Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.
Ülésnapok - 1875-116
CXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS, 371 sáb:m, a melyszerint Isten, ha megsértetik, pestist, földrengést és mindenféle bajokat, éhhalált küld a világra, hazánk törvényhozói szintén osztoztak és az 1563. évi XLII. t. cz.-ben a blasphaemorum és maledictorum poena alatt vették be: Blasphemorum et maledictorum poena. Et quoniam his proximis omnis, exortae sünt horrendae in Deum et sacrosancta ejus sacramenta blasphemiae, quibus plenique maledicendo uti consueverunt: §. 1. Certumque est, vei hic sorúm, justum in Nos Dei iram provoeari. §. 2. Statútum est, ut tales, qui scilieet in Deum Creatorem, in Baptismum et animam, ac aliis similibus módis maledíxerint; ab audentibus Idasphemiam, coram suis judicibus accusentur; et babita probatione, prima vice publice eaedantur. §. 3. Si verő, blasphemiam, altéra, et tertia vice repetierint; altéra quidem baculis pulsentur: tertia verő, non minus, quam comicidae ipsi, vei alii malefactores, puniautur. §. 4. Audicntes verő blasphemari et non aecusantes, puniantur exactione trium marcarum. Ha tehát háromszor követett el valaki istenkáromlást: mint gyilkos halállal büntettetett. Összefüggésben van és — a jogtörténész ismeri — azon áramlattal, a mely kezdetét a justiniáni novellában vette, a mely igy szól: „Quia verő nonulli blasphema verba et juramente per Deum jurant, Deum ad iracundiam provocantes — propter ejus móri enini delicta et fames, et terrae motus, et pestes oriuntur." Ezen — Isten haragjából, a világot érő veszedelmek miatt, állapittatik meg a büntetés. A mit a justiniáni novella megállapított, azt ugyanazon kiindulási pont fentartásával foglalta törvénybe az emiitett hazai törvényezikk is. Ez utóbbi törvényt fentartja az 1723: CX. tcz.; mely az 1659: XLII. törvényczikket újólag megerősíti, Nem voltunk tehát törvények hiányában, melyek a káromlás ellen megállapittattak; nem voltunk azon szempontok hiányában, mely szempontokat excellentiátok oly ékesen fejtegettek. És mit találunk? Azt találjuk, hogy az 1843. évi büntető törvényjavaslatunknak nagyon kitűnő, nagyon jeles szerzői az istenkáromlás bűntettét vagy vétségét a törvényjavaslatba nem vették fel. Az 51. fejezet az isteni tisztelet megzavar.i| sáról és a vallás szabad gyakorlatának háborgatásáról két §-ban azon cselekmények büntetéséről intézkedik, a mely cselekmények büntetendő voltát a jelen törvényjavaslat is kifejezi. Ennél tovább nem meut. De élnek még többen azon jeles férfiak közül, a kik az ezen törvényjavaslat ide vonatkozó része feletti tanácskozásokban részt vettek. Igenis felmerült a kérdés, és hogy is ne merülhetett volna fel annyi erényes, az egyháznak oly kitüuő férfiai jelenlétében tárgyalt törvényjavaslat alkalmával, hogy is ne merült volna fel, hogy az istenkáromlást szintén büntetéssel kell sújtani. Es ha az eredményre utalok, magára, ha felemlítem, hogy mindazon ékesszólás, a. mely használtatott, mind azon argumentumok, melyek az erkölcsi életből meritve felhozattak, nem voltak képesek az akkori törvényjavaslat szerzőit a káromlás elleni intézkedés felvételére birni; ha ezen eredményre utalok, már maga ez mutatja, hogy nagyon fontos okoknak kellett lenni azoknak, a melvek miatt — az erkölcsiség 7 mi ~ szempontjait a legkiválóbb érvekkel hangoztató férfiak inditváuya daczára is, a káromlás büntej tése elmellőztetett. {Halljuk!) E fontos okok abban ! találják nyilvánításukat, hogy a törvényhozó lehetetlenre ne irányozza feladatát. A mit elérni nem képes, a mit megakadályozni nem tud, a mit évszázadok a legnagyobb büntetésekkel, a legnagyobb üldözés és szigor daczára nem voltak képesek megakadályozui, azt büntetés alá venni annyit tesz, mint oly dolgot, mely a törvényhozó körén kivül esik, büntető intézkedés által megakadályozni akarni. Számtalan törvény van, és a felolvasottak szintén azok közé tartoznak, számtalan törvén}' j van mondom, a mely a közszellem által vissza; utasíttatott, a melyet a birák nem alkalmaznak, a melyek önmaguktól in desvetudinem abeunt. Kérdezzük az okát, hogy miért? Miért hagyott fel a biró a káromkodás elleni büntetés kimondásával, holott még fennáll a törvény, mely arra büntetést szab? A gyilkosság, a rablás, a • lopás, a szemérem elleni bántalmak megbüntetj tétnek; mindenikre a biró szigoruan alkalmazza a büntetést. Mit jelent tehát a különbség, melyet a biró ezen törvények közt és a káromkodás elleni törI vények közt önmagától tesz ?
