Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-117

CXVIT. ORSZÁGOS ÖLÉS. 407 ezen kérdések szintén felmerültek és a gyakorlati életre való figyelemmel vitattattak. S nem is állithatni, hogy ne lett volna a bizottság jelentésében az eredménytelen felhívás és a kísérlet közti határvonal megállapítva. Én azt tartom, hogy a büntető törvénykönyv feladata egyedül az lehet, hogy az elkövetett büntettek és vétségek számára tartalmazzon intézkedést; a szóban levő §§. pedig az eredménytelen felhívásról is intézkednek. Az eredménytelen felhívás önmagában, ha a casuisticát jól fogom fel, abból áll, hogy egy ember Jó barátját vagy bárkit felszólít arra, hogy büntettet kövessen el és igy őt bűntett elkövetésére felhasználja. Ha én például valakit felszólítok a gyilkosságra és ő nem fogadja el, továbbá, ha ígéretet teszek neki, hogy az elkövetés után juttatok neki valamit, ha már most a bűntett nem követtetik el, akkor e miatt büntetni nem lehet. Felhozatott, hogy miért van itt a 205. §? Azért, mivel tudjuk, hogy a pénzhamisítás rendesen felszólítás utján történik. Én a büntető törvény alapelvét és rendszerét csorbítva látnám, ha a gyujtogatásra és az Ölésre kiterjesztetnék ezen §. Kérem ennélfogva annak elhagyását. Csemegi Károly államtitkár: Egy szempontot akarok felhozni, szemben azzal, a mit a főtárnok mester ur ő exciája mondott. Az eredménytelen felhívásban mit büntet a büntető hatalom ? Cziráky János gr. A tettet! (Több hang: A szándékot!) Csemegi Károly: Tehát a szándékot. Akkor a kísérletnél miért méltóztattak elfogadni azon meghatározást, hogy még az előkészületi cselekmény sem képez büntethető cselekményt, és hogy a tettnek magának eausalis nexusban kell lennie az eredménynyel, azaz a véghez vitelnek meg kellett kezdve lennie, kizárva valamennyi előkészületi cselekményt. A puskát megszerezhette, megtölthette, oda mehetett azon helyre, a melyen az ellensége szokott megjelenni és pedig azon szándékkal, hogy őt megölje, de az ellensége véletlenül nem megy arra, és ez okból csak is ez okból nem lő rá. Mindez nem képez büntetendő cselekményt , mert ezen esetben a büntetendő cselekménynek a kísérletnek tényálladéka nincs meg, mert nem kezdetett meg a bűntett véghezvitele. (Cziráky János gr. közbeszól: Hát szándék nincs itt?) Bocsánat, a szándék itt megvan, de oly nagyon erős dolgoknál, melyek az életre hatnak és az egész criminalistica fölött uralkodnak, csak biztos tételekkel és eszmékkel dolgozhatunk. Azt tudom, hogy mi az előkészületi cselekmény, azt tudom, hogy mi~af bűnnek tettleges megkezdése, azt is tudom, hogy mi a szándék és ha a törvény azt követeli, hogy a szándékhoz a bűntett véghezvitelének megkezdése kívántatik arra nézve, hogy büntethető kísérlet létezzen: ezzel —- a törvénynek ily szövegezésével ki van zárva magának a szándéknak büntethesse, habár az nem is maradt pusztán szándék, hanem az annak tettleges megvalósítására irányzott számtalan elkészülési cselekményben már a külvilágba is lépett. A kisérletuél tehát —• az elfogadott szöveg szerint nem lehet büntetni magát a szándékot, és ezzel elesett azon argumentum, mely a most felhozott esetben a szándék gonoszságában keresi a büntetés jogalapját. Ez ellenmondás volna, ilyet felvenni a törvénybe absolut inpossibilitas. (Cziráki János: Nem szándékot!) Bocsánatot kérek excellentiádtól de az egyiknek vagy másiknak kell állania. Itt többen azt mondták szomszédságában, hogy igenis a szándék büntetendő és azért kénytelen vagyok arra reflectálni. Engedjék meg a mélt. főrendek, hogy már most, miután kérdésbe vonatik, behatóbban foglalkozzam magával a kérdéssel, nehogy engem azon vád terheljen, hogy a kérdésnek precis kimerítése nélkül járultam az indítványhoz. A szándék maga nem büntetendő. Nem büntetendő a szándék maga akkor sem, ha kimerítette az előkészítő cselekmények egész sorát. De még ha nem szándékkal, hanem a véghezvitelre irányzott, a külvilágra hatott materialis cselekményekkel szemközt állunk, még akkor sincs büntetendő cselekmény. A törvényjavaslat 64. §-ának azon szavaiban : „ha a cselekmény a véghezvitel megkezdését képezi és ezen eriterium meg van irva az egész világnak ma létező minden törvényének, a kísérlet fogalmáról adott meghatározásában, e határozott értelmű szavakkal meg van jelölve a határ, a. melynél a kísérlet kezdődik. De tovább megyek. Kimeritteíett a kísérlet subjectiv szempontból egészen. A tettes rálő ellenfelére, mert azt hitte,