Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-68

114 LXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. hogy a részvényesek érdekei biztosíttassanak és megóvassanak, szivemből kívánom, de ezt még sem tekintem olyan inditó oknak, mely miatt az ország teljesítse azon kötelességeket, a melyekkel első sorban mások tartoznak. Nem akarom a tárgyat hosszabb vitatkozás terére vezetni, hanem azon más helyen előadott nézetben osztozom, hogy azt a vasutat zár alá kellett volna venni és az alatt tartani mindaddig, mig ezen ügyek tökéletesen lebonyolítva nem lesznek. Á jelen idő viszonyai között ezen súlyos tehernek elvállalására, személyes meggyőződésemnél fogva, nem járulhatok. Azt sem mondhatom, hogy az hitelünket a többi papírokra nézve csökkentené, ha a papirnak hitele nincs, mert mindenki meggyőződhetik arról, hogy ezen papíroknak ugy sem volt hitelök soha. Ezt mintegy mesterségesen feléleszteni megint olyasmi, a mely terhes áldozatokkal váltatik meg és a melynek hasznát nem tartom arányban levőnek azon teherrel, melyet az ország magára vállalni kénytelen. Miután tehát ezek szerint a törvényjavaslathoz részemről nem járulhatok, azt még átalánosságbau sem fogadhatom el. Csak arra akarom még figyelmeztetni a méltóságos főrendeket, hogy a jelentésnek a végén az áll: hogy a bizottság a magyar kir. főügyésznek a ministeri indokoláshoz csatolt jogi véleményét hasoulag beható tárgyalás tárgyává tevén, azt egyszerűen tudomásul venni javasolja. Itt ugy látszik, hogy e tekintetben valamely intézkedésnek szükségessége forog fen. Készemről azt hiszem, hogy az irományoknak kiegészítése szükséges. Nem kívánok sem halasztási indítványt tenui, sem pedig azt akadályozni, hogy az ügy most befejeztessék, mert e tárgyat a vasút megvásárlásától el tudom különíteni, hanem felkérendőnek tartom a képv. házat arra, hogy talán tévedésből vagy bármi más okból elmaradt, ezen ügyészi véleményre vonatkozó határozatát, mely az ügynek megbirálásához okvetlenül szükséges, velünk közölni szíveskedjék, hogy az államügyészi indokolás alapján megtehessük azon intézkedéseket, melyeket szükségeseknek fogunk találni arra nézve, hogy azok, kik ez ügyben akár vétkes gondatlanságból, akár mulasztásból vagy más okból hibát, mulasztást követtek el, kellőleg kérdőre vonassanak és hogy ne adassék meg nekik oly könnyen ezen teher elvállalása mellett a generális amnestia. Péchy Tamás közmunka és közlekedési miuister: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek ! Méltóztassanak megengedni, hogy némi megjegyzéseket tegyek az elmondottakra. Azt mondotta ő nagyméltósága, hogy 500,000 frtot aranyban fog azon teher tenni, melyet az állam elvállal. Igaz, mert azon 10 milliónak, melyet én mint maximalis összeget érintettem, kamata aranyban ennyit fog tenni, hozzávéve a mostani agiót is, mely igen magas; hanem méltóztassék figyelembe venni azt, hogy ez összeg az adó levonásával fizettetik, normális körülmények közt pedig azt hiszem, hogy az agiót magasabbra, mint a mennyi az adó szokott lenni, nem igen lehet számítani és így a törlesztés körülbelül annyi lesz, mint más ilyféle papíroknál szokott lenni, nagyobb tehát e tekintetben a teher nem lehet. 0 nagyméltósága azt is méltóztatott mondani, hogy a képviselőháznak e tekintetben határozata lévén, az kikérendő. Ha méltóztatnak parancsolni, felolvasom; de azt hiszem, hogy nem minden határozatot szokott a képviselőház a méltóságos főrendi házzal közölni, s a melyeknél ez szükséges, azokban az ki van mondva. A képviselőház úgy fogta fel, hogy a keleti vasút ügyét 6 bizottságilag sok évig tárgyalta, azzal tüzetesen foglalkozott, s igy mostani határozata mintegy folytatását képezi előbbi működésnek. Első felszólalásom alkalmával a határozatra nem reflectáltam, mert tisztán csak a képviselőház által lévén utasítva, hogy a netán szükséges intézkedéseket tegyem meg, természetesen szükséges volt eléterjesztenem a háznak azt, hogy mikép jártam el és miért jártam el igy, de azt hittem, hogy nem lesz szükséges és opportunus ez ügyben itt is nyilatkozni. Ott van az állami főügyésznek jogi véleménye, és el van mondva az is, miért fogadta azt el a kormány s miért nem tartotta szükségesnek azon lépéseket megtenni, melyeket jelenleg a képviselőház elhatározott. Azért nem, mert semmi eredményt a bűnvádi eljárástól nem remélhetett akkor, midőn részint a jogászok, kik a ministerium kebelében vannak, részint más privative meghallgatott igen értelmes jogértők, de különösen a királyi főügyész azt