Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.
Ülésnapok - 1875-122
CXXII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 423 Kiss Miklós jegyző (olvassa a bizottság jelentésének átalános részét). Elnök: Miután nézetem szerint eddig terjed az átalános része a jelentésnek, itt vehetnők átalánosságban tárgyalás alá a törvényjavaslatot. Széll Kálmán pénzügyminister: Leszek szerencsés egy pár szóval rövid vonásokban ismertetni azon törvényjavaslatot, mely a hármas állandó bizottság jelentése alapján került a nagymélt. ház elé. A czukoradó kérdése már évek óta foglalkoztatja a két kormányt, s már évek óta folynak tárgyalások az iránt, hogy mikép lehetne azon nagy anomáliákat megszüntetni, melyek átalánosan ismeretesek s abban állanak, hogy a czukortermelés technikájának véghetetlen dimensióban történt előrehaladása folytán azon idő óta, mióta a ma érvényben lévő törvények megállapitvák, azon állapotba jutottunk, hogy ma a monarchiában lévő ezukorgyárak nemcsak hogy nem fizetnek adót, hanem mi fizetünk nekik igen nevezetes praemiumot azért, hogy czukort gyártanak. A dolog ugyanis eképen áll. A ma fennálló törvény alapja az átalányozási rendszer, mely egy bizonyos, t. i. azon feltevésen alapul, hogy egy bizonyos űrtartalmú edényekkel és készülékekkel biró gyár egy bizonyos, pl. 24 órai időtartam alatt meghatározott mennyiségű czukort gyárt, s ennek alapján számittatnak ki az egyes ezukorgyárak adói. Azonban, mióta e téren az utolsó törvényhozási intézkedések megtétettek — a mint már előbb is bátor voltam megjegyezni — annyira előrehaladt mind a két, t. i. úgy az áztatás, mint a sajtó utján való ezukorgyártás, hogy lehetetlenség megállapítani az emiitett feltevés egyik tényezőjét, t. i. azt, hogy egy bizonyos idő alatt a létező készülékekkel mennyi czukort képes a gyár termelni. Ennek következtében, midőn pénzügyminister lettem, az osztrák pénzügyministerrel egyetértőleg egy termelési kulcsot állapítottam meg, mely az előbbinél 25—30 százalékkal volt magasabb. Mi lett ennek eredménye? Az, hogy a gyárak 30 százalékkal fizettek kevesebb adót, mint az előző évben. Ennek folytán 1876-ban az áztatási gyárak átalányozási alapját ismét vagy 80 százalékkal magasabb összegben szabtam ki. Ennek megint az lett eredménye, hogy a gyárak újra 30—40 százalékkal fizettek kevesebb adót, mint az előző évben. Évről évre fejlődik a technica, a mechanica és a chemia, melynek minden vívmányát felhasználják a ezukorgyárak; de sőt még e nélkül is képesek készülékeiknek szűkebb dimensiókra való leszorítása által a letermelést olykép siettetni, hogy ugyanazon idő alatt kétszer-háromszor annyit gyártanak, mint előbb. Ennek következtében oda jutottunk, hogy mig a 60-as évek elején és végén a monarchiának évenkint e czímen 5—6 millió forint ^tiszta jövedelme maradt, addig ma nemcsak hogy semmi bevétele sincs, hanem — a mint ez a múlt évben történt — az adórestitutiók fejében, szemben a bevett 11 millió forinttal, 12-—13 millió frtot fizettünk ki. Ezek oly állapotok, melyeket maguknak a ezukorgyárosoknak véleménye szerint is, fenntartani nem lehet. Azt, hogy mennyi ezukor fogyasztatik a I monarehiában és hogy mennyi adót kellene a monarchiának ebből bevenni, meghatározni igen bajos, de mégis szolgálhatok egy pár oly momentummal, a melyek mindenesetre mérvadók a ezukorfogyasztás megítélésére nézve. Abból, hogy mennyi kávét és mennyi theát fogyasztunk, lehet tudni, hogy körülbelül mennyi a ezukorfogyasztás. Évenkint mintegy 300,000 métermázsa kávét és 3,000 métermázsa theát fogyasztunk. Ha egy kilogram kávéhoz és theához két kilogram czukort veszünk, akkor kijő, hogy évenkint körülbelül 900,000 métermázsa czukort kellene fogyasztanunk. Ezen 900,000 métermázsányi ezukorfogyasztás megfelelne 9—10 millió forint évi adójövedelemnek; de ez nem így van, mert mig a monarchiának 1874/5-ben mintegy 13 millió frtnyi tiszta jövedelme, addig 1876-ban egy pár millió deficitje volt. Ezen állapotot tehát fenntartani nem lehet. Csak egy adatot leszek még szerencsés felemlíteni, mely még világosabban tünteti fel a mostani helyzet tarthatlanságát. A monarchiában a 60-as években — adóval megrótt czukort véve alapul — fejenként 3 fontnyi ezukorfogyasztás esett, 1875-ben már csak egy font és 1877-ben nemcsak hogy nem esett egy szemernyi sem,