Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-117

CXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 399 járul, a bűnös 2 évig terjedhető börtönnel büntettessék. A gyujtogatásnál pedig azt mondanám : hogy ha valaki egy másikat a 422-ik szakaszban meghatározott valamely cselekmény elkövetésére rábírni törekszik, ha ez ennek következtében a gyújtogatás véghezvitelére határozottan beleegyezik, a mennyiben a beleegyezéshez előkészületi cselekmény is hozzájárul, pl. csóvát, gyufát stb. beszerez, 2 évig terjedhető börtönnel büntettessék. Ez az én alázatos módositványom. Csemegi Károly, államtitkár: Igen rövid leszek, ámbár a kérdés theoreticai szempontból és a törvényjavaslat rendszere szempontjából igen nagy discussiót igényelne. Nagyon megváltozott a különvélemény azon indítvány által, melyet ő excellentiája Szögyény főkamarás mester ur előterjesztett, úgy hogy a módositvány ezen utóbbi indítvány szerinti alakban, juridicai szempontból is sokkal inkább fenntartható; de az eszme a büutető törvénykönyben nem is oly idegen, mint a milyen azon indítvány szövege, melyet Hontés Zólyommegyék igen tisztelt főispánjainak különvéleménye tartalmaz. A felségsértés, a hűtlenség, a lázadás eseteiben van már intézkedés, mely uniformis Szögyény ő excellentiájának inditványával: mig ellenkezőleg a • különvélemény egy egészen idegen test lenne a törvényjavaslat testében, és idegen szellem, a törvényjavaslat szellemével ellentétben. Ha ugyanis a különvélemény fogadtatnék el : a nem egyenes, nem direct felhívás, tehát az indirect felhívás már is bűntettet képezne, mig ellenben az ő Felsége elleni merényletre irányzott felhívás, a felségsértésre, vagy a lázadásra való felhívás, még az esetben sem volna büntethető, ha ez egyenes és határozott volna. Pedig azt csak senki sem állithatja, hogy ezen bűntettek nem súlyosabbak, azt sem, hogy nem veszélyesebbek, mint azon — habár elismerem, szintén nehéz — bűntettek, melyekre nézve az indirect felhívást nemcsak büntetni, hanem bűntettnek tekintetni, és rendkívül súlyos büntetés alá venni akarja. Méltóztassanak a felségsértésre való felhívást tekinteni: ennek büntethetősége a 130. §. szerint nem a felhívásnál, hanem az elfogadott felhívásnál, tehát a szövetségnél kezdődik, erre vonatkozó §. igy szól: „A 126. §-ban meghatározott felségsértés elkövetésére létrejött szövetség, ha ehhez a bűntett véghezvitelére czélzó előkészületi cselekmény nem járul." Szövetségnek kell tehát léteznie s büntetésről csak ez esetben lehet szó. Ezen kereten belül — ha t. i. szövetség létez — mindenik szövetkező, az a ki a másikat felhívta, és az, a ki a felhívás folytán a felségsértés elkövetéséhez akaratával járult: öt évig terjedhető fegyházzal büntettetik, ha a szövetséghez előkészületi cselekmény nem járult; ha pedig ily előkészületi cseiekvény is követtetett el: 5 évtől 10 évig terjedhető fegyházzal. Tehát nem az egyszerű felhívás, sőt még nem is a rábirási törekvés állapítja meg a büntethetőség kezdetét, hanem a szövetség, melynek büntetése fokozódik a szerint, a mint előkészületi cselekmények is hozzájárultak. Lehet-e szemközt azzal, a mi a felségsértésnél meg van állapítva és méltóságtok által is elfogadva: egy másik bűntettnél a büntethetőség esetét tágabb körre szabni, mint ott történt? Én azt hiszem, hogy ez minden arányosság, minden rendszer elleni intézkedés volna, melyet semmiféle indok nem igazolhatna. Ettől, ezen kirívó anomoliától ment a főkamarás ur ő excellentiájának indítványa, mely nem a felhívásnál kezdi a büntethetőséget, hanem a szövetkezésnél és ez esetben is függővé teszi a büntethetőséget attól, ha a szövetkezéshez az előkészületi cselekmények is hozzájárultak, így tehát legalább e tekintetben a legkirívóbb disharmonia ki lenne kerülve. Ezt előre bocsátva, a magam szempontjából bátor vagyok röviden megemlíteni, hogy én ámbár nem tartom azt a törvényhozás feladatának, hogy oly theoriát minden áron következetesen vigyen keresztül — mert ez a tanszék, a tudomány feladata — mindazonáltal bizonyos határok e tekintetben is meg vannak vonva, melyek átlépése épen a gyakorlatban boszszulja meg magát. A törvényhozó az élettel számol, a létező viszonyokkal, és a theoriából, — ha az élet feltételei ugy követelik,— kivételt állapit meg. Nem forgathatja fel a helyes theoriát; és roszul tenné, ha igy cselekednék, de a leghelyesebb theoriából