Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-127

CXXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 431 tartják jónak, s mint maga az igen t. kormány is elnevezni méltóztatott, nem kielégítőnek, azért mégis elfogadtatni óhajtják, azért, hogy azáltal a jelen bizonytalanságból kigázoljunk. A menynyire ezen érvelést, méltóságos főrendek, fel nem foghatom, annyira nem is tehetem magamévá. Szerintem sokkal előnyösebb még egy ideig bizonytalanságban, a jobbnak reményében élni, mint 10 hosszú évig a bizonyos rósz alatt nyögni. Ismét mások e törvényjavaslatot annyival inkább elfogadhatónak tartják, mert nem tartalmaz jogfeladást, minthogy az ország 10 év múlva ismét élhet szabad rendelkezési jogával. Ez betű szerint véve igaz. a törvényjavaslat nem mondja ki a jogfeladást, azonban szabad legyen erre vonatkozólag egy hasonlítást koczkáztatnom. Hasonlít ez azon orvos szavaihoz, ki betegét azzal vigasztalta: majd az amputatió után ismét szabadon foroghat, mozoghat, azonban a szerencsétlen operatió minden szabadságának véget vetett, az ügyes orvostudor a rokonokat pedig azzal vígasztala: „Certainement il est mórt, mais du moins il est mórt guéri." S mit mondjak e szerződésnek 10 évre terjedő tartalmáról? Midőn 1867-ben az első szerződést kötöttük, az óvatos osztrákok tartva a jövőnek ismeretlenségétől, öt évi felmondási clausulát követeltek. Mi engedtünk, coneedáltuk az 5 évi felmondást. Ma, midőn mi instinctive érezzük ezen kereskedelmi szerződés káros befolyását egész nemzetgazdaságunkra, ma mi óhajtjuk ezen jogot, s az osztrákok ellenzik. Es mi történik ma? Mi ismét engedünk, csak azon lényeges, igen lényeges különbséggel, hogy mig 1867-ben helyesen engedtünk, ma ezt a lehető leghelytelenebbül teszszük, mert önérdekeink ellen cselekszünk. Azt hiszem mélt. főrendek, ha a kormány a törvényhozáshoz szól, egyúttal az országhoz is szól s mint ennek bár igen kis részecskéje a mondottakat magamra vonom. A kormány egyik igen t, tagja sajnálkozva a felett, hogy a kereskedelmi szerződés a sörre nézve kedve .őtlen, azzal vigasztalt, hogy jövőben ne igyunk sört, hanem igyunk bort. A pénzügyminister ő nagyméltósága pedig «z ezen szerződésből eredő roppant károsodásunkra vonatkozólag azon tanácsot adta, pótolja azt az ország, ipar, szorgalom, munkásság, pótolja takarékosság által. Én részemről mind a vigaszt, mind a tanácsot elfogadom ; de engedelmet kérek, az ország kormányától nem annyira vigaszt és tanácsot vár és óhajt, mint inkább azt, hogy a dolgok általában ne fejlődjenek odáig, hogy vigaszra legyen szükség. És már maga a vigasz ténye is a törvényjavaslat ellen szól, mert hasznot, vagy miként a kormány hangoztatni méltóztatott, a jelen állapotnak javulását tagadhatlanul kilátásba helyező törvényjavaslat mellett nem is volna szükség vigaszra. Higyje meg az igen t. kormány, hogy mindaddig nem használ sem az ipar, sem a munkásság, sem a szorgalom, mig a kormány a terheket naprólnapra directe és indirecte neveli, újabb jövedelmi forrásokról pedig nem gondoskodik. Ma, méltóságos főrendek, még hatalmunkban áll, villámhárítóként az országtól egy csapást elhárítani. Ragadjuk meg az alkalmat, éljünk hatalmunkkal és százezrek meleg hálája lesz méltó jutalmunk, mert valóban vérlázító az a lóval túlterhelt, majdnem teljesen elcsigázott országra ezen tekervényes úton újabb terhek súlyának megszavazása. Én ennek sem részese, sem szószólója sohasem sem leszek, és mielőtt ezen törvényjavaslatot, mely 10 évre az elégedetlenség, irigység, gyűlölség és majdnem végelszegéuyedésnnk magvát hordja méhében, elfogadnám, készebb volnék, ha egyátalában lehetetlen a provisorium meghosszabbítása, készebb volnék mondom, a vámsorompók felállítása mellett szavazni, kit nem rettentene a kormány - chaos jövőnek rémképe, alios ego vidi ventos, alias prospesi animo procellas, aliis impendentibus tempestatibus non cessi, azért e törvényjavaslatot, mint az ország anyagi jövőjének sírkövét, el nem fogadhatom. Elnök: Van még a ki szót kivan emelni? Liptliay Béla báró : Nagyméltóságú elnök ur, mélt. főrendek! Az éppen most hallott nyinyatkozatok után azt hittem, hogy tekintve azon érvelést, raelylyel az előttem szólott nézeteit támogatta, bizonyosan azok részéről, kiknek a törvényjavaslat kedvök szerint való, fog tétetni nyilatkozat, mely által a felhozott érvek megerőt lenítve és megezáfolva lesznek. Minthogy azonban nyilatkozat nem történt, e hallgatást vagy azon tudatból kell magyaráznom, hogy önök bármenyire meggyőződve legyenekatörvényjavaslat hiányairól, w