Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.
Ülésnapok - 1875-116
372 CXVI ORSZÁGOS ÜLÉS. : ; Mi annak értelme, valódi jelentménye — | hogy a törvény alakilag még fennáll, de lényegileg és valódilag már elenyészett. Ebből lehetetlen egyebet következtetni, mint :zt, hogy a társadalom ellentétben állván azon törvénynyel, azon törvény a törvényhozás nélkül is, a társadalom által hallgatólag eltöröltetik. Es ha az 1843-iki törvényhozás tényezői a biintetőtörvénykönyvi javaslatba nem vették be az emiitett intézkedést, ez ismét azt mutatja, hogy a mit a társadalom már régen eltörlött, annak felélelesztését — az 1843-ki javaslatot bölcs, mérsékelt és erkölcsös szervi hibának tartották. De azt méltóztattak mondani, hogy az istenkáromlás — Istennek meggyalázó szavakkal való illetése az isteni tekintélyt gyengíti és ez által gyengiti azon erőt is, mely Isten iránti tisztelettől nyeri hatályát és varázsát. Én azon meggyőződésben vagyok és e tekintetben nem állok egyedül; hogy Isten tekintélyének gyöngítésére emberi erő és igy a megfeledkezés perezében kimondott könnyelmű, ledér szavak nem képesek. Isten tekintélyét ez nem gyengiti. Samassa József (közbeszól): De igenis az emberi kebelben. Csemegi Károly: Én azon szavakat idézem, melyeket excellentiátok méltóztattak mondani. Én tudom, s bátor vagyok a tekintetben saját meggyőződésemnek kifejezést adni, miszerint igen is megsértetik a hívőknek vallási érzülete az által, hogy valaki Isten ellen gyalázó nyilatkozatokat nyilvánít: de Isten tekintélye ezzel egyátalán nem sértetik meg; nem Isten sértetik, hanem csakis az emberek, Isten tulajdonságaiban vallásos kegyelettel lövőknek vallási érzülete. Samassa József (közbeszól): Mindegy! Csemegi Károly: De bocsánatot kérek, ! egészen más. Crimen laese majestatis divinae, mely a középkorban fennállott, vagy az injuria fogalma, mely a káromlásban rejlik: épen a legkitűnőbb theologusok munkái után mint Isten tulajdonságaival össze nem egyeztethető, a teljesen feladott I tételek közé tartozik. Hátra maradt azon egye- I dűli egy ok, mely az érsek ő excellentiájának | mondatával nem egyezik: t. i. — a káromlás ; általi megsértése nem Istennek, hanem, mint i én mondám — mások vallási érzületének. De ezt tartva szem előtt — ezen jogalapot véve irányul, nem lesz találó a hasonlat, mely az érsek ő excellentiája által felhozatott. Azt méltóztatott felhozni: hogy ha mi oltalmazunk minden jogot, minden személyt, minden tulajdonságot, az uralkodónak felséges személyétől kezdve le egészen utolsó viskóig mindenkit, a bántalmazás ellen: akkor nem lehet megfeledkezni Istenről, és Isten bántalmazását bűntelennek nyilvánítani. Igenis, oltalmazunk minden jogot, oltalmazunk minden jogos érdeket, mely oltalmamunkra szorul, de Isten bántálmaztatása által Isten joga az én felfogásom szerint nem érintetik, az ő oltalmazására törvényes intézkedés, az én felfogásom szerint, nem szükséges. De bátor vagyok még egy szempontra és pedig kizárólag crimiualisticus szempontra figyelmeztetni. Isten ellen használt, bizonyos meggyalázó nyilatkozatok Magyarországon egészen más jelentőséggel birnak a nép szokásaiba bevett nyilatkozatok értelme szerint, mint a milyen értelemben vétetik az istenkáromlás — akár az ausztriai büntetőtörvényjavaslat, akár a német bünI ctőtörvénykönyv értelmében. Először azt jegyzem megjhogy ezen két törvényhozási munkálat egymástól nagyon lényegesen eltér, mert mig az egyik — a német büutetőtörvénykönyv — azt mondja: „Wer dadurch, dass er öffentlich in beschimpfenden Aeusserungen Grott lästert, ein Aergerniss gibt", tehát követeli először, hogy Isten meggyalázó nyilatkozatokkal illettessék, másodszor, hogy az nyiltan történjék, harmadszor követeli, hogy az által másokban botrány keltessék, tehát három eriterium kívántatik: addig az osztrák javaslat ban csupán csak a nyilvános istenkáromlás említtetik. Ez igen nagy különbség. A másokban keltett botrány, mely létföltétele, essentialis eriterionja a német törvénynek: épen nem szükséges — az ausztriai javaslat szerint. Mindkettő azonban nyilvános és meggyalázó nyilafkozíatokat kivan. De ha azok —• a kik Isten elleni nyilvános meggyalázó nyilatkozatot hallották, ez által megbotránkozva nem voltak: a német törvényjavaslat szerint nem forog fenn istenkáromlás vétsége ; ellenkezőleg az osztrák javaslat — mely azonban még törvénynyé nem vált — ezen esetet már a káromlás vétségének tekinti. Ezen ellentét azt mutatja: hogy azon törvényhozások
