Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-113

CXTII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 283 vei járultak: ugyanazok utódjai, ezen nagyméltóságú főrendi ház alkotmányos életünk új korszakában is megragadták az első alkalmat, hogy a képviselőház figyelmét alaki és anyagi büntető' törvényeink megalkotásának immár elodázhatlan munkába vételére felhívja, midőn a testi büntetés megszüntetése iráut indítványozott törvényjavaslat ötletéből, az exeerpált intézkedések helyett, inkább az egész büntető törvénykönyvnek az 1843-ki nagybecsű anyag felhasználása mellett mielőbb megkezdendő országgyűlési tárgyalás alá vételét hangsúlyozta. És igy büntető törvénykönyvünk majdnem egy század előtt kezdeményezett és többszöri megszakadás után elvégre „post tot discrimina rerum" szerencsésen bekövetkezett létrehozása a méltóságos főrendeknek ugy régibb mint újabb, — mindig egyaránt élénk — óhajaival találkozván, a nagy időveszteségért abban kereshetünk némi vigaszt, hogy időközben sok más országnak új me

S új, jelesebbnél jelesebb büntető törvénykönyvei megalkottatván, átvizsgáltatván és kiegészíttetvén, a sokoldalú tapasztalatok és tudományos kutatások eredményeit saját büntető törvénykönyvünk végleges megállapításánál értékesíthetjük és más törvényhozások tévedéseit kerülhetjük. Ennyit a törvényjavaslat keletkezéséről és mulhaflan létrehozásának sürgős szükségéről. A mi már magát az előttünk fekvő törvénykönyvet, annak alapelveit és vezéreszméit, rendszerét és felosztását illeti, ezek iránti igénytelen nézeteim előadásával még rövidebb lehetek; nem mintha a törvénykönyv analysisával hosszabb eszmefüzésre kínálkozó hálás tért magam is felhasználni ne tudnám, hanem mert ugy vagyok meggyőződve, hogy a büntető jogtudomány és bíínfenyitő törvényhozás bányái már meglehetősen kiaknázva levén, nem új igazságok felállítása, hanem az átalán elismerteknek dologi és személyes viszonyainkra való helyes alkalmazása képezi feladatunkat (Helyeslés.) és mert távol van tőlem, hogy magamat ezen jeles munka szakszerű megbirálására hivatva érezhetném; tudva, hogy ehhez egy-két külföldi büntető codex áttekintése és összehasonlítása még nem elegendő, hanem hogy a ki magát arra kellő elméleti és gyakorlati ismeretek alapján, a büntető jogtudomány mai fejleménye mellett teljesen képesítve hiszi, annak majdnem összes szellemi tehetségét, sőt életének jó részét a jogtudomány ezen nagyfontosságú ága tanulmányozásának s a eriminalis statistica számtalan rovatai és adatai megfeszített kutatásának kellett szentelnie. De én azon nagy tisztelet, sőt csodálkozás mellett is, melylyel az ezekkel foglalkozó tudós férfiak iránt viseltetem, s az elmélet és tudományos búvárlatok nagy becsének és hasznának legteljesebb felfogása mellett is, azt hiszem, hogy azon a téren, melyen a fenforgó kérdések megoldandók, nem elvont igazságok, nem eszmények s az absolut legjobbnak keresésére irányzott törekvés, hanem az élet, a tapasztalás és az emberi természet gyarlóságainak elfogulatlan megfigyegyelése szolgáltathatják a legbiztosabb vezérfonalat az elénk tűzött nagy czél eléréséhez. r Es azért, miután magam is biró voltam, különféle állásaimban bűnügyekkel sokat foglalkoztam, s a büntető törvénykönyvnek alkotása felett más országok parlamentjeiben folytatott érdekes vitatkozások, s az egyes kérdések iránt az irodalomban időnként támadt mozgalmak sem kerülték el figyelmemet, a művelt világ nagyobb részével közös szerény ismereteim alapján, nem tartózkodom csekély véleményemmel oda nyilatkozni: hogy az előttünk fekvő törvénykönyv szerencsésen eltalálván egyrészről az álhumanismus és érzelgő phylantropia szélsőségei, s másrészről a kegyetlen szigor és kérlelhetetlen boszú túlságai, valamint az élet különféle káros befolyásai alatt megromlott emberi sziv javulhatásának merev tagadása közt a középutat, hazánk tényleges viszonyait s nemzetünk culturalis helyzetét mindenben kellőleg szem előtt tartja, s igazságos, méltányos, kivihető szabályokat szándékozik életbe léptetni; a melyekben később netalán mégis mutatkozó hiányokat pótolni s javítani nehéz nem lesz. Helyesnek és czélszerünek tartom e szerint a jelen törvénykönyv tárgyát képező bűnös cselekményeknek bűntettekre és vétségekre való felosztását, ezek különféle nemeinek meghatározását s osztályozását, a sajtó utján elkövetett bűntetteknek és vétségeknek az átalános büntető szabályok alá való rendelését, a szabadságvesztési büntetések különféle fokozatait, s azok maximumának, valamint sok esetben 30*