Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.
Ülésnapok - 1875-68
LXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. i2j előbb vázolt állapot, mely a jogszolgáltatás ehronikájában egyetlen, elvégre megszűnnék. Erre vonatkozik tehát interpellatióm első pontja, mely igy szól: „Tekintve, hogy a semmitó'szék és az itélő kir. tábla munkakörében a hátralékok tetemesen felszaporodtak; tekintve, hogy a rendelkezésre álló munkaerők ezek elintézésére teljesen elégtelenek: Szándékozik-e az igazságügyi minister ur a jogszolgáltatás érzékeny hátrányával járó e bajnak orvoslására rendkívüli segélyt nyújtani és mikép?" A másik kérdésem már inkább a theoria körében mozog és vonatkozik azon munkálatokra, melyek a magyar polgári törvénykönyv körül fejtetnek ki. Az igazságügyi ministeriumnak a mélt. főrendek közt kiosztott igen becses előterjesztésében elő van adva az ez ügy körüli mozzanatok történelmi vázlata, a melyből csak azt kívánom kiemelni, hogy igenis 28 év előtt rendelte el a magyar törvényhozás a polgári törvénykönyv szerkesztését, hanem a viszonyok mostohasága miatt ez eszmét eddig megtestesíteni nem lehetett. 1873-ban enquéte tartatott, mely az ország tekintélyesebb biráiból, ügyvédeiből, tanáraiból állott, mely az iránt volt véleményt adandó, hogy azon ingatagságnak, mely az 1861-iki compromissum alapján keletkezett megszüntetése és a prudens judieis arbitriumnak bizonyos korlátok közé szorítása mi módon lenne czélszerűen eszközölhető? A vélemények igen elágaztak. Többen és ezek közt magam is egy igen népszerűtlen thesis védelmére keltünk; a mennyiben azt mondottuk, bogy czélszerübbnek, megnyugtatóbbnak tartjuk azon polgári törvénykönyv visszahozzatalát, melyet 1861-beu egy kissé könnyelműen elejtettünk. Erveink röviden abban pontosultak össze, hogy az érintett törvénykönyvben foglalt szabványokat minden biró, ügyvéd egyiránt köteles tudni, erre nézve 12 évi tapasztalás állott előttünk, és tagadni nem lehet, hogy a jogegyenlőség azon elve, mely azt átlengte és a logikai következetesség, mely azt jellemzi, végre is a legkonokabbakat kiengesztelhette behozatalának erőszakos módjával. Hozzájárul még az, hogy e törvénykönyv WÖtMSDJ MtnA II- 1OT5—7* hazánk erdélyi részében, a három egy királyságban és a határőrvidéken, sőt a telekkönyvi jogok szerzésére és megszüntetésére vonatkozó rendelkezéseiben nálunk is törvényerővel bir. Emiitettük, hogy mi mindenekelőtt szegények vagyunk időben, pénzben, és valljuk meg az igazat emberben is; hogy egy önálló codex készítése igen hosszú időbe fog kerülni, emiitettük a zürichi codexet, mely Bluntschlinak, a jelen codificatorok közt tán a legelismertebb tekintélynek szerkesztése mellett kelt, s melyhez 15 év kellett, míg minden retortán keresztül menvén, végre törvény erőre emelkedett. Mondottuk, hogy ha a magán polgári törvénykönyv nem más, mint az észjognak valamely állam concret viszonyaihoz való alkalmazása: akkor nálunk a eoncret viszonyok oly különlegesek, oly sokfélék, hogy azokra a törvényhozónak kettőztetett figyelemmel és tekintettel kell lennie, és épen azért mondtuk, hogy ha ennyi idő kellett Bluntschlinak, ki oly Canton számára készített tör vény köuy vet, melynek népessége körülbelől egy magyar megye lakosságával ér fel, melyben faj és vallás különbség nem igen van, hol a miveltségi fog a zürichi polgár és a tóparti lakos közt alig olyan, mint nálunk a szepesi iparos és az erdélyi havasok bérczeinek lakója közt, vagy hogy tovább menjünk a mosonyi közpolgár és p. o. egy gyulai bérlő közt: mennyi idő kívántatnék hasonló munka elkészítésére a mi bonyolult viszonyaink közt! Azonban ugy látszik, hogy győzött az áramlat, mely egy önálló magyar codex kidolgozásának nyomban való foganatba vételét óhajtotta, és ugy tudjuk, hogy többen bízattak meg a munkálat elkészítésével. Minthogy azonban akkor az időtartamra vonatkozó érveléseink ellenében az mondatott, hogy hiszen a munkát el lehet késziteui két három év alatt, tán megengedhető, ha most, — midőn azóta 3 év pergett le — arra vagyok bátor nagyméítóságodat felkérni, méltóztatnék a stádiumról, a melyben ezen ügy jelenleg áll, valamint azokról, a kikre e mű kivitele bízatott, szóval egy kissé többel tájékozni, mint a mennyi a különben igen nagybecsű értekezésben foglaltatik, mely köztünk kiosztatott; mert ez csak annyit mond, hogy a munka folyamatban van. IS
