Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.
Ülésnapok - 1875-68
LXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 119 fejezessél, minél inkább ismerem tizenháromévi püspökösködésem idejéből az erdélyi állapotokat, minél inkább fájlalom, azon aránytalanságot, mely Erdély köznevelési intézeteinek kitűzött nagy czéljaik, s az azok elérésére rendelt csekély anyagi erejök közt fönnáll. Megtanultam én tisztelni Erdély népének a magasabb művelődés utáni törekvéseit; és tapasztaltam mint esengtek az élelmes székelyek, hogy midőn szép hegyeik között nagy szegénységgel küzdve igy gyermekeik neveléséről kellően gondoskodni képesek nem voltak, bármily csekély közalapítványok jótékonyságát megnyerve, taníttathassák őket. Magam nem egyszer meghatottan tapasztaltam, hogy nem szolgaszemélyek, hanem szabad székelyek, és földbirtokosok bérbe adván kis birtokukat, a városba vonultak, s hogy ott szolgálatba lépvén, szolga-bérökből nevelhessék iskolázásra magukkal vitt gyermekeiket. Tapasztaltam, hogy miután családi körükben a magyar hazafias és honleányi érzelmeket beplántálták magzatjaik szivébe, miért sem esedeztek inkább minthogy német városba vegyem fel alapítványra azokat, hogy a német nyelvet is elsajátítván maguknak, jövendő megélhetésüknek és előmenetelöknek ez által is egy új alapját vethessék meg. Ezen és hasonló tapasztalásokból azon meggyőződésem épült föl, hogy mi azon szegény népnek nagylelkű fejedelmek alapitványaiból jut, az oly alamizsna, mely nem csak egyeseknek, nem családoknak, hanem magának a nemzetnek és hazának adatik, —az a haza legszentebb érdekei előmozdítására szolgál. És ezen meggyőződésből kiindulva, örömmel fejezem ki azon bizalmamat, hogy a mit mi jog s igazság szerint óhajtunk, azon az utón, melyre a magas kormány és az igazságos törvényhozás kiindultak, legközelebbi kedvező körülmények közt még tökéletesebben, sőt teljesen el fog éretni, és a nagylelkű alapítók magasztos tettei gyümölcsében minden megcsonkítás nélkül fognak részesittetni Erdély katholikus egyházának igényttartó hivei. Ajánlom azért interpellátióm tárgyát a magas ministerium kegyes figyelmébe. Elnök: Az interpellatió fel fog olvastatni. Palíavicini Ede őrgróf (olvassa): „Interpellatió a nm. vallás és közoktatásügyi minister úrhoz. Kéretik a szükséges hivatalos lépesek megtételére a végett, hogy hazai köznevelési czélokra visszaszeieztessenek az erdélyi katholika egyház azon alapitványai, melyek a bécsi központi pénztárban vannak elhelyezve, névszerint: f t a szebeni Teréz-árvaház számára MáriaTerézia nagy fejedelemnő által az erdélyi sorshúzás jövedelmeiből tett alapítvány 12,000 ezüst forintnyi tőkeösszegben; II. a szebeni Orsolya - szüzek intézetében nevelendő 7 szegény leány javára 1779-ben az erdélyi nemes testőrség fölös jövedelmeiből alapított 10,000 ezüst forintnyi tőkeösszeg." Trefort Ágoston vallás és közök, minister: Hogy a kormány az erdélyi alapítványok és az azokból fentartott humanitárius intézetek iránt nagy érdekeltséggel és nagy előszeretettel viseltetik, azt bebizonyította azon törvényjavaslat által, melyet a nagyméltóságú főrendek is elfogadni méltóztattak, és biztosítom ő excellentiáját, a kalocsai érsek urat, hogy interpellatiójának tárgyát a legnagyobb figyelemre fogjuk méltatni, de alaposan praecise a jogvélemények figyelembe vételével akarván ezen interpellatióra válaszolni, később lesz szerencsém arra nyilatkozni. (Helyeslés). Elnök: Felkérem elnöktársamat, hogy helyemet elfoglalni méltóztassék, miután én is szándékozom ő exctiájához az igazságügymimisterhez egy interpellaiót intézni. (Elnök elhagyja helyét, melyet Sz'ógy&ny M. László másodelnök foglal el) Mailáth György országbíró: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! (Bálijuk!) Azt hiszem, megengedik, hogy a budget-tárgyalást megelőzőleg egy-két kérdést intézzek az igazságügyministerur ő nméltóságához, még pedig interpellatió alakjában azért, mert az évnek ily előrehaladt szakában, mint a minőben jelenleg vagyunk, e tárgyban vitát felidézni nem szándékozom ; interpellatió alakjában továbbá azért, mert — ha szabad e kifejezéssel élnem — fel akarom használni a szélcsendet, hogy némely aggodalmaimat és kérdéseimet előterjeszszem, attól tartván, hogy bekövetkezhetik oly idő, a mikor figyelmes hallgatóra már Themis istennő szolgái nem igen fognak számithatni.
