Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-116

CXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 377 bármely undoksággal illettethetnek és meggyaláztathatnak a nélkül, hogy oly bántalmazás büntetés alá esnék. En sokkal inkább ismerem népünknek érzületét, mintsem hogy az ily bántalmazások ellen a büntető törvénykönyv oltalmát az ő számára, az ő nevében ne kérjem; sokkal inkább ismerem az ily nyilvános meggyalázás szülte közmegbotránykozást s annak káros hatását a nép erkölcsi érzületére, és igy a büntetőiörvényhozás nagy ethieus ezéljaira nézve, mintsem hogy tartózkodhassam azon követeléstől, hogy a 19-ik §. az osztrák büntető törvénykönyvi javaslat 180. §-a értelmében módosíttassak következőképen: A §. eleje megmarad egész a 4-ik sorban olvasható ezen szavakig bezárólag: „a szertartásra rendelt helyiségben" miután a §. szövegén teendő némi kihagyással és némi hozzáadással jönnek e szavak: „vagy azon kivül, a vallási szertartás alkalmával, vagy különben, tettel, vagy botrányos szavakkal kigúnyolja vagy meggyalázza". Ajánlom módositványomat a magas ház kegyes figyelmébe. Nyáry Jenő b. jegyző (olvassa a módositványt): „Vallási szertartásra rendelt helyiségben vagy azon kivül a vallási szertartás alkalmával vagy különben, tettel vagy botrányos szavakkal kigúnyol vagy meggyaláz." A többi marad. Csemegi Károly államtitkár: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Bár nem voltam oly szerencsés, hogy a vallási szempontok tekintetében indítványozott első javaslat elleni felszólalásom visszhangra talált volna, mégis kötelességemnek tartom, e második módositvány ellenében szavamat felemelni és a méltóságos főrendeket kérni, hogy ezen módositványt mellőzni méltóztassanak. Két objectuma van ezen 190. §-nak, melyet a botrány és nyilvános meggyalázás ellen bizonyos megszorító határok között oltalmazni akar. Az első vonatkozik a vallásos tiszteletnek tárgyaira, a másik azon tárgyakra, melyek a vallásos szertartások végzésére rendelvék; tehát nem csupán a vallási tisztelet tárgyaira, miiit a melyre a felolvasott osztrák törvényjavaslat első pontja vonatkozik, hanem kiterjeszti a védelmet a szerFŐRKKDI KAPLÓ II. 1875—78 tartások végzésére rendelt tárgyakra is, és e tekintetben bátor vagyok nagyméltóságtok figyelmét felhívni: hogy avallási szertartások végzésére igen sok tárgy van rendelve, ilyen mindjárt excellentiádtok és méltóságtok infulája, minden papnak az a kis fekete vagy veres sipkája és számtalan egyéb tárgy, melyek nem vallási tisztelet tárgyát képezik ugyan, de a vallási szertartások végzésére vannak rendelve. Ha már most az mondatik, hogy ezek nemcsak az egyház tana, nemcsak a vallási szertartás végzésére rendelt helyen vannak oltalmazva a büntető törvénykönyv intézkedése által mindennemű meggyaláztatástól vagy kigunyolástól, akkor én azt hiszem, hogy ennek a törvénynek területe rengeteg nagy lehet. Misemondó ruhák, füstölő eszközök, mindazon dolgok, melyek a vallási szertartás végzésére rendelvék, mint a törvényjavaslat szó szerint is mondja, „oly tárgyakat, melyek a szertartások végzésére rendelvék", hogy azok meg ne gyaláztassanak az egyházban, teljesen indokoltnak találom. Ott botrányt, zavart idéznek elő, s a hivek lelkületét rontják. Teljesen osztozom azon nézetben, hogy az egyházon kivül is, pl. processiók alkalmával Iáiból és bármikor oltalmaztassanak, de csakis akkor, mikor vallási szertartás végzésére szolgálnak. De hogy a boltban, a kirakatokban, hogy a házban, midőn magán tulajdont képeznek, midőn nincsenek is felszentelve, ámbár arra készitvék, hogy a vallási szertartásra használtassanak, hogy azokat criminalis intézkedéssel védelmezzük, azt én belátni képes nem vagyok. r Eu megengedem azt, a mit ő excellentiája a kalocsai érsek ur mondott, ámbár ő végbeszédét sokkal szűkebb határok közé szorította, mint a mennyire indítványa terjed, hogy t. i. a vallási tisztelet tárgyát képező dolog, az emblémák és nevezetesen az Üdvözítőnek képe ne hagyassanak védelem nélkül. Ez rendőri kihágás, és én nem képzelek rendőri szabályokat, a melyeknél fogva ez ne büntettessék. A mint mi oltalmazzuk a szobrokat, a vallási tisztelet tárgyait, habár azok ninosenek is a templomban, hanem künn az utczán, ha azok megcsonkíttatnak, akkor vétséget képeznek; úgy azon esetben, ha nem csonkittatnak meg, hanem bizonyos kézmozdulatok, arczkifejezések, tiszteletet nem mutató jelek által megsértetnének, azok, a mennyiben nyilvánosan 48