Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-81

198 LXXXL ORSI egy tisztességes kölcsönre való változtatás által ezen függő adósságtól, még pedig ennek esedékes ideje előtt megszabaduljunk; ez czélja törvényjavaslatomnak. Hogy az esedékesség napja előtt történő fizetés kamatteher többlettel jár, az kétségtelen; de ezen kamatteher többlet mellett, mely nem oly hosszú időre anticipáltatnék, — mert hiszen talán senkisem gondolja, hogy egy oly nagy függő tartozásnak, melynek törlesztése 1878. deczember hava 1-sején következik be, visszafizetését 1878. deczember 1-sejéig lehetne várni, hanem mindenesetre előbb kell róla gondoskodni — mondom ezen kamattehertöbblet mellett oly nagy előnyök vannak előttünk, mint a minő egy felől a biztosság, s más felől az, hogy az ország állami hitelét ezen lidércznyomástól megszabadítjuk : ezen előnyök igen csekély mérvű jelentőségűvé teszik azon több kamatot, mely ezen függő adósság átváltoztatásával mindenesetre jár, de a mely nem ezen operatio következménye, hanem következménye annak, hogy az ország 1873-ban megkötött, 5 év múlva visszafizetendő ily nagy lebegő adósságot. Czélszerü-e felhatalmazás utján módot és lehetőséget nyújtani a kormánynak arra, hogy ily kölcsönt köthessen, ezen kérdésre a jelen pillanatban bővebben nem reflectálok. Átalában azt hiszem, hogy a kölcsönkötések ezen módja, mely uralkodik minden parlamenti országban európa szerte, a legelőnyösebb; a létező viszonyok közt pedig, midőn ily véghetetlenül nagy terjedelmű operatióról van szó, az egyedüli, mely, ha egyátalán lehető az operatio, azt lehetségessé teszi. Ha nem adatik meg a felhatalmazás arra nézve, hogy ezen müveletet keresztül vihessem, akkor csak két út válik lehetővé: vagy megkötni előre a szerződést és utólag az országgyűlés ratificatiója alá bocsátani, vagy azt mondani: irjuk körül a feltételeket ezen törvényben és ezek alapján utasittatik a pénzügy minis ter a negotiatio eszközlésére. Mindkét utat az általam választottnál határozottan hátrányosabbnak tartom. Az elsőt, hogy előre köttessék szerződés és utólag ratiíicáltassék az országgyűlés által azért tartom hátrányosabbnak, mert kétségtelen, hogy ha a pénzügyminister bármily pénzerővel vagy pénzcsoporttal alkudozik aképen, hogy megköt egy szerződést, de ÄGOS ÜLÉS. úgy, hogy az későbben fog sanctionáltatni az illető törvényhozási factorok által, s ennélfogva csak egy bizonytalan idő múlva válik kötelezővé az országra nézve, holott a pénzcsoportra nézve kötelezővé vált a megkötés első perczében: a pénzcsoport meg fogja gondolni, hogy bizonyos esélyek és bizonytalan körülmények közbejövetele az egész dologra zavarólag hathatnak. Továbbá, ha úgy köttetik meg a szerződés, mint az ily eljárásnál a dolog természetében rejlik, hogy azon pénzügyi míveletnek minden feltétele és részlete annak végrehajtása előtt köztudomásúvá válik, hogy ahoz mindenki hozzászólhat: ezt oly hátrányos helyzetnek fogja itélni minden pénzember, hogy kétségtelenül a szerződésben fogja escomptirozni. {Helyeslés?) A másik mód, a mely hátra van, ha a felhatalmazás, melyet kérek el nem fogadtatik, az: kikötni a törvényben a feltételeket és azt mondani a ministernek, hogy ezen feltételek alapján alkudozzak Mi áll akkor elő? A cursus, mely itt megállapittatnék, vagy magas vagy alacsony. Ha óvatosan az ország érdekében a cursust magasabbra állapítjuk meg, mint a minőt a fönforgó körülmények közt realisálni lehetséges: mi következik be? Az, hogy talán egy negyed, vagy talán ennél kisebb percent miatt, melyet különben a törvényhozás, nehogy a nagy műveletet koczkáztassa, figyelembe nem venne, elszalasztanok az üzletet. Ha pedig a cursust alacsonyabbra teszszük a végből, hogy minden körülmény közt lehetővé tegyük a művelet keresztülvitelét: meg lehetünk róla győződve, hogy jobb cursust nem leszünk képesek elérni. (Elénk helyeslés.) Ezek volnának következményei azon két módnak, melyet különben követni kelleni, ha a felhatalmazás el vettetnék, s azért a most teendő nagy terjedelmű és kényes természetű, complicált caractertí művelettel szemben kétszeresen súlyosaknak tartom az általam felhozott argumentumokat, és azért minden körülmény közt ajánlatos a felhatalmazás, mely, ha egyátalában lehetséges az operatio keresztülvitele, ezt lehetővé teszi. De vájjon kérek-e én carte blanche-t, bianco váltót, mint itt mondatott ? Én nem kérek ilyesmit. Nem kérek korlátlan felhatalmazást minden tekintetben. Én felhatalmazást kérek, mely czéljára és össze