Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-98

XCVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 239 a kormány által eredetileg benyújtott törvényjavaslattól, méltóztassanak megengedni, hogy röviden előadjam azon indokokat, melyek a kormányt arra bírták, hogy a képviselőház által tett módosításokhoz hozzájárult. (Halljuk!) Mielőtt azonban ezt tenném, bátor leszek némelyeket magára a törvényjavaslat czéljára nézve is előadni. Valamint más országokban, ugy hazánkban is átalánossá vált azon meggyőződés, hogy a kisebb értékű és jelentőségű' ügyek nemcsak csekély értéköknél, de gyakori voltuknál fogva csak ugy intéztethetnek el czélszerűen és a perlekedő feleknek is megnyugvására, ha ezen elintézés gyorsan és lehető kevés költséggel történik. A tapasztalat pedig azt tanúsította, hogy ezen ügyeknek gyors és olcsó elintézése az átalános polgári perrendtartás szabványai által megállapított eljárás szerint nem eszközölhető. De különben is nem szenved kétséget, hogy maga az ország sincs azon helyzetben, hogy ily kis jelentőségű és értékű ügyek elintézésére egy költséges apparátust tartson készen ; más részről azonban az sem szenved kétséget, hogy maguk ezen kis értékű ügyek sem bírják meg azon nagy apparátust és formaságok sokaságát. Hiszen nem szükséges indokolnom, hogy oly eljárás, mely mellett lehetséges az, hogy a vesztes fél legtöbb esetben a per értékével arányban nem álló, sok esetben még a per értékét magát is meghaladó költségek elviselésére kényszeríttetik, helyes alapokra fektetett törvénykezésnek nem mondható. De azonkívül azt hiszem, hogy azon anomália sem tartható fenn, melyet mindennap tapasztalunk, hogy t. i. ily apró ügyek elintézésével halmoztassanak el a felsőbb és legfelsőbb bíróságok, melyek a pereknek naprólnapra szaporodott száma mellett már is alig győzik a nagyobb értékű perek elintézését. Ezen mindenki által érzett bajoknak orvoslása ezélja ezen törvényjavaslatnak, és ennélfogva azt hiszi a kormány, hogy a közóhajnak és közszükségletnek felelt meg, midőn ezen törvényjavaslatot a törvényhozás elé terjesztette. A mi már azon eltéréseket illeti, melyek a kormány által előterjesztett javaslat és a képviselőház által tett módosítások között vannak, ezek két csoportba foglalhatók, a szerint, a mint ezen eltérések azon bíráskodási közegekre, kik hivatva lesznek ezen ügyeket elintézni, vagy a perorvoslati rendszerre vonatkoznak. A mi a bíráskodó közegeket illeti, az eredeti törvényjavaslat a bagatell-ügyekben a következő közegeket állította fel: megyékben hivataluknál fogva a szolgabirákat, szabad királyi és rendezett tanácsú városokban a tanács által e bíráskodással megbízandó közigazgatási tisztviselőket és az ezen közegekkel concurráló, az igazságügyi minister által megerősítendő ingyenes bírákat. A képviselőház által elfogadott javaslat értelmében közegekül rendszerint a járásbirák jelöltetnek ki; ott pedig, a hol a közigazgatás fennakadás nélkül lehetséges, a szolgabirák és mindezen közegekkel concurráló és az igazságügyminister által a király nevében kinevezendő ingyenes békebirák. Mindazonáltal a törvényjavaslatban világosan kimondatik az, hogy mindezen közegeknek jogvégzetteknek kell lenniök. Ezekből méltóztatnak látni, hogy ugy a kormány által előterjesztett, mint a képviselőház által módosított törvényjavaslat egyezik azon törekvésben, hogy minél több bíró alkalmaztassák, a kik ezen ügyek elbírálásával megbízhatók volnának, mert ugy a kormány mint a képviselőház meg volt győződve arról, hogy az ily csekély értékű ügyekre nézve elkerülhetetlenül szükséges az, hogy a perlekedő felek minél közelebb találják a bírót. A mi a közegeket illeti, e tekintetben sem a kormány, sem pedig a képviselőház nem ignorálhatta azon változott körülményeket, melyek azon idő óta, mióta ezen törvényjavaslat a képviselőház elé terjesztetett, beállottak. Méltóztatnak tudni, hogy a múlt évben az adókezelésről, az idén pedig a gyámsági és gondnoksági ügyek rendezéséről szóló törvény hozatott meg. E két törvény által a szolgabirákra fontos és nagyterjed elmtí munka háramlik, ugy, hogy a kormány is meg van győződve, hogy a szolgabirákat még több teendővel ellátni annyit tenne, mint azon ügyeket elintézetlenül hagyni. Mig ez ugy történt, addig a járásbíróságoknak vállairól ismét egy nevezetes munkateher vétetett le az által, | hogy a hagyatéki tárgyalások az általam előbb I idézett egyik törvénynél fogva a közigazgatási tisztviselőkre bízattak, már pedig tudvalevő dolog, I hogy a hagyatéki ügyek tárgyalása már annál