Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-113

286 CXIH. ORSZÁGOS ÜLÉS. ténik a magyar büntető törvényjavaslatban, mely csak akkor enged nagyobb hivatalos beavatkozást, ha az állam speciális érdeke forog kérdésben, így bizonyos bűntettekben, melyek idegen állam vagy Magyarországnak állami léte ellen; vagy hatóságok s ezeknek kiküldöttjei, közhivatalnokok, a közös hadsereg, a tengerészet, a honvédség ellen, vagy valamely királyi minister, az összes kormány ellen; vagy külföldi uralkodó, államfő, azoknak felhatalmazott követe vagy ügyviselője ellen elkövettetnek, mindezekben a hivatalbóli eljárásnak van helye. Azonban szerény véleményem szerint az erkölcsiség elleni bűnös merényletek épen oly szoros viszonyban vannak a közérdekkel, mint az általam felemiitett, mindenesetre fontos ügyek. Nem áll-e az államnak érdekében, hogy a közerkölcsiség minden irányban érintetlenül fentartassék ? tanácsos-e a corrumpált világnézetek özönében a magánakaraíra bizni azt, a minek sértetlen fentartásától az államnak erkölcsi ereje függ? Tudom mélt. főrendek, mennyi fontos érdek sértetik az állam gyakori hivatkozása által, nem tagadom, hogy a családi élet oly szentély, melybe avatlan kezekkel nyúlni nem lehet, nem szabad a nélkül, hogy az inquisitorius eljárásnak egész gyűlölete alkalmazásba ne vétessék; de ki tagadhatja, hogy oly esetek is merülnek fel az erkölcsiség terén a családon kivül, sőt család kebelében is, melyekkel szemben az állam nem maradhat közönbös ? A szülői erőszak útján létre jött házasságok, a megcsonkított s koldulásra kényszeritett gyermek, a természet elleni bűntettek, a hamis eskü számtalan esete, melyek ijesztő mérvben szaporodnak, mélyen sértik az erkölcsi közmeggyőződést és az által a jogrendet is. Itt a törvényhozásnak szigoruabb intézkedése talán mégis indokolva volna. Eszmetársitás utján bátor vagyok még egy pontot felemlíteni. — Átalános felfogás az — s én ezt teljesen jogosultnak tartom — hogy a büntetőtörvénynek reális alapon kell nyugodnia, s valamint új közjogi alapot nem alkothat, úgy nem szabad oly cselekményt bűntettnek vagy vétségnek qualificálnia, melynek tárgya sem a morálban, sem az államtörvényekben nincsen. Ötven év előtt a távirdai huzaloknak megsértésére büntetést szabni nem lehetett, egyszerűen azon okból, mert ilyenek akkor még nem léteztek. A felállított elvtől azonban a büntető törvényjavaslat IX. fejezete eltért. A ministeri javaslatban a Magyarországban „elismert" vallások szertartásai s lelkészei helyeztetnek a törvény oltalma alá. igen helyesen, mert törvénykönyvünk csak elismert vallásokat ismer, a képviselőház igazságügyi bizottsága tovább ment, s a képviselőház ennek álláspontját tette magáévá. Az elismert vallások helyébe a „nem tiltott" vallásokat tette. De ezen kifejezés közjogi sérelmet tartalmaz, bűntettnek olyasmit minősít, melynek nincsen tárgya, negatív fogalom ellenében positiv visszatorlást állit. Nagyon tarthatni, hogy a törvény ezen rendelkezése zavarra fog okot szolgáltatni, ha a képviselőház fogalmazványa fentartatnék; a mormonoknál például a soknejűség, a szomszéd Csehországban még egészen ki nem halt adamitáknál oly rendszer uralkodik, mely a jó erkölcsökkel homlokegyenest ellenkezik, a nazarénusok az állam létalapját támadják meg. Tudtomra ezen vallási rendszerek irányában Magyarországban tiltó törvény nincsen, s a büntető törvényből mégis azt lehetne következtetni, hogy mind az vétség, a mi ezeknek eléggé nem ismert szertartásai ellen elkövettetik. A bírónak a XV. fejezet szerint a kettős házasságot büntetnie kell, de a IX. fejezet szerint a felhozott példákban a mormonok nem tiltott vallását tiszteletben kell tartania. Véleményem szerint e tekintetben a balmagyarázatok nem fognának elmaradni. Ellenben készségesen elismerem, hogy a társadalmi rend s együttlétnek legfontosabb elvei, melyek a szabad emberek önbecsülésében., kölcsönös jogtiszteletében, tiszteletre méltó családi viszonyaiban nyilvánulnak — a törvényjavaslatban kifejezést találnak. — A törvényjavaslat elismeri az államnak s a kifejlődött jogviszonyoknak erkölcsi természetét. Terjedelmes törvénykönyvünkben, százados aspiratióinkban félreismerhetlenül nyilatkozik azon törekvés, hogy Magyarország önálló, független állam legyen. Az ellentörekvések ellenében nem hiányoztak a megtorló sajtó-rendszabályok. A felségsértés bűntette mindig határozott megtorlást nyert a Corpus Jurisban s e tekintetben a jelen törvényjavaslat a már fennálló törvényeket minden nagyobb változtatás nélkül codifi-