Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-74

164 LXXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. van adókönyvecskéje, mely terheket ró reá, de a tőke, melyre az adó ki lett vetve és a melyből a terheket leróhatna már csak névleg az övé; úgy hogy ha a kamatláb szabadsága ezután is fentartatnék és a törvényhozás védő rendszabályaival még soká, késik egész vidékek szomorú jövőnek néznének eléje. Sokan azt tartják, hogy e törvénynek nem lesz eredménye, vagy oly csekély, mely az eredménytelenséggél határos. Szabad legyen ezt kétségbe vonnom. (Halljuk!) Midőn az állam a kamatmaximumot megállapitja, kijelöli azon válaszvonalat, melyen túl támogatását a tőkétől megvonja. Ez magában véve is nagy fontosságú. De én nem erre fektetem a fősúlyt, mert a törvényt ki lehet játszani, s daczára az 5. és 6. §§-ok provisiójának a kamatuzsora helyét a tőkeuzsora foglalhatja el, s az állam ritkán jöhet, azon helyzetbe, hogy vétóját érvényesítse. Én a fősúlyt arra fektetem, hogy az állam azt mondja: Magyaroszág jelen viszonyaiban a 8%-os kamat sem a becsületes tőkét, sem az iparkodó kölcsönvevőt nem károsítja, de a mi ezen túl van, másnak romlására történik, tehát erkölcsi tekintélyemmel megbélyegzem azokat, kik ezen válaszvonalat átlépik. A közvélemény megvetéssel fog azoktól elfordulni, kik mások szegénységét, vagy szorult helyzetét azoknak kifosztására felhasználják. A kik ezen rendszabály erkölcsi hatását kicsinylik, azokat bátorkodom figyelmeztetni, hogy daczára azon demoralisatiónak, melyet a kamatláb szabadsága, ha nem is teremtett, de elősegített, a népben még sem birta elfojtani azon meggyőződést, hogy a kereskedelemben s iparban, s átalában a közgazdászatban még is fontos tényező a morál, mely, midőn e törvény által a nemzet képviseletében nyilvános elismerésben részesül, a népnek erkölcsi önérzetét fokozni fogja. Ezt a lelkiismeretlen tőke ignorálhatja ugyan egy időre, de előbb-utóbb előtte meghajolni leend kénytelen. {ügy van!) S kérdeni lehet: miért nem tett az uzsora oly pusztítást 1868 előtt, s miért lehet nyomrólnyomra kisérni a kamatláb emelkedését éppen ezen időtől fogva? Igaz, hogy a legkifejlettebb kereskedelmi- s iparviszonyok között, még ott is, a hol a jólét minden osztály közt aránylag meg van osztva, megtörténik, hogy a kamatláb bizonyos átlagos magaslat felé irányulván, hullámzásnak van kitéve, majd innen marad a vonalon, majd túllépi azt, de utoljóra is megállapodik; — de ki képes sújtott vidékeken ennek még nyomát is találni? — Nem hullámzott a kamatláb, hanem hihetetlen magasságra jutott a nélkül, hogy vagy a vagyonossäg emelkedett, vagy a tőkeuralom az egyensúlyt helyreállíthatta volna. A jelen törvény ugyan nem fogja ezen egyensúlyt helyreállítani, de megfogja állítani a válságot, sok birtokot, mely már veszendőségnek indult, megmenteni, s utat fog nyitni, módot fog nyújtani arra, hogy a tőke és kamat közti egészséges viszony lassan bár, de mégis helyreállittassók. Határtalanná látszik tenni e törvényt azon körülmény, hogy nincsen büntetési záradéka. Véleményem szerint, miután a törvényhozás a kamatláb maximumát ob utilitatem publicam s a jogbirtok védelmére állapítja meg, az uzsoráról pedig egy szóval sem emlékezik, nem is adhatott a törvénynek egyéb sanctiót, mint azt, mit minden törvénytelen jogügylethez köt; tudniillik: a semmiséget. A büntetés a büntető törvénybe való s ha a magas kormány, követve Ausztria példáját — se tekintetben bátor vagyok b. Eötvös Dénes figyelmét felhívni — mely a hitelengedélyezésből csinált uzsorát a büntetőtörvénybe helyezni készül; ha mondom, a magas kormány a most tárgyalás alatt levő büntető törvénykönyv XXXI. fejezetének 363. §-át kiterjesztené mindazokra, kik „azon szándékkal, hogy a hitelengedélyezésből túlságos nyereményt húzzanak, másoknak szegénységét, tapasztalatlanságát, könnyelműségét vagy szorultságát arra használják föl, hogy vagyoni károsodásukat előidézik", ez által ugy hiszem sem a becsületes tőke nem bántalmaztatnék, sem annak expansiv ereje meg nem szoríttatnék, de az uzsora mint bűntény, sanetió alá vonatván, megfelelő repressivnmot nyerne. Nem fog ez által az uzsoráskodás megszűnni, virágzik az ott is, a hol kamatláb-szabadság van, s nincsen semmiféle törvény, a mely minden visszaélést megszüntetne vagy a megkerülést lehetlenné tenné. Ha végre a kormány arról gondoskodnék, hogy a jelenlegi hazai nagyobb vagy már épen