Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-113

CXIÍI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 285 az emberi méltóság, mely az államszervezetbe nem merült el, hanem tekintetet érdemel még akkor is, a midőn az ember siralmas tévedései miatt igazságosan bűnhődik. Az állam tehát a büntetőjogban is nem önczél, hanem eszköz ma­gasabb érdekek szolgálatában, s mihelyt ezen magasabb érdekek kizáratnak, hiányozni fog az erkölcsi momentum, a büntetőjog pusztán a „ha­talom" kérdésévé tétetik, küzdelem lesz az az egyesek s az állam közt, bűntett lesz az, a mit az állam annak miuősit, s a megtorlás csak a hatalomkezelők alanyi valósításában fogja találui fokát s hatását. Tehát: az erkölcsi világ törvényeinek kü­lönösen az örök igazság (iustitia) sértetlen fen­tartása, a közérdek megóvása s a büntetésekben a humanitás követelményeinek megfigyelése, ez azon hármas szempont, melyből minden büntető­törvényköayvi codificatiónak ki kell indulnia, a melyet észszerű lehozásaiban mindenütt fel kell tüntetnie, úgy azonban, hogy conciliáló művele­tében alárendelt tekinteteknek magasabb elveket fel ne áldozzon. Az újabb európai büntető törvénykönyvek hol az egyik iránynak, hol a másiknak engednek túlsúlyt, a mint vagy egy magasabb erkölcsi rendnek, vagy csupán az állami jogrendnek meg­őrzése szolgál kiindulási pontul; azonban korunk dicsőségére legyen mondva, a humanitás szem­pontját egyik sem zárja ki. A magyar büntető törvényjavaslat is ez utón halad. Az egyesítési törekvés szolgálván irányadó alapul, az egyoldalú theoriák meddőségétől távol áll, s felhasználván mindent, a mit a tudomány üdvöset alkotott, lehetőleg megfigyelvén, a mit a gyakorlat s hazai viszonyaink javasoltak, oly codexet nyújt, a mely az európai előhaladt nemzeteknek büntető tör­vénykönyveivel méltán vetekedhetik. Tökéletes­séget azonban magának nem igényelhet; az egyesitett rendszer minden előnyeivel bir, a nélkül, hogy hátrányait egészen elkerülhette volna. Az állami szempontoknak és a hasznosság elveinek részben túlsúlyt engedvén, — az erkölcsi bűntetteknek é.-s vétségeknek veszélyességét némely modern államelméletek álláspontjáról szemlélvén, — és azoknak büntethetőségét kiválókig a köz­érdek múló igényei szerint mérlegelvén, itt-ott a subjeetivismus lejtőjére jut. így, a midőn a vallás elleni vétségnek qua­lificatióját csak is a szertartási helyiségekre s a ténykedő lelkészre korlátozza, a vallásnak pedig, mint az államélet s az erkölcsiség sarkkövének, s igy minden esetre közérdekű tényezőnek a szertartás helyiségén kívüli bármi súlyos meg­sértését büntetlenül hagyja, nem annyira az örök igazság elveit, mint inkább a szűkebb policialís érdekeket védi. Véleménvem szerint az államnak minden intézkedésében, s különösen a közerköl­csiség megóvására szánt büntető-törvénykönyvben nem lehet eléggé hangsúlyoznia, mennyi fontosságot tulajdonit azon intézménynek, mely az állam­polgár legbecsesebb kincsét képezi. A törvény­javaslat e pontban viszanyult az 1810-ki franczia code pénalra, mely még a 89-ki elvek behatása alatt készült. Még a legújabb német büntető törvénykönyv is nagyban s egészben a törvény oltalma alá helyezi a vallást mint ilyent, s a mint az minden testületi jogot nyert vallási tár­sulat által gyakoroltatik, az Istennek káromlását (Gotteslästerung), a vallás szokásainak, intéz­ményeinek kigúnyoltatását s meggyaláztatását bünteti. Továbbá a törvényjavaslat bünteti a hamis esküt, mint hazug hivatkozást a legfelsőbb lényre, bünteti az egyéni, a családi élet tisztasága, va­lamint a házasság elleni merényleteket. Igen helyesen. Mert mindazok alkatrészei azon erkölcsi világnak, mely ismét alapját képezi a jól ren­dezett közéletnek. De miután ezen bűntettek, néhány esetet kivéve, nem hivatalból üldöztetnek, hanem csak a sértett fél kezdeményezésének tar­tatnak fenn, ismét eltűnik a magasabb szempont, eltűnik a társadalmi jelleg, s ezen fontos ügyek a magánérdek Bzűk körébe helyeztetnek át. A kérdés: mikor van helye a hivatalból történő közbenlépésnek, nincsen ma még megoldva, s valamint még a tudományos körökben mélyen járó vita tárgyát képezi, úgy a büntető törvény­könyvekben igen eltérő alkalmazást nyert. Angol­országban majdnem minden a sértett fél kezde­ményezésének tartatik fenn, s csak igen ritka kivételes esetekben engedtetik meg a hivatalos beavatkozás. Francziaországban ellenben ezen beavatkozás igen nagymérvű. Középutat tartott a német büntető codex, s csak a legújabb bün­tető novella szorította azt meg. Ez utóbbi tör-

Next

/
Oldalképek
Tartalom