Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.
Ülésnapok - 1875-44
XLIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 17 lyeket szerencsém van ismerni, bátran megnyithatták már 1868-ban ajtaikat a szigorú szakvizsgálatnak. Sőt nem hiszem, hogy az igen tisztelt oktatásügyi minister ur dementi-jával találkozzam, ha azt mondom: hogy kath. iskoláink ma is kiállják a versenyt egyéb felekezeti vagy az állam által felállított vagy közvetlenül igazgatott iskolákkal. Köznépünk átlagos műveltségi foka sem tűnik fel oly aránytalannak azok előtt, kik más nemzetek köznépét tapasztalásból ismerik. Magyarországon a türelmetlenség, a politikai pártszenvedély, a közélet ellentétei aránylag nem vetettek oly nagy hullámokat, mint másutt, — mi mindenesetre a népben uralkodó bizonyos józan ítéletet feltételez, pedig épen nem mondhatni, hogy az állam túlsúlya iskoláinkban oly átalános, oly kényszerítő, oly döntő lett volna. Állam, iskola, elvont fogalmak, melyek csak az individuális erők összműködése által nyernek concret alakot, s ezen erőkkel minden államférfiunak számolnia kell. Ha az állam ellentétbe helyeztetik az államot alkotó tényezőkkel, akkor az elvont fogalom könnyen zsarnokává válik az életnek; mert az egyén nem az állam által lesz azzá, de az egyéni jogok sem az állam által lesznek jogokká. Ha tehát a törvényhozás Magyarországon az oktatásügyben sikert kivan, le kell mondania, inkább mint másutt, a meddő idealismusról, az összpontosító velleitásokról. Hanem inkább számolván a tényleges viszonyokkal, a közös czélra segítségül kell hivnia mindazon tényezőket, melyek már eddig is hasznosan működtek, a szent ügy köré kell gyűjtenie mindazon erőket, melyek teremtő képességüket eddig is bebizonyították, — fel kell ölelnie a szülőket, kik a gyermekek első s jogosult tanítói, s kiket az iskola csak helyettesíteni van hivatva; fel kell ölelnie minden vallásfelekezetet, melyek a hazaszeretettől vezéreltetve, ép oly lelkesedéssel karolják föl az iskolaügyet, mint a milyennel csüggnek vallási meggyőz ődés ök ön. S ha mindezek készségesen a közös haza szolgálatában, kötelességeiktől áthatva, e hazában keresik a maguk s gyermekeik boldogságát, ha kezöket nyújtják az állam kormányának, s azt mondják: nem egy utón, de egy ezél felé törekszünk, nem ugyanazon eszközökkel, de becsületes önelveinkkel összhangzó munkássággal akarjuk a nevelésügyet előmozdítani : lehet-e Magyarország sajátlagos viszonyait szem előtt tartva, szem előtt tartva a sikert, lehet-e vagy az államfönség elvont fogalmával, vagy alaptalan féltékenységből experimentálni ott, hol a tapasztalás oly meggyőzően oda mutat az eredményre, a hol az élet oly közel fekvőnek mutatja a siker reményét? Még hozzá kívánom adni, hogy a kath. egyház is Magyarországon szorosan s szivének minden szálával ragaszkodik természet- s hivatásszerű jogaihoz, melyekkel iskolái fölött bir. Ezekről le nem mondhat, mert nem mondhat le hivatásáról, melyet neki az emberi nem nevelésére isteni alapitója kijelelt. „Docete omnes gentes", ez a mi küldetésünk s azért az iskolát az egyháztól elválaszthatlannak tartjuk, elválaszthatlannak még akkor is, ha a korszellem fokozottabb igényekkel lép elénk, tehetségünk, de akaratunk is lévén a kor igényeinek az ifjú nemzedék nevelésében megfelelhetni. Elválaszthatlannak tartjuk a valláserkölcsi nevelést a tanítástól, mert tapasztalásból tudjuk, hogy ott, a hol a tanítás a vallás rovására vagy vallás nélkül történik, a közerkölcsiség hanyatlik, az ifjúság eldurvul, a becsületérzés elhalaványnl, a bűnstatistika növekszik; nem mondhatunk le iskoláinkról épen szeretett hazánk érdekében, melyet minden áron meg kell óvni az erkölcsi sülyedéstől. De a „reddite Caesari quae sünt Caesaris," intelemnél fogva az állam jogait sem vonjuk kétségbe, annak főfelügyeleti jogát tanodáink fölött elismerjük, s valamint felséges királyi főkegyurunk legmagasabb intézményeit a helytartótanács utján mindenkor hódoló tisztelettel fogadtuk; úgy a változott politikai viszonyok közt az államkormánynak a főfelügyeletből folyó alkotmányos jogait tiszteletben tartani s tartatni kívánjuk. Tudjuk, hogy bár az állam nem űzhet a tanítással egyedáruságot, még is joga van az ismeretek minimumát meghatározni, melyet tisztviselőitől s a közélet functionáriusaitól követelhet ; joga van, sőt kötelessége alattvalóit a lelkiismeretlen zugtanitók ellen védeni; joga van az önléte elleni alattomos ármánykodást megakadályozni; joga van az iskolák felállításának s szervezésének minimalis feltételeit meghatározni, s ha mindezekben nem lépi át a határvonalt, mely a FÖKEKM NAPLÓ II. 1875—78. 3
