Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.
Ülésnapok - 1875-117
408 CXVII. OESZÁGOS ÜLÉS. hogy wi ott áll; rálő és meg akarja ölni; meg van töltve a puska .... (Cziráky János gróf közbe' szól: Meg fogják büntetni?) Nem fogják megbüntetni. Az egész borzasztó gyilkossági szándék, ugy a mint az concipiálva volt, teljesült, azonban véletlenül egy fa volt az, a mire a tettes lőtt és igy erős szándéka daczára nem lőtt meg senkit. Az egész gonoszság subjective ki volt merítve, és csakis egy hiányzott: a materialis momentum. Kimerittetett a bűncselekmény egész sora, de az eredmény nem érethetett el. Előállott azon eset, a melyről az indokok is nagyon részletesen nyilatkoznak. Vagy fennforog az „error in objecto", vagy absolute alkalmatlan eszközök használtatnak a ezél kivitelére. Mindkettő megszünteti a büntetendő cselekményt. A szándékot, a gondolatot magát, a kimerittetett bűntett tényálladékává felállítani lehetetlen. Azt hiszem, hogy e tétel oly erős alapon áll, hogy ezt megingatni nem lehet, ha csak egész Európa büntetőjogi rendszerét mint az ma áll, a „commuuis doctorum opinio" ellenében, megdönteni nem akarnók. Erre fektetve a következtetést a kérdésben forgó indítványra nézve: Mit tett tehát azon felhívó ? És excellentiád nagy súlyt fektetett erre ? Nohát azon felhívó nem tett egyebet, mint szándékát, akaratát, csakis szóval nyilvánította minden materialis tett nélkül. Tehát a szándék nyilvánítása képezi a büntetendő cselekményt ? (Ugy van!) Engedelmet kérek, ha ezt parificalni lehetne, talán még valamiképen parificalható lenne az előkészült cselekményekkel, ámbár még odáig sem jutott. De hogy a megkezdett bűntettel és eselekménynyel legyen parificálva, az már absolute lehetetlen. Aztán kérem, mi az a felhívás ? Méltóztatnak-e bizonyosan tudni, hogy épen a felhívó ki ébreszté" fel azon emberben a tett elkövetésének gondolatát? (Cziráky János gróf közbeszól'. Igen!) Bocsánatot kérek, az az ember, a kit a másik felhívott, el lehetett már 3 év előtt határozva azon tett elkövetésére; már 3 évvel ezelőtt már az előkészületi cselekményeket is mind megtehette a nélkül, hogy ama felhívó ezt tudta volna, sőt meglehet ezt jelekkel, elejtett szavakkal a másiknak már tudtára is adta, s azt mintegy provocálta a felhívásra. Hát ekkor a felhívó ébresztette fel a felhívottban a gonosz szándékot ? a felhívó a szándék auctora? Hisz mindenik jurista tudja: hogy ez azon eset, melyet azon formulával szoktunk kifejezni: „alloquin facturus" ez pedig kizárja az „auctor" fogalmát. Nincs veszedelmesebb a világon, mint a büntető törvények kérdéseiben lax fogalmakkal dolgozni, ott t. i. hol az embernek élete és szabadsága forog kérdésben. (Majthényi László báró közbeszól: Azt tegnap a nemzetiségi kérdésnél kellett volna felhozni!) Meg fog engedni ő méltósága, hogy én azon kérdéshez, a mely szőnyegen forog, a legjobb tudomásom szerint szóljak; tettem ezt tegnap, és teszem ezt ma is. Ismétlem, hogy nincs veszedelmesebb dolog, mint a büntetőjog terén , hol az embernek szabadsága és élete veszélyben forog, lax fogalmakkal dolgozni. De a felhívás — hogy tárgyamat folytassam — lehet indirect is, pl. annak a kiejtése: „Bizony bizony jó volna ez vagy amaz embert az útból elhárítani. (Cziráky János gróf közbeszól: Nem!) Excellentiádnak nézete szerint nem. Chassaunak a nézete szerint igen; a jogtudomány ismeri az indirect felhívás fogalmát, tüzetesen contemplálja azt, technikai jelentőségében — és ha a törvény csupán .felhívást" emlit szorosabb meghatározás nélkül, épen ugy mint ezt a beadott indítvány tartalmazza: ez esetben a felhívás alatt, az „indirect felhívás" is értendő. És épen ezért, a melyekben a felhívást elégségesnek tartja, — használja — nemcsak a mostani javaslat, hanem méltóztassanak elolvasni az 1848. évi sajtó törvényt, már ez sem használja magában a „felhívást", hanem épen azon rettentő tág értelmezés kikerülése végett, mely e szó jelentményében, az indirect felhívásban rejlik: „határozott és egyenes" felhívást követel. Tehát még akkor is, ha nyilvános felhívásról van szó, ha sajtó útján, vagy nyilvános ülésekben, gyülekezeten történt felhívásról intézkedik a törvény, még akkor is „egyenes" felhívás
