Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-113

§84 CXIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. minimumának is megszabását, a magán elzárás viszonylagos mérséklését, a közvetítő intézet létesítését, a részesség, kísérlet, szándék, gondatlanság és bűnhalmazat iránti szabályokat, a mellékbüntetések és politikai jogok felfüggesztése iránti intézkedéseket ; kiválóan jelesnek tartom a 92, §. azon gondoskodását, mely szerint a biró rendkívül enyhítő körülmények alapján a büntetést az illető büntetési nem legkisebb mértékére, sőt magát a büntetés nemét is leszállíthatja, és egyebeket mellőzve, helyesebbnek tartom átalában a javaslatba hozott büntetési nemeket. Az ezek között főhelyet elfoglaló szabadságvesztési büntetések fokozatainak foganatosítására szükséges új építkezések, átalakítások és felszerelések következtében államháztartásunkra nehezülendő újabb teher méltán súlyos aggályokat kelthetne fel, ha ezek megnyugtatást nem találnának a kormány abbeli nyilatkozatában, mely S7erint azoknak csak fokozatos, erőink arányában eszközlendő takarékos kivitele czéloztatik, addig pedig pótló intézkedésekről gondoskodva lesz. Végre a büntetési nemek közé felvett halálos büntetést illetőleg nem tagadhatom, hogy legbensőbb érzelmeimmel magam is annak eltörlése felé hajolnám, a mit ezen nagy kérdésnek a törvényhozó termekben, a tanszékeken s irodalomban kimeritőleg lett megvitatása után minden indokolás nélkül egyszerűen jelezni elégnek tartok ; de más részről el kell ismernem, hogy miután annak alkalmazása különben is csak a javithatlanul megromlott emberi kedélyben fogamzható legborzasztóbb bűnös cselekvényre leend szorítva, ezen büntetés eltörlése hazánkban veszélyesebb következések nélkül még most keresztül nem vihető, s azt hiszem, hogy az átalában alighanem azon még távoli jövőnek marad feutartva, midőn az emberi erkölcsök szelidülése folytán nemcsak a „messieurs les assasins"-ok fognak a gyilkolással felhagyni, hanem a tömeges öldöklések, mészárlások és hecatombák árán való véres dicsőségszerzések szomorú időszaka is valahára le fogott járni. Mindezeknél fogva bátor vagyok a mélt. főrendeknek tiszteletteljesen ajánlani, hogy az előttünk fekvő büntető törvénykönyvi javaslatot átalánosságban részletes tárgyalás alapjául elfogadni méltóztassanak. (Elénk helyeslés és éljenzés.) Schlauch Lörincz, szatmári püspök Í Nagyméltóságú elnök ur, mélt. főrendek! Amidőn a büntető törvényjavaslat tárgyalásában szót emelek, érzem a feladat nehézségeit. Mert a büntetőjog az államéletnek s a magánviszonyoknak számtalan, sokszor igen kényes oldalait érintvén, nehéz bírálatot mondani ott, a hol a bírálatban az önelitéltetés veszélye rejlik, a hol a tévedés oly könnyű, a szakavatlanság vádja pedig oly közelfekvő; s ez annál inkább, miután a büntelojogtudomány az utolsó évtizedekben oly nagymérvű előhaladást tett, az üdvös, részben szomorú tapasztalások oly halmaza gyűjtetett, hogy a bevégzett szaktudós is alig képes döntő ítéletet koczkáztatni. A mi engem a felszólalásra indít, az: hogy az egész munkálaton átvonuló alapI eszme s a részletekben érvényre juttatott különleges elvek, azok jogosultsága s helyes alkalmazása iránt nyilatkozzam, valamint az itt-ott előforduló merev államjogi s subjectiv szempontokat a kellő mértékre leszállítva, azon magasabb erkölcsi eszméket kiemeljem, a melyeknek a keresztyén elvek befolyása alatt az újabb criininalisticának is hódolnia kellene; de másrészt, hogy némely büntetések iránt — természetesen csak egyéni — állásomat jelezzem. (Halljuk!) A büntető hatalmat az állam gyakorolja mindazokban, a mik az állam természetéből s végczéljából kifolyólag az államhatalom körébe tartoznak, mely mint az Istentől rendelt erkölcsi hatalom őrködni tartozik mindazok fölött, melyek az embernek legbecsesebb földi javait képezik, vagy a melyek lényegöknél fogva az állam joghatósága alá nem tartoznak, de külső jelenségükben annak védő karját jogosan vehetik igénybe: jó erkölcsök, a vallás s annak intézméuyei. Azonban az államnak ezen büntető hatalma sem korlátlan, sem feltétlen. A korlátlanság az állam mindenhatósága volna, ennek minden kinövésével, a feltétlen büntetési jog pedig szentesítené azon drákói elvet: „una poena peccati mors." E hatalomnak terjedelmét s korlátait meghatározzák: az örök igazság elvei, a melyeknek épségben tartását követelik az ész, a morál s az emberiségnek magasabb rendeltetése, meghatározzák azon érdekek, a melyeket a polgárok rendezett társadalmi viszonyok által maguknak biztosítani kivannak, meghatározza végre