Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-81

LXXXL OKSZÁGOS ÜLÉS. 197 Ezen jelenleg ránk nehezedő baj azonban törvénynek következése lévén, melyből hogy kibontakozni akar a jelen kormány, azt annak érdemül tulajdonítom; ezt pedig csak ugy lehet elérni, ha az alkalmas pillanat felhasználtatik arra, hogy ezen lebegő adósság átváltoztassák más alapokon nyugvó oly adóssággá, melynél nem járunk úgy, mint jár az adósságokat csináló könnyelmű fiatal ember, a ki a váltót kiállítja, azt azonban a lejárat napján fedezni nem képes. Ennélfogva részemről melegen üdvözlöm a kormány szándékát és kész lettem volna már előbb is megszavazni, ha előbb inditványoztatik az ilynemű felhatalmazás megadása, hogy ezen annyira terhes és nyomasztó kötelezettség alól, a mennyire lehet, az ország megszabaduljon. {Helyeslés.) Ezen kivül megvallom én a pénzügymiuister úr követett eljárását teljesen eorrectnek tartom, mert ámbár alkotmányos országokban, hol a parlamenti rendszer van gyakorlatban, a ministerek önnön állásukból merített felelősségó'knél fogva is követnek oly eljárást, minőre itt a felhatalmazás kéretik, a mint erről meggyőződünk, ha vizsgálgatjuk különösen Anglia pénzügyi történetét, a melyből példákat tudnék idézni, hogy az ottani kincstárnokok gyakorta a leggeniálisabb és a legczélravezetőbb pénzügyi nríveletekkel mintegy meglepték az országot és pártjukra támaszkodván, azokra nézve a törvényhozás utólagos helybenhagyását kieszközölték: mindamellett még correctebbnek tartom, ha már előre felhatalmazás kéretik arra, hogy a fenlevő bonyolódott viszonyok kiegyenlítésére az alkalmas pillanatot megragadhassa. (Elénk tetszés.) Post festum kérni a jóváhagyást, sok bajt és veszélyt támaszthat. (Helyeslés.) Mindezeknek komoly megfontolása után és azon felvilágosítások nyomán, melyeket a pénzügyminister ur a bizottsági tanácskozásokban adott, még bővebben meggyőződtünk arról, hogy egész teljes lelki nyugalommal ajánljuk a háznak azt, hogy ezen törvényjavaslatot mind átalánossághan, mind pedig részleteiben elfogadni méltóztassék, s ezt pedig azon szíves óhajtás kíséretében, hogy sikerüljenek is pénzügymiuister úr 8 nagyméltóságának hazafiúi törekvései, melyeknek megvalósítása kétségtelenül nem az ö hatalmától, hanem a politikai viszonyoktól függ. (Élénk helyeslés.) Széll Kálmán pénzügymiuister: Nagymit. elnök ur, mélt. főrendek! Azon felszólalás után, mely csak az imént hangzott el ő nagymél tósága Cziráky gróf ajkairól, s melyért fogadja a magam részéről legmélyebben érzett hálámat, igen kevés mondani valóm van. (Hallyuk!) Igenis, a mint ő nagyméltósága magát kifejezte , igyekezni s arra fogok törekedni, hogy azt, a mit ezen törv. javaslat által initiálni, javaslatba hozni kívántam, a körülményeknek, az esélyeknek legjobb felhasználásával érvényesíthessem is. Birok-e czélhoz jutni, birok-e sikert aratni, ugy a mint én kívánom, nem tőlem függ, hanem függ a conjuncturáktól, főleg az időt illetőleg, de én mindenesetre mindent elfogok követni, s az én mulasztásom által semmi sem fog koczkáztattatni. Csak két dologra kiváuok ezúttal igen röviden rámutatni. (Halljuk!) Midőn ugyanis e törvényjavaslatot a mélt. főrendek kegyességébe ajánlanám, két kérdés az, mely figyelembe veendő. Az első: lehet-e most — legalább a törvényjavaslat által adott irányban — gondoskodni arról, hogy azon lebegő adósságnak, a 153 millió frtot tevő függő nagy tehernek, mely mig létezik Magyarország államhitelének consolidálásáról komolyan szó sem lehet, — rendezése iránt a szükséges lépések megtétessenek? A második kérdés az, hogy helyes irányban kíván-e gondoskodni ez&n törvényjavaslat akkor, midőn fölhatalmazás utján kivan az óhajtott czélhoz jutni ? A mi az elsőt illeti, mindenki érzi, hogy egy más félévi esedékkel bíró ily rendkívüli nagy tartozás rendezése mily véghetlen nagy fontosságú. Eddig mit sem lehet ezen irányban tenni, a legutóbb beállott események azonban azon reményt ébresztették, s ez áll főleg azon időre, midőn én ezen törvényjavaslatot benyújtottam, hogy jöhetnek előbb utóbb oly pillanatok az esedék napja előtt is, a melyeknek czélszerü felhasználása a kívánt sikerre vezethet. Hogy ezen pillanatokat el ne szalaszszuk, hogy kellőleg felhasználhassuk, s az országot ezen véghetetlen nagy tehertől megszabadítsuk, az államjószágokat a zálogból fölmentsük, és egy nagyobb mívelettel