Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.
Ülésnapok - 1875-68
LXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 113 foglalkoztam azon követelésekkel, melyek összege mint mondám majdnem 19 millióra megy. A bizottság, mely ezen ügyet a társulat tagjaival tárgyalta, e követelést leszállította 4 millióra és a társulat képviselői ebbe bele is egyeztek, de ezt nem oly feltétel ! alatt tevék, hogy per esetében is beérnék ezen összeggel, mert kikötötték, hogy per esetében ezen összeget el nem fogadják. Oly formában történt a kiegyezés, hogy ugy a kormány, mint a társulat tagjai, tudták, hogy ez csak mint egy alapul szolgál a kiegyezésre. Én részemről tanulmányoztam e követeléseket, de nem merem állítani, hogy ha biró elé kerül az ügy, azon 4 millió frttal meg fognak elégedni, mert oly mulasztások és a kivitelt hátráltató oly eljárások jöttek világosságra, melyek a követelésnek némi jogosultságot adnak. Csak egyet vagyok bátor megemlíteni. (Halljuk!) A társulatnak egy néhány ezer munkása volt, de oly helyre került a munka, a melynek tervezete megállapítva nem volt. Ezért hónapokig kellett várni a munkásoknak, mert azokat Olaszországba visszaszállítani nem lehetett, fizetni azonban őket mégis kellett. Már hogy az ilyen követelést, — mind a mellett is, hogy a kormány közegei azt leszállítani igyekeztek, — a biró nem fogná-e nagyobb összegben megállapítani, az még is kétséges előttem; mert bizony ott hiba és mulasztás történt; történt pedig ez [leginkább azért, : mert egy törvényhozási intézkedés volt szükséges, a mely törvényhozási intézkedés, a mint méltóztatnak tudni, 8 teljes hónapig váratott magára és e nélkül nem lehetett a tervet megváltoztatni, mert az eredeti törvénybe hiba csúszott be. Ily körülmények közt, bármit hoz fel valaki, azt hiszem a bíróság a kérdést még sem veheti olyannak, a melyre azt mondaná, hogy a ki fogadta a munkásokat ám lássa, miként szabadul azon bajtól. Én tehát azon meggyőződésre jutottam, hogy az összeg, melyet a törvényjavaslat szerint kapnak nem oly túlságos, hogy nekik megadható ne lenne, mert elvégre per esetén nagyon kétes, vájjon magáért a kárpótlási követelésért, nem kellene-e ugyan annyit fizetni a nélkül, hogy az állam megszerezte volna a vasutat, és a nélkül, hogy azon rósz papírok a circulatioból kijöttek volna, hogy ne mondhassa európaszerte senki, hogy oly magyarországi FŐHEKDI HAPLÓ II, 1875—78. papírok birtokában van, a melyek a magyar állam garantiájával birnak ugyan névleg, de a melyekből semmi néven nevezendő kamatokat nem kapnak. Mindezeknél fogva kérem a méltóságos főrendi házat, méltóztassék a törvényjavaslatot törvénynyé emelni. (Helyeslés.) Cziráky János gr.: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Az előterjeszett törvényjavaslat magában foglal egy új terhet, melyet az országnak jelen viszonyai közt elvállalni, kétségtelenül vajmi nehezére esik. Ha ez ügyet tekintjük, arról győződünk meg, hogy ezen teher, mely ezen ügynek legombolyitása, illetőleg a formulázható kötelezettség megszüntetése tekintetéből czéloztatik, évenként 500 ezer frt terhet, még pedig arany valutában fog az országra hárítani. En megvallom, hogyha az ország állapota activ volna, vagy nem olyan passiv, mint a milyen, talán könnyebben tudnám magamat elhatározni ezen áldozat hozatalára azon esetben, ha az országra nézve nevezetes hasznot vagy legalább nagyobb kárnak eltávolítását látnám, ámbár talán magát az országot azért felelőssé tenni és azért büntetni, a mi másoknak mulasztása, — hogy egészen kíméletesen mondjam — helytelen eljárásai által okoztattak, csak akkor lehetne némileg és igen nagy óvatossággal mintegy szavatosságra kényszeríteni, ha egyúttal azon eszközöket mind kimerítve látnók, a melyekkel ezen hiányok és bajok megszűnteinetők lennének. Jelenleg azonban ez iránt tisztában nem vagyunk. Azt mondja a közlekedési minister ur ő nagyméltósága, hogy a 18 millió frtnyi követelés annyira leszállittatnék, ha ezen egyesség utján eszközöltetik a lebonyolítás. Nem tudom, vannak-e ügyészi vélemények e tekintetben s mily nézetben vannak ezen pernek kimenetele iránt. Nem hiszem, hogy ezen per rövid idő alatt volna befejezhető, qui habét tempus, habét vitám, s igy talán sikerülni fog, addig az illetőket még kedvezőbb feltételek elfogadására is birni, mintsem a mostani egyezkedés által ez irányban a terhet már a priori magunkra vállalni. Ez az egyik, mit e tekintetben megkisérlendőnek, hogy ne mondjam szükségesnek találtam volna. Azt, 15