Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.
Ülésnapok - 1875-122
424 CXXII. ORSZÁGOS ÜLÉS. hanem az jő ki, hogy minden ember maga producált czukrot. A 60-as években adózás alá került 17*—2 millió métermázsa czukor és kivitetett hol egy pár százezer, hol fél millió métermázsa; 1875-ben már ott állottunk, hogy mig azon ezukormennyiség, mely adó alá került, 1.154,573 vámmázsa volt, a kivitel 1.400,000 mázsát, vagyis 300,000 mázsával többet tett, mint a mennyi megadóztatott, nem is számítva a 7—800,000 mázsa czukort, melyet monarchiánk fogyaszt. Ezen állapotok sürgőssé tették a czukoradótörvénynek megváltoztatását. A kérdés csak az volt, hogy a változtatás mily irányban történjék és hogy mily rendszer állapittassék meg? E kérdés igen fontos és nehéz, nemcsak a mi nagyon is heterogén viszonyaink közt, hanem mindenütt, mert ez egy nagy problémája az európai összes törvényhozásnak. Foglalkozik ezzel a hollandi, a francziaországi, a belga és a német törvényhozás is, és még eddig nem sikerült oly rendszert megállapítani, mely úgy a gyárosok jogosult igényeinek és a pénzügyi tekinteteknek is egyaránt megfelelne. Lehet a nyers anyag, lehet a gyártmány, lehet a répáié megadóztatásának rendszerét és végre a fennálló átalányozási rendszert felállítani. A mi a nyers anyag megadóztatását illeti, azt soha sem tartottam igazságosnak, főleg viszonyainknál fogva, mert azon gyárosok, kik kevesebb ezukortartalmú répát dolgoznak fel, a jobb répát értékesítő gyárosokkal szemben háttérbe szorulnak. A répáié megadóztatása, mely már félgyártmányt képez, szintén nem volt elfogadható, mert a cziikortartalmon kívül igen sok sórész van a czukor-répalében, minek következtében az sokkal nagyobb eondensatiót mutat, s így azon lé, melyben több só van, a mely roszabb, mint a melyben kevesebb van, az adóztatásnál sokkal hátrányosabb helyzetben van mint az, a melyben több a czukortartalom, a mi az országban, de a monarchia más részeiben is fennálló viszonyoknál fogva igazságtalan megadóztatási alap lenne. Fennmarad a terményadó és az átalányozási rendszer. A mi a terményadót illeti, ez kétségtelenül mint eszménykép a leghelyesebb, meri akkor minden süveg, minden font után fizetendő" volna az adó és erre semmi befolyással nem lenne a nyers anyag kisebb-nagyobb czukortartalma, melyből a czukor producáltatik. Ennek behozatala azonban oly nehézségekkel, oly zaklatásokkal és oly apparátussal jár, hogy arra nem bírtam magamat elhatározni, annál kevésbé, mert annak eonsequentiája egyszerűen az volna, hogy minden egyes czukorgyárból külön vámterületet kellene csinálni, mert abból egyetlenegy font czukornak sem lévén szabad adó nélkül kijönni, nem lehet máskép, mint a legszigorúbb ellenőrzéssel eljárni. De különben maguknak aa iparosoknak — kiknek ez átalakulás tetemes költségekbe kerülne — nem állott érdekökben e terményadórendszerre átmenni, a mely pL Francziaországban más viszonyok közt igazolt, jogosult, a hol tökéletesen iskolázott, alapos és megbízható douane-corps-al rendelkezik a kormány, a hol a viszonyok egyenlőek, a hol azokat megszokták s a hol lassanként ez alatt fejlődött az ipar; nálunk azonban, a hol nem ez alatt nőtt fel, hanem más rendszer alatt: erre átmenni csak a czukoripar súlyos sérelmével lehetne. És így nem volt más lehetséges, mint az átalányozási rendszert elvben megtartani, de oly correetivummal, mely e rendszer kirívó hiányait — melyeket pár szóval szerencsés voltam illustrálni — megszünteti. Ez nem lehet más, mint az, hogy a czukorgyárak részéről évenként tiszta jövedelemnek biztosíttatnia kell. Ez alapelve e törvényjavaslatnak, mely megtartja az átalányozási rendszert, vagyis azt, melyet úgy a magyar, mint az osztrák iparosok a maguk részéről a viszonyokhoz képest a legezélszerűbbnek tartottak, s melyet ők kérvényeztek; azt, mely nekik a szabadabb mozgást megengedi, s mely specialiter a magyar czukorgyártásra nézve a többi rendszerekhez képest a lehető legelőnyösebb s legjobb, s melynek fenntartását a magyar czukorgyárosok kérték. De másrészről gondoskodni kellett arról, hogy az átalányozási rendszerrel úgy ne járjunk, mint eddig, hanem hogy a két kormány által az átalányozási alapnak kijelölése által évenkint meghatározandó adó ezután valóságos tiszta jövedelmet szolgáltasson is. Ez úgy éretett el, hogy a törvényjavaslatba fel van véve az, hogy minden évben — 10 évre