Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-117

400 CXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. is lehet helyes kivételt megállapítani, a mi még egyátaláu uem a theoriáuak elejtése. Ellenben, ha a kivételek oly nagy számot tehetnének, hogy az elvképen elfogadott tétel alá eső esetek száma kevesebb, mint a kivétel: no akkor megfordíttatik a rendszer, akkor aztán a kivételeket kell tenni elvvé és azt, a mi átalános elvül fogadtatott el, kell tenni kivétellé. A jelen kérdést nem lehet megvitatni a nélkül, hogy a részességnél elfogadott alapfelfogásra ne vessünk agy visszapillantást. A részességnél elfogadott elv szerint, két nemét ismerjük a másra gyakorlott intelleetualis hatás büntethetőségének; az egyik: a bűntett psyhieai auctorának, a másik : az intelleetualis segédnek behatása. Mindkettő föltételezi, hogy a bűntett, illetőleg a vétség, melyre az intelleetualis hatás irányult, elkövettetett, illetőleg megkiséreltetett legyen. A jelen indítvány az intelleetualis auetor, a felbujtó eszméjétől való eltérést tartalmaz, s egy harmadik esetét a büntethető intelleetualis behatásnak, a minden eredmény nélkül maradt puszta felhívást magát czélozza büntetendővé tenni. Ha a IV. fejezetben nyíltan kifejezett rendszer elfogadtatott, és nem fogadtathatott el más okból, mint abból, mert helyesnek találtatott : akkor én a kivételt ezen reudszer alól igenis indokoltnak, de a lehető legkevesebb esetre és csakis az élet mindennapi szükségei által igazolt esetekre korlát olandónak tartom. Mert ha az életnek szükségei nem igazolják a rendszer alól való kivételt, akkor a kivételek lesznek helytelenek és indokolatlanok. Én a pénzhamisításra nézve nem tartom indokoltnak a kivételt; nem tartom indokoltnak azt a többi két esetre nézve sem. Mindezen esetekben csak az éiet szükségei indokolhatnák a kivételt; de én bátor leszek e tekintetben statistikai adatokra hivatkozni, és ki fogom mutatni, hogy épen az élet gyakorlati szükségei, a legkevésbé sem támogatják a módositványt. Tudom azt, hogy Németországban a novella az u. n. Duchesne §-t is fölvette; tudom azt is, hogy Ausztriában a gyilkosságra vonatkozólag egy speciális intézkedés a rábirási törekvésnek — nem fölhívásnak — a rábirási törekvésnek megbüntetésére javaslatba hozatott. Mennyiben van Németországban indokolva, mennyiben nem, köztudomású dolog; indokoltatott a szakasz egy eset által, t. i. a Duchesne esete által. Ausztriában, ugy képzelem, hogy indokát találja abban, hogy Ausztriának van egy meglehetős kiterjedésű tartománya, melynek alattvalói közt a bérgyilkosság nem tartozik a ritka esetek közé. Hiszen a nélkül, hogy bármely uépfajról sértőleg nyilatkoznám, a statistika és illetőleg a ministerek előadásai felbátorítanak ezen nyilatkozatra. Az olasz fajnál a bérgyilkosság igenis az elterjedt büntettek közé tartozik, ha tehát Ausztriában a gyilkosság bűntetténél, a rábirási törekvésre egy külön intézkedés szükségesnek találtatott : én ezt, miután csak egyetlen bűntettnél fordul elő a kivételes intézkedés, csak a Trentino lakosaira vonatkoztathatom. (Közbeszólás : Vannak máshol is!) Talán még máshol sem tartoznak a bérgyilkosságok a ritka esetek közé; ezekre való tekintettel eltért az ausztriai törvényjavaslat ezen egy esetben a szabálytól, s tekintettel az emiitett vidékekre az eltérés indokolt lehet. így áll-e nálunk a dolog? Én iparkodtam magamnak azóta is, hogy e kérdés nméltóságtok hármas bizottságában felhozatott, e tekintetben hazai állapotunkról a lehető legtűzetesebb tájékozást szerezni. Először átnéztem, nem csak a statistikát, hanem átnéztem mindazon Ítéleteket is, melyekkel gyilkosság miatt halálbüntetés mondatott ki, és azt találtam, hogy 1872-től 1877-ig bezárólag, tehát 1878-ig, két oly eset merült föl 6 — 7 év leforgása alatt, melyben a bíróságok bérgyilkosságot állapítottak meg. Ezzel nem elégedtem meg; látni akartam maguknak azon ítéleteknek szövegét, s ha méltóztatnak megengedni, röviden előterjesztem mind a kettőt: (Olvassa az ítéleteket.) „Az 1874. évi február hó 19-én éjjeli 11 órakor Schaaf Jakab lázárföldi lakos házából segélykiáltás hallatszván, — midőn ott Filkovics István és Illievics György csendőrök megjelentek, Schaaf Jakabot a konyhában megkötözve, nejét Schaaf Katalint pedig az ágyban vérrel elborítva, nyakán egy tátongó sebbel halva találták. Az orvosi bonczielet szerint a következő tünetek mutatkoztak: nyakán 6 ujjnyi hosszú felfelé haladó — s 4 ujjnyi hosszú lefelé irá-