Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-113

282 CXII1. OESZÁGOS ÜLÉS. honpolgár, s különösen a magyar törvényhozó arczát szégyenpír futhatta el, ha az európai continensen széttekintve látni kénytelenitteíett, hogy — miután az egy évtizedig hatályban volt osztrák büntető törvénykönyv, nem tudom helyesen-e? az 1861-ik évben rögtön hatályon kivül lön helyezve, a többi államok közt már majdnem egyedül Magyarország az, mely az állami és társadalmi rend felbontására, s az élet legbecsesebb javainak megtámadására irányzott erkölcstelen, gonosz cselekmények megzabolására igazságosan szigorú, de egyszersmind az emberi természet gyarlóságát is számbavevő méltányos, határozott büntető törvényeket még a XIX. század utolsó negyedében is nélkülöz. Hogy atyáink törvényeinknek ezen tetemes hiányát és pótlásának égető szükségét érezték, tanúsítják az 1790. LXVIL, az 1827. VIII., 1840. V. törvényczikkek, melyek a büntető törvénykönyv kidolgozásával külön országos küldöttségeket biztak meg. Ezen küldöttségek közül az előbbiek is igyekeztek ugyan büntető törvénykezésöket a kor és jogtudomány akkori fejlődéséhez képest, lényegesen javítani és tökéletesbiieni; de bűnfenyitő törvénykezésünk kívánt gyökeres átalakulásának, s az időbeli legjobb európai büntető codexek színvonalára szándékolt emelésének érdeme az 1840-iki országos küldöttséget illeti. Ennek több érdemes tagját tiszteljük még sorainkban, s magam is törvény által kijelölt tagja lenni voltam szerencsés. Azonban ezen orsz. küldöttség nagyérdekű tárgyalásaiban — időközben nyert más rendeltetés következtében — élénk sajnálkozásomra ugyan részt nem vehettem, de annál közelebbi tanúja és részese voltam azon beható tanulmányozásnak és munkálkodásoknak, melyek az 1843-iki országgyűlés alatt, a büntető törvénykönyv legfelsőbb szentesítésének előkészítésére a magyar udvari kanczellárián, a nagy tudományú és hazafias érzelmű gróf Mailáth Antal vezetése alatt, Bartal György nagynevű tudós hazánkfia és a ritka műveltségű derék Platthy Mihály udvari tanácsnokok közreműködésével folytatta ttak. Tanúsítja ez: hogy valamint az 1843-iki főrendeket a büntető törvénykönyv létrejövetelének meghiúsításával jogosan vádolni nem lehet; mert azok csupán oly szándék]ott intézkedések és rögtönzött újítások czél- és időszerűsége iránti aggályaiknak adtak kifejezést, melyek büntetési és javitási hatálya magában is kétes értékűnek mutatkozott, melyekhez hazai állapotaink talaját még kellőleg előkészítve nem találták, és melyeket az ország tényleges viszonyaival s a nemzeti élet culturalis fokozatával megegyeztetni nem tudtak, — {ügy van!) aggályoknak, melyek súlyban még ma sem vesztettek, és mint ilyenek, még mindig alaposan érvényesíthetők: ugy az akkori magyar kormány is a büntető törvénykönyv létrehozását nemcsak nem ellenezte, vagy akadályozta, sőt annak törvényhozási tárgyalását ^z 1843. és 1847-iki kir. előterjesztésekben, az országgyűlések kiváló teendőjéül tűzte ki, és ezt szak értelmes, liberális szellemű előmunkálataival lehetőleg megérlelni igyekezett, a nélkül, hogy a munka befejezése ellen felmerült nehézségeket legyőzni hatalmában állott volna. Az egész ország által sóvárogva várt büntető törvénykönyv mindazonáltal a haza pótolhatlan kárára bármi okból létre nem jővén, ismét évtizedek multak el, mig az osztrák büntető törvénykönyv ephemer uralma utáu elvégre agy szerencsésebb hongyülésnek és alkotmányos kormánynak lőn fentartva, jogéletünk ezen kiváló r szükségét valahára pótolni. Es ha én jelen érdemes kormányunknak, melynek különben is oly sok nagy kérdés megoldásának nehéz munkája jutott kevéssé hálás feladatul és különösen a nagyon tisztelt igazságügyi mínister urnak s irigylendő széles ismeretekkel bíró államtitkár urnak ebbeli elenyészhetlen érdemeit, melyekkel „monumentum aere perennius erexerunt" teljes készséggel elismerem, sőt szerencsét kívánok nekik, hogy hazafias fáradozásaikkal kedvezőbb helyzetben és pártviszonyok közt elvégre sikert arathattak; mégis az ezen munkálódást kezdettől fogva vezetett önzéstelen hazafias szándékból és a megelőzött előkészítő sysiphusi munkából, a történelmi igazság érdekében, az előbbi törvényes magyar kormány részére is bátor vagyok némi kis erkölcsi osztályrészt kérni. {Helyeslés.) A mint tehát az emiitettek szerint az 1843-ki főrendek a büntető törvénykönyv feletti országos tárgyalások megakasztását épen nem okozták, sőt ahhoz maguk részéről tetemes szellemi tőké-