Halljuk!) A hármas bizottság nagyméltóságú elnöke által előbb, mint a tárg} T alás megindittatott, máris a kapcsolat említtetett, mely a két törvényjavaslat közt van, s ennek következtében azok együttes tárgyalását indítványozta. En azt hiszem, e kapcsolatot még tovább kell fűzni, mert nem csak átalános kifejezés ez, de azt hiszem, hogy az eddigi tárgyalásnak folyamából is azon meggyőződést szereztük, hogy a kormány nemcsak ezen törvényjavaslatokra nézve, melyek most tárgyalás alatt vannak, henem a többiekre vonatkozólag is mintegy kimondotta, hogy ezek a kiegyezések alapját képezik és igy ezen törvényjavaslatok egyenkint módosithatlanok, hanem együttvéve egy egészet képeznek. Ha pedig ezek egy egészet képeznek, szükséges illustrálni az egésznek befolyását, hogy meggyőződést szerezzünk az iránt, vájjon az egész, mint olyan, elfogadható-e, vagy hogy ezen egész, mint olyan elvetendő-e? Az egésznek megítélésére szükséges, hogy a financiális érdekeket mindenekelőtt szemmel tartsuk, mert e szempont két irányban nyilatkozik, az egyik a financiális, a másik a közgazdasági kérdés. A financiális tekintet egyrészt ismét mint egy-egy adófelemelés, az államjövedelmek alapjainak szaporítására czéloz, mig másrészt kifolyása a kiegyezésnek s ennek következtében ennek kiegészítő része. A mi az elsőt illeti, hogy e törvényjavaslatnak financiális eredményök lesz, azt senki sem tagadja. Nevezetesen a szeszadóról és a czukoradóról már is tárgyalt törvényekről szólva, nem szenved kétséget, hogy azok financiális eredményre vezetnek, a mennyiben az ezen fogyasztási czikkek után szedendő adó körülbelül 1.850,000 írttal többet fog jövedelmezni az államra nézve, mint eddig jövedelmezett. Ennyi a kilátás e tekintetben. De én mereven tagadom azt, hogy azon többlet, mely ez által eléretik, mintegy a kiegyezési törvények kifolyása. En ezt a kiegyezéstől egészen független ügynek tekintem, mely a monarchia másik felére is az adójövedelem szaporítását fogja eredményezni. Én tehát ezen elért többletet nem tekinthetem azon törvények kifolyásának, melyek ma a napirenden vannak, hanem függetlennek azoktól, és igy én az ezek által elért eredményt azokkal kapcsolatba hozni nem fogom. En csupán azokat hiszem méltányosan felszámithatóknak, és kedvező eredményként tekintetbe vehetőknek, melyek ezzel legszorosabb összeköttetésben vannak ; és ebből kiindulva, nevezetesen a vám- és kereskedelmi szerződés alapján megállapítandó vámtarifának következő eredményei mutatkoznak. Az úgynevezett fogyasztási czikkek után az eredmény körülbelől két millió, a mely a magyar állam javára fog szolgálni. S ha ezt az összeget pusztán oda állítva, ebben keressük támaszát annak, hogy e törvény az államra nézve kedvező határozatot foglal magában, meglehet, hogy e tekintetben többen megnyugvást fognak találni. De méltóztassanak megengedni, e két millió, a mely a fogyasztási czikkek felemelése által eredményeztetett, szerintem magával a vámtarifával és a vámszerződéssel semmi összeköttetésben nincsen. Ezen összeg nem egyéb, mint egy adó, melyet mi magunkra rovunk; nem más, mint új fogyasztási adó bizonyos czikkekre, és kérdés, hogy ezen fogyasztási adó ellenében a szomszéd államok, a melyekkel netalán szerződési összeköttetéseket, nevezetesen vámszerződéseket elérni kívánunk, semmi nehézséget nem tettek és ennek következtében e fogyasztási adók nem akadályozták-e a vámszerződéseknek oly megkötését, mint azt az előttem szólott hangsúlyozta, és a mint én később előadni bátor leszek. De azt mondják, hogy nemcsak ez az eredménye a vámtarifának, hanem, miután a restitutió nagy kérdése is kapcsolatban van ezzel, ezt sem
