Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.
Ülésnapok - 1875-68
120 LXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. Szükséges továbbá, hogy fölszólalásom ez interpellatió alakjában történjék, mert, ha magát a budgetet akarnám taglalás alá venni, azt azon szempontból kellene megtámadnom, hogy talán túlment a szükséges megtakarítások keretén, mindenesetre csak kevéssel maradt azon innen. Szerintem nincs roszabb gazdálkodás, mint a jogszolgáltatás terén való fillérkedés. Az lehet kérdés, hogy vájjon a jogszolgáltatásnak elfogadott valamely rendszere megfelel-e az illető állam pénzügyi viszonyainak; de az iránt, ugy hiszem, nem lehet kérdés, hogy az egyszer elfogadott rendszer keretében azt teljesen és tökéletesen el kell látni azon eszközökkel, melyek okvetetlenül szükségesek arra, hogy az igazságszolgáltatás igényeinek elég tétethessék. E részben utalok a birodalmi tanácsban 1875-ben lefolyt budgetvitára, melyben a minister épen az igazságügyi tárczát illetőleg egy millió forintnyi többlettel fölemelvén az előirányzatot 20 millióról 21 millióra, — a mely összeg épen szükséges volt arra, hogy az ott megállapított rendszer kerekei akadálytalanul mozogjanak, — e javaslatát röviden csak ama reményével indokolta, hogy a t. ház ez összeget helyes beruházásnak fogja tekinteni. Ez előterjesztést a ház egyhangú helyesléssel fogadta, a mi szerintem ép ugy díszére vált a ministernek, mint a testületnek, mely ez igazság horderejét fölfogta. Nálunk — s ezt saját észleleteim alapján vagyok kénytelen bevallani — a takarékosság olykor az intézmények rovására gyakoroltatik. Pedig épen a fenálló rendszer keretében nincs elegendő erőnk arra, hogy az igazságszolgáltatás méltó igényeinek megfelelhessünk. így a telekkönyvi hatóságok ellen, sőt^azok részéről is naponként érkezik panasz, hogy a segédhivatali személyzet elégtelen; különösen pedig átalános e panasz a telekkönyvi hatósággal újabban felruházott járásbíróságokat illetőleg; de érezhető ez a felebbviteli bíróságok egy részénél is. És igy kénytelen vagyok interpellatióm első pontjáról áttérni a királyi tábla és a semmitőszék állapotára. Mind a kir. tábla, mind a semmitőszék hátralékkal annyira el van halmozva, hogy ez állapot a jogszolgáltatás érzékeny kára nélkül tovább nem tűrhető. Talán túlzott is azon német jogtudósnak kifakadása, ki, ha emlékezetem nem csal, a hamburgi semmitőszékről nyilatkozván, Ueberbürdungról, túlterheltetésről panaszkodott, midőn egy-egy előadóra évenként 90 ügydarab rovatott ; de már arról tapasztalataim alapján is bátor vagyok a méltóságos főrendeket biztosítani, hogy átlagban 800—900. ügydarabnak egy-egy előadótól követelt elintézése már csak az alaposság rovására történhetik, 13 száznak elintézése pedig, mint a mennyi jelenleg a semmitőszék egy-egy eöladójára esik, már a lehetetlenségek sorába tartozik. Tegnap a semmitőszéknél 23,500 volt a beérkezett ügydarabok száma, a múlt évről hátramaradt, s ez idén elintézett ügyek száma 2088, összesen tehát 25,588; deczember 31-ig pedig az ügyek száma mindenesetre rámegy 26.000-re, sőt túl is fogja haladni. Kérdem, hogyan lehet 20 előadónak ily teherrel megküzdenie, akkor, midőn a törvényhozás 1871. óta nem csak semmit sem tett a szóban levő intézmény istápolására, sőt ellenkezőleg egy tollvonással eltörölte a fogalmazókat, és már most azon bírákkal végezteti azon technikai munkát, a kiknek vállára a folyóügyek elintézésén kívül ma egy kereskedelmi döntvény szerkesztése, holnap egy enqueteben való részvét kötelezettsége, holnapután egy fegyelmi bíráskodás, s negyednap a választói jogosultság megbirálásának súlya nehezedik,, melyet a fogalmazók sokkal olcsóbban végeztek. Én ugy hiszem, hogy a kormánynak szoros kötelessége az ügyet figyelmére méltatni és én megvallom, módját látom annak, hogy a kincstárnak nagyobb terheltetése nélkül az érintett bajon segíteni lehessen. (Halljuk! Halljuk!) Tudjuk, hogy a reductió alkalmával 46 törvényszék feloszlattatott. Ezen 46 törvényszék elnökei és ülnökei közt kétségkívül találkozik 12 oly egyén, ki a királyi táblánál segédelőadókint alkalmazható. Ezek dotatiója szerintem oly sokba nem kerülhet, minthogy az állam előbbi fizetésök felét amugyis tartozik nekik megadni, tehát csak azon többletről lehetne szó, mely őket a budapesti tartózkodás fejében méltán megilletné. Ez esetben a királyi tábla birái közül négy a semmitőszéknek és az érintett 12 egyén a királyi táblának létszámát erősbitené s ez utón reményleni lehetne, hogy az
