Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-68

116 LXVIII. OESZÁGOS ÜLÉS. bályozásában a nehezebb kérdések közé tartozik s a mint a mostam eset mutatja, olyan, melynek törvény utján való szabályozásáról előbb-utóbb gondoskodni kell. Hogy a törvényhozásnak, — eltekintve most a képviselőház határozatától, — teljesen joga van az alkotmányos fogalmak szerint, ha egy bizonyos esetben a kormánynak mulasztását felismerni vélné, ezen mulasztást megróni, arra a kormányt figyelmeztetni, azt egyátalában kétségbe nem vonom; hanem, hogy a törvényhozás azon eljárásokra, melyek a birói utón vagy per utján teendők, minden kérdésnél mintegy a kormánynak vezérfonalat szolgáltathasson, az előttem legalább igen kényes kérdésnek tekintendő és miután ily esetek előkerülhetnek, miután épen az iménti felszólalás azok előkerülhetését újabban bizonyította, csak figyelmeztetés végett bátorkodtam azt megemlíteni, hogy e tekintetben a történteket vagy egy bizonyos út választását fenálló praecedensül és kötelező szabályul ne tekintsük a magunk részéről, másrészről pedig adott alkalommal hangsúlyozzuk annak szükségét, hogy a törvényes intézkedések közé fölvétessék annak szabályozása is, mi módon, mily feltételek alatt és mily formákban gyakorolhassa a törvényhozó testület a maga befolyását oly kérdésekbe, hol valamely bűnvádi eljárást szükségesnek vagy alkalmasnak tart. Ezeket csak figyelmeztetés végett voltam bátor előadni. Tisza Kálmán ministerelnök: A hallottak után csak pár szóval kívánok hozzászólni a a kérdéshez. (Halljuk!) Elismerem, hogy ezen most itt, úgy szólván per incidentem felmerült kérdés egyike azoknak, melyek alkotmányos szempontból nagyon megfontolandók és nagyon fontosak, melyekre törvényünk nincs, melyekre nézve én legalább leginkább óhajtanám, ha az élet egészséges fejlődése oldaná meg úgy, mint az némely más államokban történt; de ha ez bevárható nem lenne, törvény által is megoldandónak tartom, bár igen bajos ily tárgyban oly rövid törvényt hozni, mely egyfelől a kellő határt megszabja és másfelől a törvényhozási testületek természetében fekvő szabadabb mozgást túlságig ne korlátolja. Hogy a kormány a maga részéről is azon szempontból indult ki, hogy ilynemű ügyekben formális törvényhozási határozatokat gyakorlatba venni aligha volna czélszerű: annak jele épen az is, a mit gróf Cziráky ő excellentiája hibáztatott, hogy a maga részéről nem hatott oda, hogy a képviselőház ezen határozata hozzájárulás végett a mltsgos főrendekhez átküldessék. Mert én tudom, vannak oly határozatok, melyeknek mindkét ház által el kell fogadtatniok és ez által aztán igazán kötelezővé lenniök, de azt gondolom ismét, mindenik ház hoz magában állólag is egyes speciális esetekben határozatokat, de minden esetben kötelezővé tenni, hogy a határozatok egymással közöltetvén, üzenet váltásoknak képezzék alapját, talán azon szempontból is, melyet ha jól értettem Szécsen Antal gróf érintett, nem volna helyes, mert ez által még sokkal tovább menne ezen dolog, mint a menynyire megy az által, ha egyik másik ház valamely speciális esetben, a maga részéről valamely megállapodásra jut. A mi magát a dolgot illeti, én csak arra kérem a mélt. főrendeket, hogy ne úgy méltóz tassanak a vasút megvétele iránt beadott törvényjavaslatot megbírálni, mintha eddig az állam ezen vasút irányában semmi kötelezettségben nem állott volna; mert ha nem állott volna kötelezettségben, ha az állami és ezen társulati viszonyok már oly sok tekintetben összebony olódottak nem volnának, magam is azt hiszem, hogy igenis helyes lett volna azt mondani : minek az államot terhelni azzal, el kell bánni a társulattal, ha kell, sequ estrum utján is, az állam ne ártsa magát bele, ne okozzon magának költséget. De méltóztatnak tudni, hogy a helyzet nem az. Az állam egy felől előlegeket adott, másfelől a másod prioritásokért való jótállásba bele ment, harmad felől csakugyan részint az engedélyokmány alapján tett újabb követelések utján, részint más czímeken az állam is bizonyos összegekkel a vasuttársulatnak tartozik. Ily körülmények közt, midőn azt kivinni, hogy ne fizessen az állam e czímeken semmit, úgy sem lehet, sokkal helyesebb azt mondani: jól van, a mint a helyzet áll, fizessen az állam bizonyos méltányos összeget, de egyúttal biztosítsa magának a vasút tulajdon jogát, és másfelől biztosítsa azt, hogy ezen egész ügy, mely — akármit mondjunk — roppantul ártott Magyarország hitelének, a börzék köréből kivonás-